Reformátusok Lapja, 1951 (51. évfolyam, 2-22. szám)

1951-12-15 / 22. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA

7

LENNI ES ÄLDÄS LENNI!

— A MAGYAR EGYHÁZKERÜLET CÉLKITŰZÉSE —

Irta: Dr. Szabó István, az Egyházkerület elnöke

Amikor az év tavaszán felelőtlen egyesek mesterségesen gyártott sötét felhők redőire odarajzolták a “lenni vagy nem lenni?” sorsdöntő kérdését, Magyar Egyházkerületünk hivatalosai az évi alkotmányozó gyűlésen olyan elemi erővel adták meg a választ, melyre példa aligha volt még amerikai magyar református történelmünkben. Ez a lelkekből kitörő, példátlanul egységes válasz hosszú ideig nem hagy többé kétséget sem a kivülálló ellen, sem az esetleg kétségeskedők előtt az irányban, hogy a Magyar Református Egyházkerület lenni akar, élni akar és fog: sőt mi több — hogy Széchenyit idézzük — “nem volt, hanem lesz!”

Egyházkerületünk, életében a létezés azonban nem lehet és nem lesz öncél csupán. Lenni akarunk és lenni fogunk — bibliai elkötelezés alapján — azért, hogy áldás legyünk. “Megáldalak, hogy áldás lehess! — és áldás légy!” Isten bennünket gazdagon megáldott. Hála legyen érte Néki, Urunknak! Mi vagyunk ma a világ legnagyobb magyar, református, szabad alkotmányos egyházi közössége. És mint ilyen a legtehetősebb és leggazdagabb testvér. A zsebeinket reményeinken felül megduzzasztó dollár azonban nem lehet ragadomány; hanem többre serkentő, kötelező és inditó erő. Alkotmányos jogkörünk, lelki tárházaink, ősi örökségünk minden befolyástól mentes szabad gyakorlása mindmind köteleznek, arra köteleznek, hogy áldás legyünk.

Első sorban áldás akarunk lenni Kerületünk gyülekezetei és népe számára. Célunk és törekvésünk, hogy Kerületünk minden gyülekezetében — kicsinyben és nagyban — friss élet pezs- düljön, Isten országa hathatósan épüljön. Minden Istentől adott feltételünk meg van hozzá, csak egyre kell kérjük gyülekezeteink pásztorait, presbitereit, népét: — hogy félre téve ősi átkunkat — végre akarjunk! — a modern költő szavaival élve: “Akard végre, hogy mi is akarjunk!” És ne csak élni akarjunk, mert azt az állat is megteszi; hanem többnek lenni, jobbnak lenni, nemesebbnek lelkiebbek, istenhez hasonlóbbak lenni is akarjunk — egy szóban áldás lenni karjunk!

Azután áldás akarunk lenni Közegyházunk egyetemes életében. Itt az idő a Közegyház nagyobb, missziói és egyetemes, célkitűzéseinek teljesebb és tökéletesebb szolgálatára. Már megmozdultunk végre először és egyszer a 34-ik helyről felfelé. Vigyázzunk, hogy vissza-vissza ne zuhanjunk és ne ingadozzunk, mint a higany: hanem célegyenesen felfelé sokról többre emelkedjünk. Lehetünk mi elsők között is elsők, ha

összefogva egyesülünk az áldozathozás egyetemes mezején oly lendülettel, mint ahogy megtesszük azt újra és újra gyülekezeti templomaink és saját épületeink épitése idején. Vessük ki lelkűnkből az önzés szellemét. Sugározzunk kifelé és felfelé is, mint a gyémánt. A szén fekete, mert önző. A reátükröző napsugarakat magába szivj a, de ki nem sugározza. A gyémánt fehér és tündöklő, mert önzetlen. A reá sugározó napsugarakat visszatükrözi és szétszórja. Magyar egyházkerületünk szűnjék meg szén lenni a közegyház arany keretében; legyen végre gyémánt és drágakő.

Majd pediglen áldás akarunk lenni amerikai magyar közösségünk életében. Mi vagyunk az a legnagyobb magyarszármazásu közösség, mely szervezeten és alkotmányos kereten belül az élő szó hatalmával vasárnapról-vasárnapra a legtöbb amerikai magyarhoz érünk eh Ennek az amerikai magyar élet sikján szintén elkötelező ereje van. Magyar szétesettségünkben, szörnyű megosztottságunkban minket misszió és elhívás kötelez.

Végül áldás akarunk lenni a világ magyarságának egyetemes életében. Az elnémult szülőhazai magyarság helyében kiáltó szó kell hogy legyünk. A világon szétszórt szerencsétlen és hontalan magyarok számára kovász kell hogy legyünk. Ezen a téren első lépésnek szántuk a délamerikai magyar misszió tevékeny felvételét, ha kell magunkban, ha lehet másokkal karöltve. További célunk a Református Világszövetség életrekeltése, és minden nagy és szent magyar egyetemes törekvésben való tényleges részt vevés.

Ezekre hivott, ezekre kötelezett, ezekre választott el bennünket az Isten. Ezeken a mezőkön történelmi feladatokat tűzött ki számunkra a nagy Mindenható. Válságos időkben, történelmet formáló korszak küszöbén, az idők jeleivel szemben mi nem lehetünk vakok, tétlenek és bénák. Nem lehetünk útmutató táblák, melyek mutatják az irányt, de maguk soha meg nem mozdulnak. Nem lehetünk madarak, melyeknek nincs tudomásuk a levegő égről, melyben szárnyaik szeldelnek: halak, melyeknek nincs fogalmuk a vizről, melynek tömbjében úsznak.

A gyertyát azért gyújtják, hogy a gyertyatartóba helyezzék, hogy fényljék világossága és áldás legyen. Egyházkerületünk ma a legékesebb gyertyatartó, benne a fény mi legyünk és olyan fény legyünk, hogy annak, aki a hét gyertyatartó között jár, bennünk öröme legyen.

“Legyek világosság, amely mig másoknak világit, önmagát égeti el!”