Reformátusok Lapja, 1953 (53. évfolyam, 1-22. szám)
1953-02-01 / 3. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 15 Qyülekezetek (ER: Evangéliumi és Református Egyház. — PR: Presbiteriánus Egyház. — FE; Független Egyház. — AR: Amerikai Református Egyház. — SP: Déli Presbiteriánus Egyház. — UP: Egyesült Presbiteriánus Egyház. — CP: Canadai Presbiteriánus Egyház. — Ön: Önálló gyülekezetek.) ÉRTESÍTÉS. — Lapunk a legnagyobb készséggel és örömmel ismerteti gyülekezeteinknek évi jelentéseit, úgyszintén a közgyűlésekről szóló tudósításokat, — de csak akkor leheti ezt, ha a jelentéseket beküldik a szerkesztő kezéhez. Hírlapokból nem vehetünk át ilyen tárgyú tudósításokat. Ahoz, hogy építő véleményt tudjunk mondani gyülekezeteink haladásáról, föltétlenül szükségünk van e haladásnak a bizonyitékaira. Elöljáró testvéreinknek pedig ez utón adjuk tudomására, hogy amelyik gyülekezetről ilyen tudósítást nem közlünk, az annak a jele, hogy nem kaptunk tudósítást. Minden beküldött jelentést ismertetni fogunk, bármily soká tartson is el közlésük, mit a beérkezés sorrendjében végzünk. És ismételten hangsúlyozzuk, hogy hireink szolgálatában egyformán részesítjük mindegyik magyar református gyülekezetünket, bármelyik denominációs csoportba tartozzék is. LORAIN (ER> Lelkész: Bodor Dániel Az idén ez az első gyülekezetünk, melynek évi közgyűléséről lapunk jelentést kapott, amit nagy örömmel ad tovább magyar református testvéreinknek szerte Amerikában. Mert nemcsak időrendben illeti meg elsőség ezt a hirt; tartalmánál fogva ott lesz a legeslegelsők között akkor is, amikor valamennyi bejött. Ez a közgyűlés is megmutatta, hogy legjobban rendezett és vezetett egyházaink között áll Lorain, ahol az utóbbi években több olyan teljesitményt csodáltunk meg, aminek nincsen másik párja magyar gyülekezeteink között. Gyors egymásutánban költséges építkezéseket végeztek, és ezeknek költségeit bámulatosan rövid idő alatt kifizették. Először a templomot nagyobbitották, azután paróchiát építettek újat, majd társadalmi és iskolai épületet emeltek, azután a templomot egészen átalakították és vele kapcsolatban sok más ujitást megvalósitotak, orgonát vettek, harangjátékot a toronyba, — bizonyosan belekerült ez a sok építkezés legalább negyedmillió dollárba, — és már alig van belőle tartozás! Bizony, mert az idén is azt tűzték ki célul, hogy kilencezer dollárt le- törlesztenek a még fennálló kevés adósságból, — és dacára annak, hogy az egyház tagjai az év folyamán két hónapig sztrájkoltak: a kilencezer dollárt mégis letörlesztették! — Miért megy minden ilyen szépen? Első és valószínűleg legfontosabb oka az a bölcs vezetés volt, amivel egyfelől kiváló lelkészeknek egész sora építette ezt a hatalmas gyülekezetei; a másik ok elöljáróinak értelmes és gondos belátása, higgadt és mégis bátor vezetése; — a legnagyobb ok azonban kétségtelenül az a missziói lelkűiét, amivel ez a gyülekezet megértette és elfogadta keresztyéni hivatását: hogy ne magának éljen, hanem másoknak és igy szolgálja Isten dicsőségét! Ez a szellem nyilatkozott meg ezen a közgyűlésen is, amikor elrendelték a missziói járulékoknak és világsegély- nek száz százalékos befizetését! Pedig a loraini egyház kvótája nem kicsiny összeg! Az aportionment 1625 dollár, a világsegély 236 dollár; ezeken kívül Egyházunk uj templomok építését segélyező alapjának gyűjtéséhez a tőlük kért