Reformátusok Lapja, 1953 (53. évfolyam, 1-22. szám)
1953-01-01 / 1. szám
2 REFORMÁTUSOK LAPJA AZ EGYETEMES KERESZTYÉNSEG HÍREIBŐL A világbékéért. — Köztudomású, hogy Moszkva rendezésében megint világbéke-kongresszust tartottak december első felében, ez alkalommal Bécsben. E sorok írásakor még csak hiányos tudósításokat kaptunk felőle és igy magáról a gyűlésről nem tudunk írni. Ellenben jó jelnek tekintjük, hogy a keresztyénség tanult és most már nem zárkózik el mereven az ilyen gyűléseken részvételtől, hanem szivére veszi a kvékke- rek bölcs tanácsát, hogy a kommunistáktól nem eltávolodnunk, hanem hozzájuk közelednünk kell — másként hogyan tudnánk megnyerni őket a Krisztusnak?! Hoover volt elnök, aki szintén kvékker, cikket irt a militárizmus ellen, amely pusztulással fenyeget minden szabadság- jogot; ez döntött romba minden birodalmat Róma ideje óta; ez volt a veszte Németországnak és Japánnak egyaránt. A bécsi gyűlésre el készült menni Niemüller Márton is, a német hitvallók vezetője, akit emiatt élesen támadtak azzal a váddal, hogy együttműködik a kommunistákkal. Niemüller azt felelte, hogy elképzelhetetlennek tart olyan békemozgalmat, amiben a kommunisták nem vesznek részt. Nem lehet béke a világban, ha Kelet és Nyugat népei között — akár elveik fenntartása mellett is — meg nem teremtjük a békés kapcsolatokat. Az Egyházak Világtanácsának nemzetközi ügyeket intéző bizottsága izenetet küldött az Egyesült Nemzetek szervezetéhez, a- melyben sürgetik a közvetlen tárgyalásokat a becsületes megegyezés érdekében, hogy a koreai háborút minél gyorsabban be lehessen fejezni. Dibelius berlini püspök nem mehetett el Moszkvába, mert Alexej pátriárka megbetegedett; ellenben eljött Denverbe az Egyházak Országos Tanácsának gyűlésére, dacára annak, hogy feleségét csak néhány nappal előbb temette el. A német evangélikusoknak ez a kiváló vezetője is minden erejével küzd a háború megakadályozásáért és a világ békességéért. India vezei! — Legelőkelőbb vallásos lapunk ismeri el vezércikkében, hogy a világ erkölcsi vezetése, ha csak ideiglenesen is, India osztályrésze lett, amikor a koreai háború befejezésére irányuló tervét az Egyesült Nemzetek nagytanácsa olyan impozáns szótöbbséggel (54 szavazattal 5 ellen) tette magáévá, amilyenre még nem volt példa a koreai háború megindulása óta, ami 30 hónappal ezelőtt történt. Lehetetlen, hogy nagy hatása ne lenne ennek a kedvező döntésnek Ázsia népeire (melyeknek képviselői mind Indiával szavaztak), mert kétség nélkül megmutatja nekik, hogy tényleg békét akar-é Moszkva, vagy tovább fújja a hadifoglyok visszatelepítéséről szóló hamis nótáját. (Amiről Be- reczky Albert püspök igy irt november végén: “Vájjon hogyan képesek az Egyesült Államokban elhitetni a néppel azt, hogy a koreai hadifoglyokat azért nem lehet hazaengedni Koreába, mert nem akarnak hazamenni — s közben ezek a hadifoglyok elfogják az amerikai táborparancsnokot s tankokkal és gépfegyverekkel kell kényszeríteni őket arra, hogy ne akarjanak hazamenni.” Milyen tökéletes példája az elhite- tésnek! Hát nem tud arról a budapesti püspök, hogy a kommunisták pontosan ezért a látszatért rendezték a fogolytábor lázadását?!) Az indiai tervnek roppant erkölcsi kényszere elől aligha tud majd kitérni Moszkva. Minket pedig eltölt hálaadással annak tapasztalása, hogy milyen csodálatosan tudta Isten felhasználni azt az egyetlenegy embert, Gandhit, nemcsak népe felszabadítására, hanem ime az