Reformátusok Lapja, 1951 (51. évfolyam, 2-22. szám)
1951-01-15 / 2. szám
8 REFORMÁTUSOK LAPJA ÖSSZEFÉR-E A KERESZTYÉNSÉG ÉS A SZOCIÁLIZMUS ? Első felelet: NEM! Hogy a kommunizmussal nem fér össze a keresz- tyénség, efelől mindenki tisztában van. Az amerikai kommunisták egyik vezére, Earl Browder, nyíltan hirdette: "mi kommunisták nem teszünk különbséget a jó és rossz vallások között, mert az a meggyőződésünk, hogy mindegyik rossz." Erről a közismert tényről tehát beszélnünk sem kell, mindenki tudja ezt. De annál inkább lehet, sőt kell vitatkoznunk a másik nagy elvi irány felől, a cimbe tett kérdés formájában: Összefér-e Krisztus tanításával a szociálizmus? Olyan sokan hiszik, hogy összefér, sőt még azt is, hogy a szociálizmus egyenesen Jézus tanításainak az eredménye, hogy efelől tisztába kell jönnünk. KELL, mert ime az angol nemzet a szociálizmussal kísérli meg magától távol tartani a kommunizmust. És fokozatosan növekszik közöttünk is azoknak a száma, akik a szociálizmusban látják a megalkuvás lehetőségét a világot fenyegető nagy veszedelemmel szemben. Országunk kormánya Roosevelt elnöksége óta állandóan halad a szociálizmus elveinek bevezetése irányában. E kérdésben tehát állást kell foglalnunk. Mi a helyes álláspont? Istennek hála, nekünk megvan a zsinórmértékünk, amihez hozzászabjunk minden vitás kérdést. A mi Urunk Jézus Krisztus tanítása és példaadása ez az egyedüli zsinórmérték. Mindent ehez mérünk. Mivel azonban ezt is, csakúgy mint a Biblia minden többi részét, emberi véges elménk többféleképpen is értelmezheti, éppen ezért szóljanak hozzá ehez a kérdéshez mások is, és mondják el, ha véleményük különbözik attól, amit most itt elöljáróban bemutatunk. — Mindenki szabadon szólhat, de csakis az imént felállított egyetlenegy alapon: Jézus Krisztus tanitásainak értelmében. Ez alkalommal egy kongregácionális lelkészünket hallgatunk meg a keleti tengerpartról és egy episzko- pális lelkészt a nyugati tengerpartról. Az alábbiak az ő nézetüket mondják el. Szociálista volt-e Jézus? Tanításai ellentmondanak e feltevésnek. Vizsgáljuk meg ezeket. (Az alább megjelölt bibliai helyeket mind keressük fel és olvassuk el gondosan!) A szociálizmus minden formája szerint a vagyon nem magántulajdon, hanem a köznek birtoka. Már pedig a szőllő gazdája (Máté 20:15) igy felel a bér egyenlőtlensége miatt panaszko- dóknak: “Hát nem szabad nekem a magaméval azt tennem, amit akarok?!” Jézus szerint tehát a gazdának joga volt visszautasítani a birtoka fölötti rendelkezésébe kívülről jövő beavatkozást. Ehez képest ő maga sem volt hajlandó beleavatkozni a magánvagyon fölötti vitába (Luk. 12:13-21): “Ember, ki tett engem bíróvá vagy osztóvá közietek?” Ő nem anyagi, és nem társadalmi problémák megoldása végett jött. A gazdag ifjú példázatában (Luk. 18:18-27) a történet hangsúlya nem az, hogy a gazdagság gonosz, hanem az, hogy mily hiba volna lelkünk szükségleteinek kielégítését vagyonúnktól várni! Ezt a példázatot különösen jó tanulmányozni azoknak, akik a közjóléti vagyis szociálista államtól vagy annak anyagi eszközeitől várják az ember lelki problémáinak megoldását. Ez a példázat is, meg az a másik intés: “Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak!” (Máté 6:24), Urunknak azt a folytonos figyelmeztetését hangsúlyozzák, hogy életünk legfőbb érdeke Isten Országa kell hogy legyen. A vagyon veszélyes az ember lelki jólétére nézve, mert nagyon sok esetben (bár nem mindig) el akarja fordítani hűségűnket Istentől. Jézus sohasem tanította azt, hogy valaki csak azért bűnös, mert gazdag. A gazdag és Lázár példázatában (Luk. 16: 19-31) a gazdag ember nem azért kerül pokolba, mert nagy vagyona volt, hanem azért, mert nem könyörült Lázáron. De Jézus nem Lázár érdekében mondja el ezt a példázatot, hanem hogy megláttassa a gazdagság káros hatását a gazdagra nézve. Jézus bizonyára elborzadt volna attól a gondolattól, hogy az állam vegye el a gazdagtól a vagyonát és adja oda Lázárnak. Miért? Mert hitt a törvényben, ami ezt tiltotta: “Ne lopj!” A gazdagtól ő nem kényszeritett, hanem önkéntes könyörületességet várt és kívánt. Az irgalmas samaritánus történetében (Luk. 10:25-37) szintén nem a kirabolt áldozat sorsán van a hangsúly, hanem a felebaráti szeretetet gyakorló vagy nem gyakorló„ személyek eljárásán. Sem azt nem sürgette Jézus, hogy indítsanak akciót a jérikói utón garázdálkodó rablók ellen. A könyörületességet sem a közjó javára kéri Jézus, hanem úgy kívánja azt, mint a törvény betöltését. A szociálizmus a tömegek hatalmával akarja megjavítani a világot. Jézus az egyén erejével. Sohasem beszélt csoportokról, tömegekről, osztályokról vagy intézményekről. Az egyénnel kezdte és az egyénnel végezte tanításait. Isten Országának az egyén megfelelő magatartásán lehet csak megépülnie. Hitt abban, hogy a Lélek által átváltoztatott egyén át tudja adni ezt a lelket környezetének is és ezzel javítja meg azt. De nem hitt abban, hogy osztályok vagy csoportok átalakíthassák környezetüket és igy változtathassák át az egyént. A szociálizmus lerontja az egyéni felelősséget, erőszakot alkalmaz és meghódol az anyagi eszközök előtt. Jézus csak
