Reformátusok Lapja, 1952 (52. évfolyam, 19-22. szám)

1952-12-15 / 22. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA 15 meg az ő behirdetett előadására, és azoknak a fele nem tartozott az egyházközséghez. — Itt említhetjük meg, hogy a háborúk óta ez a Bi­zottmány csaknem százezer dollárra menő segítséget nyújtott magyar cé­lokra, beleértve a Dr. Dienes Barna által vezetett akciókat is, amilyen volt a csomagküldés, lelkészek pa­lástja, Evangéliumi Világszolgálat, stb. A Bizottmánynak a Magyar Egyházkerület részéről kezdettől fogva tagja Dr. Szabó István egy­házkerületi elnök, aki e gyűlésen is jelen volt, úgyszintén a Board of Business Administration gyűlésén is, mit szintén St. Louisban tartot­tak a Világsegély Bizottmány gyű­lését követő napokon. Megjelent az Egyház évkönyve. — Egyházunk népmozgalmi adatait, pénzügyi és minden más statisztikai kimutatásait tartalmazza az az éven­ként megjelenő YEAR BOOK, amit az Egyház főtitkára, most Dr. Ker- schner, ad ki és amelyben minden érdeklődő megtalálhatja mindazt az adatot, amire szüksége van. Tartal­mazza ez az egyházak és lelkészek név- és címjegyzékét is, az egyház- kerületek statisztikai adatait, az ösz- szes egyházi központi tanácsok és szervek tagjajinak névsorát, az év folyamán elhalt lelkészek arcképét, stb. A könyv ára 50 cent. SPRINGDALE (ER) Lelkész: Vitéz Ferenc Lapunk szerkesztője egy szép őszi vasárnapot töltött e gyülekezetben, az elsőt, amióta az egyházközség anyásitotta magát és uj lelkészt ka­pott. A szerkesztő sok szépet és na­gyot látott szemei is elálmélkodtak azon, amiket itt tapasztalt. A régi reménytelenséget és csüggedést re­mény és bátorság váltotta fel! A templombaj árók száma megszaporo­dott, vasárnapi iskola indult és bá­mulatra méltó külső építkezés lett a belső építésnek a bizonyságtétele. Az építkezésben segítségükre jött Isten­nek az a kegyelme, hogy egy uj fontos főutcát vágnak éppen az egy­házi telek végében. A feléledt re­ménységnek ez is nagy lökést adott: elhatározták a templom frontjának megváltoztatását; a régen félig pa- róchiának, később pedig egészen bérháznak használt roppant nagy házat is átalakítják, négy bérlakást tesznek belé, basement j ét pedig összekötik a templom alsóhelyiségé­vel és igy vasárnapi iskolára és egyháztársadalmi célokra is teljesen kielégítő helyiségeket kapnak; mind­ezek tetejébe pedig uj paróchiát építenek a főutra. Óriási tervek! Ki mert volna ilyenekre még csak gon­dolni is, nem több mint egy esz­tendővel ezelőtt!? Megvalljuk, hogy ekkora mértékű felemelkedésre nem ismerünk másik példát amerikai magyar református egyházi életünk­ben. Istennek Lelke kellett hogy járjon itt. Az ihlette meg azt a né­hány fiatal férfiút (bár életük delén állanak, mégis fiatalok a bátorságuk és lelkesedésük folytán!), akik egész lelkűket rátették erre a célra és ezért fognak győzni. De a munkának ők csak az egyik részét végezték. Mel­léjük állottak az asszonyok. És pe­dig a szó szoros értelmében oda- állottak közéjük: ásót, kapát, gereb- lyét vettek a kezükbe, talicskát tol­tak és úgy segítettek az uj alsó­helyiség kiásásában, az egész porta rendbehozatalában; nem volt olyan nehéz munka, amitől megriadtak volna. Szerkesztőnknek eszébe ju­tott, hogy az idén Eger vár ostro­mának a négyszázadik évfordulóját Hivatás Nem küldött az Isten világot rengetni, népeket tiporni, zúzni kősziklákat — hanem azért küldött, hogy ahol a bánat mély sebeket ejtett, gyógyítsam be hiven szent szeretetének drága olajával s ahol csúf a világ, ahol csúf az élet — vonjam be a remény lágy, zöld bársonyával s énekeljek Róla időtlen időkig ... és az egész földet ültessem be sűrűn illatos virággal... Vitéz Ferenc ünnepeljük; hát bizony az egri nők bátorságát és lankadatlan erélyét látta itt megint megnyilatkozni a springdalei asszonyokban! A Nőegy­let tagjai, a Bégányi Zsigmondné elnökük vezetése alatt, Nagy Ist­vánná, Molnár Gyuláné s özv. Ma­gyar Józsefné meg a többiek éppen úgy dolgoztak a kézi szerszámok­kal, mint ahogyan a vasárnapi isko­lában a Bibliával, vagy a nőegyleti összejöveteleken a csigacsináló apró szerszámokkal. Meg nem állhatjuk, hogy képekben is be ne mutassuk ezt a példaadó felbuzdulást: az asz- szonyokat, meg a nagy vasgerendát helyretevő férfiakat, akik különösen vitéz Nagy István egyházi jegyző­jüknek odaköltözése óta és az ő ser­kentésére addig soha nem tapasztalt tevékenységre buzdultak. Károly Ele­mér gondnok és Károly György pénztárnok odaadó vezetése alatt az egyháztanács már is megújította a templomot, de megújítja az egész egyházi életet is. Nem néznek többé hátrafelé, mert mint Urunk mond­ta, akkor nem volnának alkalmasok az Isten Országára; sem a holnap miatt nem aggodalmaskodnak túlsá­gosan, hanem MA, mig idvességes az idő és itt van a békességnek és a munkának az ideje: MA rávetik kezüket azokra a szerszámokra és építik a portájukat, hogy lelkészük­kel együtt alkalmatos és hü mun­kásoknak találja őket az Ur, aki ilyen hatalmasan hozzákezdett épí­teni köztük a maga Országát. Dicső­ség az Ö nagy nevének! És tisztes­ség a springdalei férfiaknak és nők­nek egyaránt!

Next

/
Thumbnails
Contents