Reformátusok Lapja, 1953 (53. évfolyam, 1-22. szám)
1953-03-15 / 6. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 15 látogatók átlagos száma 40, Úrvacsorával éltek 7 alkalommal 356-an. A vasárnapi iskolát Benkovics Geraldine vezeti; az ifjúsági egyesületnek Tudja Ernő, a Nőegyletnek Lányi Józsefné az elnöke. A múlt évvel 26 esztendei hűséges szolgálatot fejezett be az egyházközség kiváló gondnoka, Ternyik András, akit a gyülekezet egyhangú lelkesedéssel kért hivatala folytatására, de ő azt ajánlotta, hogy fiatalabb embert válasszanak helyébe. Az uj gondnok igy Tóth Sándor lett, algondnok Juhász Dezső, jegyző Tudja Ernő, pénztáros Tóth István, ellenőr Csányi Mihály; presbiterek: Belenszki Péter, Csányi József, Géczi Ferenc, Géczi János, Lányi József, Magyar Mihály, Tudja Mihály. Örökös tiszteletbeli presbiter Kish József, a gyülekezetnek egy életen keresztül hűséges elöljárója. Most melléválasztották tiszteletbeli gondnoknak Ternyik Andrást, hogy ezzel is kifejezzék a gyülekezetnek iránta érzett háláját. — Hadd végezzük rövid ismertetésünket annak felemlitésével, hogy ez a gyülekezetünk volt az első, amely az egyház- község pénztárából rendelte meg és azóta is folyton járatja minden tagjának a Reformátusok Lapját, és újabban a Messengert is, még pedig olyan alapon, hogy tagjaitól e lapok előfizetésére nemcsak nem kér, de nem is fogad el semmi megtérítést. Úgy tekintik e lapok járatását tagjaik számára, mint a lelkészi szolgálatot, mit szintén a gyülekezet pénztára fizet meg. Ezért nevezzük ezt a minden másnál helyesebb előfizetési módot mi köztünk a rankini módszernek. Azóta már számos gyülekezet követte ezt a példát, — de sokkal több van még, amelyik még nem követte. Ezért ajánljuk ezt nekik is. Ami jó az egyiknek, jó az a másiknak is. SPRINGDALE (ER) Lelkész: Vitéz Ferenc Az ősz folyamán itt tett látogatásunkról képes ismertetést közöltünk lapunkban, ahoz most csak az évi jelentésből megtudott adatokat adjuk hozzá. Megkapóan igaz a lelkészi jelentés bevezetése: “A gyülekezet hosszú álmából felébredt és szinte az utolsó órában húzta meg a harangot, hogy a teljes szétszóródástól és pusztulástól megmentse maradék népét. Áldjuk Istent, hogy közénk vezette vitéz Nagy Istvánt, hogy meghúzza a hajnali harang kötelét, hogy fölébressze, életre rázza az alvókat és harcoljon az Élet hervadhatatlan koronájáért és az ébredőkkel terveket szőj jön egy nyiladozó sírról. S hogy a terv nem volt hiábavaló és hogy voltak, akik akartak fölébredni, élni, dolgozni Krisztus Egyházának diadaláért, azt az elmúlt esztendő fényesen megmutatta. A trombita zengése biztos volt s akik meghallották, szent odaadással küzdöttek Isten nagy nevének dicsőségéért.” — Valóban, könyvet kellene Írni erről az ébredésről, mert hozzá hasonló nem volt még a mi változatos amerikai életünkben sem. Nagy István nagyszerű társakra talált a Károly testvérekben, Elemér a gondnok, György a pénztáros, mig Nagy István a most különösen fontos jegyzői tisztet látja el; ugyanilyen a felesége hivatala a Nőegyletben, ahol a vasárnapi iskolában is tanító ifj. Bégányi Zsigmondné az elnök és Molnár Gyuláné a pénztáros. Valamennyien csodálatosan rátermettek ezekre a hivatalokra. De azért azt is kétségtelenül el kell ismernünk, hogy ez a bámulatos megújhodás nem lett volna lehetséges, ha nem ilyen egész lelkét odaadó lelkészt kapnak, aki az évi jelentésben tiszta öntudattal elmondhatta, amit bizonyára egyetlenegy más lelkészünk sem tudna elmondani a múlt esztendejéről, hogy több Ízben végiglátogatta gyülekezetének minden tagját és családját. Az ott lévő 150 református