egész föld emberiségének a tanítására. “Nem erőszakkal, nem hatalmaskodással...” A születések korlátozásáért. — Nemcsak az Egyházak Világtanácsának a végrehajtó bizottsága gyülése- zik most Indiában, az ó-év utolsó és az uj-év napjaiban (hogy igy két évi gyülésezés költségét takarítsák meg egy gyűléssel, amit mindenképpen Ázsiában kellett megtartani, okos belátással), hanem ott tartotta gyűlését a tervszerinti születéseket propagáló nemzetközi társaság is. Ez volt a harmadik nemzetközi konferencia ebben a tárgyban. Bombay- ban tartották, tizennégy nemzetből 400 delegátus vett részt rajta. Vala- mennyiüket meglepte, hogy milyen kedvező fogadtatásra találtak Indiában, ahol igazán nemzeti szükséglet a roppant nagyszámú születések korlátozása. A társaságnak állandó irodái vannak New Yorkban, Londonban és Bombayben. Az uj-zélandi presbileriánusok november első felében tartották zsinati gyűlésüket, minek tárgyai közül különösen három emelkedik ki. Az egyik a maori fajjal való kapcsolatok szorosabbra fűzése. Félszázaddal ezelőtt úgy látszott, mintha a maori-faj kihalóban volna; ma hatalmasan szaporodnak. Az egyház mindenben a teljes egyenlőség elvét akarja követni és ezért egyenjogúságra emelte a maori egyházkerületet is a többiekkel. A másik tér, amelyet a múltban meglehetősen elhanyagoltak, az ipari munkásság között végzendő munka beállítása. A munkásság valahogy úgy kezdte tekinteni a presbiteriánus egyházat, mint a munkaadók egyházát és el- hidegült tőle. Ezért az egyház elhatározta, hogy lelkészeit sokkal közelebbi viszonyba hozza az ipari munkássággal, ezek közé speciálisan képzett lelkészeket küld és az egyházközségekben minden alkalmat felhasznál ennek a hibás felfogásnak az eloszlatására. A harmadik érdekes határozat volt, hogy újra felveszik a tárgyalásokat a metho- dista és kongregácionális egyházakkal való egyesülés irányában. Évekkel ezelőtt már tárgyaltak erről; azután megszakadtak a tárgyalások. Most sürgősnek jelentették ki ezeknek újra felvételét. A prezsbiteri rendszert követő református egyházak világszövetségének kezdeményezésére ennek a szervezetnek uj, harmadik szakaszát fogják felállítani az eddigi keleti és nyugati mellé, a Csendes-óceán körül működő református egyházak számára. Biró Lajost kiátkozták. — A vatikáni rádió adta hírül, hogy Pécs- egyháza hírhedt plébánosát Czapik egri érsek kiátkozta a római katho- likus egyház magyar püspöki karának határozatából, “megátalkodott eretnekségéért”. A plébános nagyon tevékeny részt vett a magyar kommunisták azon törekvésében, hogy mennél több “hazafias papot” nyerjenek meg mozgalmuknak. A svájci ökumenikus intézetben újabb, felsőbb fokú akadémiát nyitottak az ökumenikus tanulmányok számára. A genfi tó partján még a 18. században épült gyönyörű Bos- sey-kastélyt teljesen modernizálták, és 80 személyt befogadó uj kápolnát építettek hozzá. Az uj tanintézetbe theológusokat és másokat vesznek fel, a szemeszter októbertől februárig tart. A genfi theológiai szeminárium tanárai is tartanak előadásokat. Az intézet megnyitásán a genfi egyetem dékánja az egyetem tiszteletbeli tanárának nyilvánította ki Hendrik Kraemer doktort, az intézet világhíres vezetőjét, Adolf Keller tanárnak pedig, aki hasonlóképpen jól ismert egyéniség mindakét félgömbön, Dr. Visser ’t Hooft adta át az Egyházak Világtanácsának köszönetét munkásságáért. Az intézet felállítását és átépítését a Rocke- feller-alapitvány tette lehetővé.
