Reformátusok Lapja, 1954 (54. évfolyam, 1-22. szám)
1954-06-01 / 11. szám
2 REFORMÁTUSOK LAPJA az elmét világosítaná meg az Isten Lelke: szükséges, hogy annak ereje a szívet is átjárja és megerősítse. Teljességgel tévednek hát az olyan írástudók, akik azt vitatják, hogy a hithez elég az értelem hozzájárúlása, és figyelmen kívül hagyják a szív bizonyosságát. A hit tehát Istennek két szempontból is különös ajándéka: az ész megvilágosodik, hogy megértse Isten igazságát, a szív pedig magábafogadja azt. A SzentLélek tehát nemcsak életrehívjai a hitet, hanem fokozatosan növeli is azt bennünk, míg végre azzal vezet minket végig a mi mennyei hazánk felé. Általa megvilágosítva, lelkünk mintegy új szemeket nyer azoknak a mennyei titkoknak a meglátására, amiknek a fényessége azelőtt elkápráztatta. Isten igéje olyan, mint a nap, amely mindenkire süt, akinek prédikálják azt; a vaknak azonban mit sem használ. E tekintetben azonban mi természettől fogva mindnyájan vakok vagyunk; ezért mondta Urunk: Senki sem jöhet énhozzám, csak ha az Atya vonja. Csodálatos ez: két ember hallgatja, az egyik megveti, a másik felszáll. Aki megveti, magának tulajdonítsa; aki felszáll: ne tudja be a maga érdemének! Urvacsorai elmélkedés — Első közlemény — Elmondotta a Magyar Egyházkerület úrvacsorái Istentiszteletén Paál Gyula lelkészünk János 13:1-9 “Tudván Jézus, hogy eljött az órája”..., János írja ezeket a sorokat, aki mellette volt az utolsó vacsoránál, aki ott állt Jézus anyja mellett a keresztnél. János érzi és joggal érzi, hogy a Pasz- szió történetét be kell vezetni. A tanítvány szerető szíve mélyén sejti, hogy földöntúli-transcen- dentális keret nélkül a szenvedés-történet borzalmas, vigasztalan tragédia.. “Tudván Jézus, hogy eljött az órája, hogy átmenjen e világból az Atyához.” E nélkül a keret nélkül a Nagyrétnek, a két évnek s az egész áldott életnek elté- kozlása érthetetlen lenne. Nagy, dicső vállalkozás, mely azonban végzetesen elbukott. A tanítványok, a nagyot váró, a nagyot ígérő tanítványok vert seregként futnak szét: a nagy, ábrándos vállalkozásnak vége. A kereszt mindenkiről, a tanítványok arcáról is lerántja az álarcot. S mégis e nagy vereségek sorozatán át JÉZUS OTT ÁLL FENSÉGESEN. Elárulják. Megkorbácsolják, tövis koronát helyeznek fejére, ítélkeznek felette. Véres az arca, majd meghasad a szíve. DE VALAHOGY ÉREZZÜK, HOGY MELLETTE, A SZENVEDŐ EMBER-FIA MELLETT MINDENKI ELTÖRPÜL: Pilátus, Kajafás, Heró- des, de maga Tibérius Augustus is eltűnnek jelentéktelenül a történelem sülyesztőjében. JÉZUS URA MINDVÉGIG HELYZETÉNEK. Akkor is, amikor a halál eresztékei már-már rácsapódnak — s az egész teremtett világ döbbenetesen figyel — a Fiú, az Atya Szerelmes Fia jelent: ELVÉGEZTETETT!!.. Voltak, vannak véres lapok az ember történelmében. A Golgotha azonban olyan mély pont, az emberi bűnnek olyan vakmerőén őrült züllése és lázadása, hogy ennél mélyebbre nem sülyedhetünk... Ennél vakmerőbb “nem”-et nem kiálthatunk! Vannak, vannak vigasztaló részletek. Tanúk sorakoznak fel mellette. Virágvasárnap előtti szombaton Mária Magdaléna illatos kenettel keni fel, szerető előre látással, a halálra.. Voltak meleg, őszinte lelkesedő szívek a hozsánnázó tömegben.. Idegen görögök jönnek, “Látni szeretnénk Jézust..” S ott van mellette Lázár. Lázár, aki nem beszél. Néma ajkai azonban hangosabban kiáltanak, mint a virágvasárnapi tömeg: ÉN VAGYOK LÁZÁR ÉS ÉLEK!! Maga az A- tya is tanúskodik mellette. Amikor háborog a lelke. Amikor még Krisztus nagy szíve is egy pillanatra visszaretten a borzalmas megsejtéseken, — de rögtön imádkozik a fiú: “ATYÁM, DICSŐÍTSD MEG A TE NEVEDET!!” S aztán megdördül az ég, vagy talán angyal szólal meg. Szózat jön az égből: “Meg is dicsőítettem és újra megdicsőítem.” Óh, az igazán nagy alkalmakkor az Atya maga szólal meg és tesz bizonyságot a Fia mellett.. “Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm”, “Ez az én Szerelmes Fiam, őt hallgassátok..” Vannak bizonyságtevők mellette: Péter kardot ránt. János szerint az elfogatásnál a katonák a Gethsemáné kertjében térdre hullanak előtte. Jeruzsálem leányai siratják. Czirénei Simon emeli már a keresztet. A jobb keze felől megfeszített gonosztevő a bűnbánat kölnnyei között tér meg, mielőtt a perzselő nap felissza testének élet-nedveit.. Négy asszony áll bátor hittel Jánossal a kereszt mellett. Egy katona irgalomból ecetes bort nyújt fel neki. A százados hangja az örökkévalóság kapuin kopogtat: EZ AZ EMBER ISTEN FIA VOLT!! Arithmáthiai József és Nikodémus az emberi szív becsületét mentik.. De mindezek csak felcsillanó sugarak a nagy sötétségben. Árúlás, gyalázat, gyáva megfuta- modás. Gonosz, embertelen gyűlölet, farizeusi gyilkos őrület, mely egy nemzet, az emberiség legnagyobb, összehasonlíthatatlanúl legnemesebb Fiát halálba kergeti.. A tanítványok részéről ernyedt, bénúlt bánat, mely megtagadásban, gyáva kéztördelésben éli ki magát. NINCS AKI VELE VAGY ÉRETTE HALJON MEG. PEDIG Ő AZ ÖRÖK EMBERÉRT MEGY HALÁLBA.. S Jézus szerelmes szíve, megszakadó feszültséggel, mindezt zokszó nélkül éli-halja át. Még (Folytatás a 15. oldalon)
