Reformátusok Lapja, 1953 (53. évfolyam, 1-22. szám)
1953-12-01 / 21. szám
ELMHURST COLLEGE LIBRARY Volume LIII„ Number 21. EGYHÁZI ÉS VALLÁSOS NÉPLAP Lancaster, Pa., Dec. 1, 1953. EEKÖZEEITETT ISTEN ORSZÁGA Jön a megváltás. Mi a megváltás? Az Isten Országa. Élet, amiben Isten országol, Isten uralkodik. Tehát nem a világ, nem is a sátán, nem a bűn, sőt még csak nem is az ÉN. Hanem ISTEN. Világtól, sátántól, bűntől, önmagámtól akkor leszek megváltva, ha életem fölött átveszi az uralkodást maga az Isten. Keresztelő János ezt az adventét jelenti be. Jön, már útban van, már közel van, már itt van a küszöbön, elközelített. És amikor Idvezitőnk prédikálni kezd, Ő is ugyanezeket a szavakat használja először. Mintegy velük hitelesíti a személyazonosságot; mintha ezt mondaná: igen én vagyok az, aki hozom az Isten Országát. Később is megerősíti: Isten Országa közietek van, — amióta én közietek vagyok. Isten magának teremtette az embert. Ő akart fölötte uralkodni. Nem úgy, mint valami zsarnok, hanem úgy, mint az édesatya a gyermekei fölött. Minden emberrel ezt akarta tenni. De az emberek jobban szerették a bűnt, mint a nem látott, nem ismert Istent. Sőt még azok is, akik ismerték őt, Ádám és Éva, inkább hallgattak a bűn csábítására. Az özönvíz és az abból való csodás menekülés sem segített. Ekkor választotta ki Isten azt, aki úgy hitt, hogy hitét nemcsak neki számíthatta be megigazúlására, hanem atyjává tehette őt annak az egész nemzetnek, amelyet külön szövetséggel választott el, hogy abból hozza ki az Ő Országát. Nem lehet csodálkoznunk azon, ha Ábrahám népe egyúttal Isten Országának hitte magát. Oly sok csodával érzékeltette meg Isten hozzájuk való rendkívüli kegyelmét, hogy elhitték még azt is, ami képtelenség volt: mintha Isten a választott nép minden tagját megigazítaná és a számukra fenntartott kiváltságos kegyelemben részesítené, — bármilyen bűnösök is egyénileg. Hiába jöttek a próféták és sürgették az egyéni megtérést: nem hallgattak rájuk. Megint csak Istennek kellett beleavatkoznia és a történelem eseményeit úgy igazgatnia, hogy azokból lassan kivilágosodjék az Ő váltságterve. Dávid királysága hamar kettéroppant, azután pedig a kettévált ország is elbukott: előbb Izráel, azután Juda került fogságra. Teljesen meg kellett semmisíteni azt a hamis elképzelést, mintha a körülmetélés nyitná meg Isten Országa kapuját. Akik Isten tervéből mindig többet láthattak meg: a próféták álmélkodva észlelték, hogyan szűkült az Isten első szövetsége előbb felenemzetre, azután csak a megmaradó Szent Magra, sőt ez sem volt elég: egyetlenegy vesszőszálra, ami az Isai törzsökéből fog származni és aki alázatos és szenvedő szolgája lesz Isten igazságának. Bármily hihetetlennek látszott is előttük ez a nagy fordúlat, Isten vonalvezetése félreérthetetlenül tiszta és határozott volt. A nemzeti kiválasztás ideje lejárt, Isten visszavonta szövetségét. Az utolsó századokban már prófétát sem küldött: nem volt kihez. Ábrahám népe nem örökli többé Isten Országát. Az uj szövetséget ott köti majd meg abban a felső-házban, ahol Szenvedő Szolgája a kereszt váltsághalálára készülve rendeli el végakaratát: “E pohár amaz uj-szövetség az' én vérem által; igyatok ebből mindnyájan!” És attól Jézus-vár ás Sötét mélyében az éjszakának, Sajgó szíveink Téged várnak, Hogy légy az életünk zord telén, Meleg, világító fáklyafény. Jöjj, áldott Jézusunk, mindig várunk, Emelj magadhoz Messiásunk, Seperd tisztára agyunk, s lelkünk, Hogy a földlön is egyek legyünk. Szegényes, bűnös a házunk tája, S nem vagyunk méltók, hogy hozzánk jöjj, — De ha nem jönnél, mégis fájna. Mert szívünk mélyén Tieid vagyunk, Téged hívunk, ha bajban vagyunk, Óh légy velünk most, s ha meghalunk. Hörcsik József
