Reformátusok Lapja, 1953 (53. évfolyam, 1-22. szám)
1953-04-15 / 8. szám
EVANGELICAL AND REFORMED CHURCH Volume; LIII. NUMBER 8. EGYHÁZI ÉS VALLÁSOS NÉPLAP Lancaster, Pa., April 15, 1953í AZ EGYHÁZ AZ ISTEN ÉS AZ EMBEREK TALÁLKOZÁSÁNAK HELYE Szigethy Béla lelkészünk jelentéséből Az egyház az Isten és az emberek találkozásának helye. Mivel az ember egyénileg különálló kis világ és ugyanakkor más emberekkel egybekapcsolt társadalmi lény is, ezért egyidejűleg elkülönült egyéni és mindent átfogó társadalmi életet kell élnie, Istennek, a világegyetem Urának jelenlétében. Addig nem lehetünk teljesértékű emberek, míg nem találkozunk Istennel a magunk egyéni különállásában s a többi istenfélő emberek társaságában, a közösségben, mint az egyház tagjai. A SzentLélek Isten által alapitott egyház az a szervezet, mely belőlünk teljesértékű embereket igyekszik formálni. Törekszik segíteni bennünket, mint egyéneket, a magunk egyéni áhítatosságában, elmélyüléseinkben és egyidejűleg abban is segíteni akar minket, hogy a társadalom értékes tagjaivá legyünk. Egyházunk, mint protestáns egyház, Isten egyik legjobb eszköze arra, hogy mint keresztyéneket segítsen minket. Akár gondoltunk eddig arra, akár nem: egyházunkban a legjobb eszközt nyertük ahoz, hogy teljesértékű egyéniségekké legyünk. Egyházunkon át rendelkezünk Bibliánkkal, a bölcsesség könyvével. Rendelkezünk a vasárnapi Istentiszteletekkel, melyek nem ceremóniák, hanem legnagyobb segítőink Isten terve, akarata és kegyelme megértésében. Lelkészeink vannak, akik külön kiképzést kaptak, hogy segítsenek minket a Biblia megértésében, — olyan lelkészeink, akiknek az a törekvése, hogy az evangéliumot a leghelyesebb, legtisztább és legérthetőbb módon hirdessék. Bár ez a ti buffalói első magyar református egyházatok kis gyülekezet, mégis nagy egyháznak mondható, melynek szép múltja van és a jelenben is megadja mindazokat az alkalmakat, lehetőségeket és szervezeteket, melyek segíthetnek titeket a bővelkedő keresztyén élet kialakításában és folytatásában. Tőletek függött és tőletek függ az, hogy milyen módon használtátok és fogjátok használni ez egyház nagyszerű alkalmait. Gyülekezetetekről most csak egyetlen tényt kívánok megemlíteni. Jól ismert tény az, hogy 1909 óta az amerikai magyar református telepek lelkipásztorainak legjobbjai közűi kerültek ki lelkészeitek. Miképpen használtátok fel azt az alkalmat, hogy a legjobb emberek közűi voltak pásztoraitok? — íme most kezünkben van a múlt évi kimutatás. Ez is megmutatja. MENEKÜLÖK Négy gyerek a rázós szekéren, meghúzódva, szomorúan, viszik a reményt a nagy szemekben, hogy talán a hazai hegyeken túl más lesz az élet, könnyebb a kenyér, vígabb az ének, s mennek, mennek hallgatagon, csak a kerekek nyikorognak, sírnak a tarlón. És a téli hold nézi őket, bámészan, fülig húzott szájjal, vigyorogva ... Sugára nincsen, hogy reményt hintsen a bujdosókra. A földek között útjuk járatlan, rögös, örök, s ők csak mennek, mennek négyen, az éjszakában szomjan, éhen, mögöttük rabláncra fűzött város — előttük ködös, sötét, magányos felhők között a bús halálos idegenség, hontalanság ... de mégis — szabad ... Kucserik Mária