közül már 95 olyan egyháztag, akik kötelezettségeiknek eleget tesznek. Volt 6 keresztelés, 2 esketés, 5 temetés, 9 konfirmálás. Az egyházközség évi bevétele 8,180 dollár volt, — holott az előző évben csak 3,220 dollár jött be. Vasárnapi iskolájukban 15 gyermeket tanítanak; szombati és nyári iskolát is tartanak. Gyermek-énekkart is szerveztek. Az egyházközség közegyházi járulékait, úgy a missziói célokra, mint a világsegélyre, száz percentesen kifizették. A Reformátusok Lapjából és a Messengerből 20—-20 példányt rendeltek meg a gyülekezet tagjai számára. Az ügyesen megoldott építkezési problémát valószínűleg ebben az évben fogják befejezéshez juttatni. A nagy bérház négy bérlakásával már készen vannak; ezóta bizonyosan megvan az egyháztársadalmi célokra szánt base- ment-kibővités is. A templom tornyát és homlokzatát átcserélve, a főutcára nyílik majd az egész porta, az építendő lelkészlakással együtt. Valóban nem tudunk elég hálát adni jó Istenünknek ezért a nagy megújulásért, ami megint fényes bizonyság arra nézve, hogy azokkal, akik Őt szeretik, Isten mindenben együtt munkálkodik az ő javukra! TOLEDO (ER) Lelkészi állás üresedésben Milyen boldogan gondoltunk mindig erre a gyülekezetünkre! És milyen áradozva tudtunk Írni fényességéről! Valóban megtelt a szivünk az Urban való dicsekedéssel, valahányszor csak rá is gondoltunk. Úgy ragyogott, mint drágakő, ékes foglalatban. — És most a róla érkező hir csupa szomorúság: Papp Károly lelkész váratlanul lemondott, sőt elhagyta lelkészi pályáját is, elment dolgozni annak a gyárnak az irodájába, ahol egyházunk sok tagja keresi mindennapi kenyerét. Már egyszer történt ehez hasonló eset tole- dói egyházunkban: néhai Boros Jenő lelkész is hasonlóképpen cselekedett. Később szomorúan megbánta: visszajött a lelkészi pályára, Garyben, majd Chicago south-sidei egyházában szolgált haláláig. Természetes dolog, hogy az ilyen válság nemcsak annak a lelkésznek és családjának az életét dúlja fel: súlyos rázkódtatást jelent az a gyülekezetre nézve is. Imádkozunk Istenhez, hogy mindenható hatalmával állítsa helyre a megzavart lelkek nyugalmát és Krisztus békéje foglalja el megint a háborgások helyét! Szeptemberben készülnek megünnepelni ennek a vezető egyházunknak ötven éves jubileumát. Rosszul kezdődött a jubileumi esztendő! — Pedig a szép kiállítású évi jelentésből most is olyan gazdag képet kapunk arról a munkáról, amit egyházunk elöljárói, munkásai és tagjai végeztek. Sokat mondanak maguk az úgynevezett népmozgalmi adatok is: 33 keresztelést, 9 konfirmálást, 7 esketést és 15 temetést végeztek a múlt évben. Hasonlóképpen impozáns a pénztári jelentés is: évi bevételük 25,252 dollár volt, kiadásuk 22,470 dollár; ez évre készpénzmaradvány gyanánt áthoztak 7,544 dollárt. Száz percentben tettek eleget közegyházunk kérésének úgy a missziói munkára, mint a világsegélyre vonatkozólag, pedig ez a két tétel a toledói egyháznál 1,726 dollárt tett ki. Az a tervük, hogy ez évben tízezer dolllárt hoznak össze, hogy az összes épületeket kijavíttassák, kifestessék és jó karba tegyék a jubileumi ünnepélyre; a jelentés szerint ez összegnek első fele már is begyült. Az egyháznak tartozása nincsen: a pár évvel ezelőtt végzett nagy templom-átalakítás költségét már mind kifizették. Az egyháztanács élén id. Bertók Gyula áll, kit érdemes munkájára tekintettel a múlt évben méltán választottak meg az egyház tiszteletbeli főgondnokának. A különböző szervezeteknek csak a száma is oly nagy, hogy nem kísérelhetjük meg azoknak puszta felsorolását sem; még kevésbbé adhatnánk megfelelő képet munkásságukról.