teljes összeget, 320 dollárt — összesen tehát 2,176 dollárt fizettek be Egyházunk közpénztárába. Ez azonban nem merítette ki szivük jótékonysági vágyát: ligonieri Bethlen Otthonunkra 371 dollárt, egyéb jótékony célokra és ajándékozásra még vagy félezer dollárt, — összesen tehát több mint háromezer dollárt adtak közegyházi és jótékonysági célokra, ami jóval több volt mint tizede, sőt több mint 12 százaléka az évi bevételüknek. E bevétel 24,236 dollár volt; ebben a tagok önkéntes egyházfenntartási járuléka és adakozása (perselyben és egyéb módon) 5,802 dollárral, további jótékony célokra adakozása további 2,143 dollárral szerepel, mig a múlt évben tartott jubileumi adakozás és jövedelem 4,043 dollárt tett ki, az évi bazár és egyéb ilyen társadalmi összejövetelek 4,362 dollár hasznot hajtottak; terembérekből is bejött 1,827 dollár. A kiadások 26,982 dollárra rúgtak, amik közt a már említetteken kivül 6,500 dollár személyi (lelkész, tanítónő, takarító) és mintegy négyezer dollár dologi kiadást találunk. Miután a múlt évi áthozatot leszámítottuk, ez évre átjött pénztári maradványként még mindig 2,538 dollárt találunk. Annyit, amennyi bőségesen elég az év kezdetén előforduló kiadások fedezésére, — de nem többet, mert a többi már kétségbevonná Istenbe vetett bizodalmukat! Nem tudjuk eléggé dicsérni ennek a számadásnak helyes egyensúlyát. Van benne még egy tétel, aminek talán szintén van némi köze a szép eredményekhez: az egyházközség pénztára már évek óta járatja Egyházunk hivatalos lapjait minden egyes egyháztagjának! A számadás szerint a két lapnak a járatása 347 dollárjába került az egyháznak, tehát annyiba sem, mint a szénre adott összeg. De meg kellett hogy érje, mert ez a közgyűlés is elrendelte az előfizetés folytatását. Mert azt csak a mindenható Isten tudná megmondani, hogy melyik melegnek vette több hasznát az egyház: az épületek fütésének-é vagy pedig a lelkek megmelegedésének, amit e lapok okoztak? — Tudósításunkat a választásokról szóló híradással zárjuk. Újra megválasztották a következő hűséges elöljárókat; Fülöp István főgondnok, Jáger János gondnok, Daróczi Sándor jegyző, Nagy Sándor pénztáros, Bütti András segéd-pénztáros; melléjük pedig a következő uj tisztviselőket állították: ifj. Pandi Ferenc ifjúsági gondnok, Miller István és Molnár Béla pénztári ellenőrök. A közgyűlésen nemcsak a lelkész és összes elöljárók, hanem az összes egyházi testületek vezetői is jelentést tettek és igy a gyülekezet tagjai teljes képet nyertek a köztük folyó sokágú és eredményes munkáról. Hogy volt lehetséges ily sok jelentést végighallgatni? Úgy, hogy az elöljáróság nagyszerű ujitást foganatosított: a közgyűlést január 11.-én vasárnap ESTE tartották, közvacsora keretében, a- melyen az egyházközség megvendégelte saját tagjait! Nem csoda, ha az egész gyűlés olyan gyönyörű szép rendben és olyan tiszta és emelkedett hangulatban folyt le, amiről az elragadtatás hangján szólnak tudósítóink. Ez is követésre méltó példa! Végre eljutottunk oda, hogy megértjük és megvalósítjuk az egyházban is, hogy “jobb adni, mint kapni”! Necsak mindig kapni akarjon az egyház, hanem adjon is! Mennél többet ad, annál többet fog kapni, — amint ezt Lorain példája oly fényesen mutatja! Isten áldását kérjük az elöljárók szép munkájára, úgyszintén az egész gyülekezetére, valamint a páratlan szorgalmú és odaadóan szolgáló lelkészpárra!
