Reformátusok Lapja, 1952 (52. évfolyam, 19-22. szám)
1952-12-15 / 22. szám
____________EVANGELICAL AND REFORMED CHURCH____________ VOLUME; LII. NUMBER 22. EGYHÁZI ÉS VALLÁSOS NÉPLAP Lancaster, Pa. Dec. 15, 1952. Atommal telített karácsonyi álom Irta: Dr. Szabó István clevelandi lelkész, a Magyar Egyházkerület elnöke Karácsony a legbűbájosabb álom varázsos ünnepe. Viszont a karácsonyi ígézetes álom sohasem volt oly távol a megvalósulástól, mint a mi atomrombolásra lázasan készülő mostani korszakunkban. Rideg romboló kor sivár lelkű lovagjai durva kézlegyintéssel tolják félre Karácsonyt, mint káprázatos délibábot, gyerekes mesét, képesztő láz-álmot. És mi mégis álmodunk tovább. Követjük a napkeleti bölcsekkel a jászol- bölcsőhoz vezető csillagot. Diadalittasan zengjük angyali karokkal: “Dicsőség Istennek, békesség és jóakarat földön embereknek!”. A bethlehemi mezők pásztoraival sietünk leborulni a Szeretet csecsemő Királya előtt. Mert mi rendületlenül hisszük, sőt bizonyosan tudjuk, hogy ebben az egyszerű karácsonyi álomban több atomos erő van az életre és megváltásra, mint a világ minden már elkészült és valaha elkészitendő atombombáiban együttesen a halálra és rombolásra. Óh mikor döbben egyszer már igazán reá ez a saját vérének özönében fuldokló nyomorult ember-világ arra a sorsdöntő igazságra, hogy ebben a “szépbeszőtt” karácsonyi álomban van elrejtve egyetlen megváltása, kizárólagos boldog- ságos békessége?! Milyen megdöbbentő annak a francia katonának a története, ki a háború rémes borzalmai között elveszítette emlékező képességét. Szörnyű elmebeli ürességében egyre ismételgette: “Nem tudom ki vagyok! Nem tudom ki vagyok!” Arcát eltorzító sebhelyei következtében három család vallotta a magáénak. Elvitték azért a három faluba, ahol ezek a családok éltek és magára engedve hagyták bolyongani. A harmadik faluban valami hirtelen felismerés lángja villant fel az elméjében. Teljes bizonyossággal indult végig az utcán, lépett át a szülői ház kapuján, és rohant egyenesen a lépcsőkön fel atyjának szobájába. Mint tékozló fiú, halott volt és most feltámadott. A régi ismerős környezet látása visszavarázsolta emlékező képességét. Újra felismerte önmagát és otthonát. Atomrombolásos korszak gránát-sujtásai közben mi, ma élő szomorú emberek, hasonlóképen elfelejtettük, hogy kik vagyunk és kihez tartozunk. A bethlehemi rege, a karácsonyi álom ismerős képei reádöbbentenek bennünket igazi voltunkra, Istenhez tartozásunkra. Ez az ősi, egyszerű álom képes egyedül ujjászűlni elménket és lelkünket. Megmutatni nekünk, hogy Isten közös Atyánk és mi egymásnak édes testvérei vagyunk. Azért hát dicsőség magas mennyben Istenünknek, békesség és jóakarat földön embereknek! “Karácsonyi álom, ha valóra válna, Óh milyen boldogság szállna a világra!” Add azért Isten, hogy a karácsonyi álom valóra váljon! Világra, földünkre végre valahára zavartalan, tartós békesség és igaz boldogság szálljon! Reményik Sándor: KARÁCSONYKOR A szent estén majd eljövök ide. Álmaim szekerébe fogatok És szólok fantáziám táltosához: Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok, És álomhintón eljövök — ide. Itt minden fehér lesz, — fehér s halott. Csak egy hang lesz a halott rengetegben: A zugó patakok. És én fenyőtől fenyőhöz megyek És minden fenyőt megsimogatok. És megkérdezem: virrasztótok még? És megkérdezem: hogy aludtatok? És aztán feltüzöm a szivemet A legmagasabb fenyő tetejére — S imába kezdek: Magány, Mi Anyánk ... Néked ajánlom égő szivemet... Olyan lesz, mint egy karácsonyfaláng.
