Reformátusok Lapja, 1953 (53. évfolyam, 1-22. szám)
1953-01-01 / 1. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 7 A kőtörő küzdelmes türelmére és kitartó hitére van szükségünk. Száz kalapácsütést mért már a konok kőre — és egy hasadás sem mutatkozik. De aztán a százegyedik ütésre kettéhasad a kő. Te is tudod, meg én is, hogy nem az az egyetlen ütés hozta meg az eredményt, hanem az az egy a többiekkel együtt. — Minek hát ez a türelmetlen rángatódzás egyházi életünkben? Lelkipásztor, egyházi vezető — a magvető — a mag elhintése után pár hét múlva nem fog kimenni kíváncsiskodva a mezőre és nem bontja ki a vetést, hogy vájjon a mag csírázik-é? — A talajt készítsd elő gondosan. A szántás legyen mély. Jó magot hints. — A termésről és az aratásról majd a Nagy Gazda gondoskodik. Nagy ünnepe volt a skótok világhírű egyetemének, amikor a tiszteletbeli doktori címet adták át Livingstone Dávidnak. A tanárok azonban előre féltek és szégyenkeztek. Ilyen díszes alkalmakkor az a rossz szokása volt a diákságnak és a fegyelmezetlen hallgatóságnak, hogy pisszegésükkel, udvariatlan dobogásukkal zavarták az ünnepélyek méltóságát. Mindnyájan attól féltek, hogy most is ez fog történni ... És ott áll Livingstone Dávid a díszbe öltözött tanári kar előtt. Egyik karja bénán csüng kabátja ujjából: oroszlán marcangolta össze Afrika őserdőiben. — De most nincs pisszegés. Nincs tiszteletlen zaj. A diáksereg egyértelmű hódolással áll fel. A tömeg is megérzi, amikor VALAKI áll előtte. A diáksereg megérezte, hogy Livingstone nem felfújt nagyság, nem hamisítvány. A skót egyetem önmaagát tisztelte meg, amikor ennek a férfiúnak tiszteletbeli doktori címet adott. Livingstone élete fedte azt, amit hirdetett! Miért vagyunk mi lelkipásztorok sután-bal- kezesek? Kisemberek túlzott érzékenységével miért keressük a “főhelyeket”?! Miért nem hallgatnak meg bennünket figyelmesen? Miért távozik konok nemtörődömséggel népünk az egyházi vacsorákról? Miért próbálják benntartani őket ócska viccekkel?! — Van, aki könnyen elintézi: a nép a hibás, türelmetlen, stb. — Vájjon tényleg így van-é? Vagy talán mi bennünk van a hiba? Livingstone Dávidot bizonyosan meghallgatnák ma is. Aminthogy köztünk is vannak egynéhányan, akiket meghallgatnak. — Tanúljunk tőlük. CSENDES PERCEK "És leszlek nékem tanúim." Csel. 1:8. TANÚIM lesztek! — Ígéri nekünk Krisztus. Krisztus tanúi, mint az első apostolok, akik “nem szégyenük a Krisztus evangéliumát”, hanem elhirdetik, amiket láttak és hallottak Krisztus Jézus, Megváltójuk felől. Krisztus tanúi az életük kockázata árán is, kik törvényszék előtt is vallják, hogy nem lehet a látottakat és hallottakat nem prédikálniok. Biróság elé idézve és baráti körben megvallva Krisztust, egyaránt élhetjük ezt a “tanu”-szerepet: Krisztust fölmutatva. De hogy milyen messze- hordó ereje van megbízatásunknak, mellyel a Szentlélek terhel meg bennünket, akkor látjuk, ha azt tudjuk, hogy a Bibüa eredeti nyelve itt megint egy szivenütő szót mond; igy írja: “Lesztek nékem MÁRTÍRJAIM!” — Se szóra megelevenedik előttünk az oroszlánok verme, a mártírok vérétől sikamlós cirkusz porondja, a mártir- égető máglyák s az inkvizició kinzó-kamrái... Krisztus tanújának lenni következetes bizonyság- tétel el egészen a vértanuságig! Ezzel terhel meg bennünket a Szent Lélek, ha egyszer erőt veszünk tőle. Krisztus tanújának lenni pedig azt jelenti: kusza erkölcsű világban kristálytiszta jellemként megállani: rothadt-beszédü társaságban egy szem- pillantással vagy egyetlen szóval csendet teremteni és uj témát kezdeni; becstelenség fölött érdek-kockázat árán is Ítéletet nyilvánítani; a földhözragadt ember tekintetét az égre emelni; züllött nyomorultban a tisztaságvágyat felkelteni; bűnösnek fülébesugni a kegyelem biztatását s Krisztusban újjászületett életeknek összefogózva, testvéri összhangban járni a zarándokutat e világ pusztaságából a mennyei Jeruzsálem felé. (Dr.T.K.) Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám! Égi lángod járja át a szivem és a szám! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj e rám! Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt, Ó, segíts, hogy hagyjam el a bűnök útjait! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt! Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent, S Jézusommal legyek egy már a földön lent! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent! Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj, S majd a végső harcon át mennybe fölragadj! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj! Ámen. Ez a második ízelítő, amit mutatóba közlünk abból a szép vállalatból, amit Dr. Tóth Kálmán calgaryi lelkipásztor vezetése alatt a cana- dai lelkészek CSENDES PERCEK cím alatt indítottak. Az első füzet november és december hónapok minden napjára közölt a fentihez hasonló elmélkedéseket és imádságokat. Múlt számunkban a karácsony napjára, most pedig az ó-év utolsó napjára szánt elmélkedést közöltük. A vállalkozásban a canadai lelkészek egy csoportján kívül a mi lelkészeink közűi is részt vettek néhányan; Ábrahám Dezső, Bütösi János, Csia Kálmán, Kecskeméthy László és Szigethy Béla. Szívből reméljük, hogy e vállalkozást tovább tudják folytatni. Imádkozunk nagy szükséget pótló vállalkozásukra Istennek áldásáért! A Csendes Percek füzeteit e címen lehet megrendelni: Dr. Coloman Tóth, 534-22nd Ave., West, Calgary, Alta., Canada.
