Reformátusok Lapja, 1954 (54. évfolyam, 1-22. szám)
1954-01-15 / 2. szám
EVANGELICAL AND REFORMED CHURCH Volume LIV., Number 2. EGYHÁZI ÉS VALLÁSOS NÉPLAP Lancaster. Pa., Jan. 15, 1954. 1954: Jézus Krisztus esztendeje Minden esztendőnk az Övé, de ez még jobban az lesz, mint a többiek. És különösen itt, a mi országunkban, kell ezt minden igaz keresztyénnek megéreznie, vallania és hirdetnie. Mert ez esztendő derekán, és itt a mi országunkban, olyan lelki trónusra ül, mint Király, aminőt még sohasem készítettek Neki hívei. Az egész föld kerekségéről, minden országból, minden egyháza, amelyben az Ő evangéliumát a maga eredeti tisztaságában hiszik és hirdetik, elküldi a követeit ide Evanstonba, olyan egyetemes zsinatnak a tartására, amelynek az a központi gondolata, tárgyalásainak egyedüli alapja és bizonyításának célja, hogy Jézus Krisztus a világ reménysége! Volt már egy ilyenforma gyűlés, öt évvel ezelőtt, .Amsterdamban. A kettő között nem az lesz a főkülönbség, hogy most többen lesznek, mint akkor voltak és hogy ekképpen ennek a zsinatnak még nagyobb lesz az egyháztörténeti jelentősége és súlya. Ez is igaz, de még sokkal fontosabb szellemi fejlődési folyamat ment végbe a két gyűlés között ez öt eesztendőben. Amsterdamban csak megindúlt a reménység, abból a régvárt nagyságos tényből, hogy Krisztus egyházai végre egymásra találtak és kijelentették, hogy együtt is akarnak maradni. De az akkor még csak reménység volt, — hiszen még akkor csak azok érezték, akik ott voltak azon a világtörténelmi jelentőségű gyűlésen. Azóta azonban ez a reménység a legjobb ú- ton jár a megvalósúlás irányában. Mindenütt megérezték az összetartozást, a Krisztus testének letagadhatatlan egységét. És ha a széjjelvált és sok esetben egymástól messze eltávolodott tagok között most még gondolni sem lehet teljes egybeolvadásra, úgynevezett szervi egységre: a lelki egység drága szivárványa már is felragyogott az evangéliumi keresztyénség újra felderülő egén. A szivárványnak pedig minden színe u- gyanazt a fényes napot tükrözi vissza, Őt, Aki minden viharon győzelmes volt és Akiről most az újra fenyegető katasztrófák ijesztése közben is diadalmas hittel állapítják meg, hogy igenis egyedül csak Ő, Jézus Krisztus a világ reménysége. Negyvenhárom országban 158 közegyház fogadta el azt a szervezetet, amit Amsterdamban alkottak, aminek a neve az Egyházak Világtanácsa. Ennek a százötvennyolc keresztyén egyháznak most a legjobb hittudósai komoly tanúlmá- nyokkal készülnek fel az evanstoni gyűlésre. Amsterdam óta több olyan világkonferenciát is tartottak, amelyiken az erre vonatkozó hittani tételeket tárgyalták. A legutóbbi ilyen konferencia a svédországi Lund városban volt, lapunk is többször megemlékezett róla. A kívülálló szemlélő nem is tud arról, hogy milyen nehéz probléma az, amivel most ezek a hittudósok birkóznak. Mert nem kisebb dologról van szó, mint arról a meggyőződésről, hogy Isten előtt bűn az egyházaknak ez a nagy szétszakadozottsága, mert Ó azt akarja, hogy ezek az egyházak mind együtt cselekedjenek és együtt fejlődjenek tovább. Jézus Krisztus ötször könyörgött azoknak az egységéért, akiket az Atya Neki adott. Amsterdam és Evanston tehát ennek az egységnek a lassú előkészítésén kell hogy munkálkodjanak. Igen ám, de a felekezetek közt a legtöbb nagyon messze van még attól, hogy más felekezetekkel egyesülni hajlandó volna. Mégis, az elmúlt 150 év alatt nem kevesebb mint száz egyesülés jött létre különböző protestáns egyházak között és ez idő szerint is több egyesülési törekvés van folyamatban. Mert bármily tiszteletreméltóak voltak azok az elvek és meggyőződések, amik az evangéliumi keresztyénség nagy szétszakadozottságát létrehozták: kétségen felül áll, hogy még nagyobb tiszteletre méltó és engedelmességre kötelez mindnyáj unk Urának, Jézus Krisztusnak a kívánsága. Amint ennek parancsoló erejét fokozatosan elismerik a felekezetek, úgy fog mindig jobban fogyatkozni a számuk, amíg végre eljön az idő, hogy csakugyan egy akol és egy pásztor lesz. Ahoz, hogy a világ reménysége dicsőséges valósággá váljék Jézus Krisztusban, először egyházainak kell megteremteniök a maguk egységét. Ezt fogja munkálni az evanstoni világgyülés. Ezért ez az év a Jézus Krisztus esztendeje.
