Reformátusok Lapja, 1951 (51. évfolyam, 2-22. szám)

1951-06-01 / 11. szám

4 REFORMÁTUSOK LAPJA politikai függetlenségre, most utat mutasson mindnyájunk kölcsönös egymástól-függésére. En­nek azonban legegyszerűbb útja volna az Isten­től függés elismerése. EGYHÁZI SAJTÓRA MA nagy szükségünk van Ne kerülgessük a dolgot, hanem mondjuk meg kereken az igazságot. Az első igazság az, hogy országunkat kivül- ről két veszedelem is fenyegeti. Az egyik vesze­delem igen régi; előle menekültek át ez ország alapitói az óvilágból az újvilágba, hogy itt olyan hazát alapítsanak, amelyben mindenki szabadon gyakorolhatja vallását és nem külső hatalom kormányzását követi a keresztyén Egyház, ha­nem közbenjáró nélkül kapja a SzentLélek uta­sítását. A másik veszedelem ennél sokkal újabb, nem kétezer, hanem talán csak kétszáz év óta van fejlődőben és nem szorítkozik a lelkiisme­ret kényszerítésére, hanem ezen fölül még a testi élet fölött is korlátlanul akar uralkodni. Mind a kettő zsarnokság, mind a kettőnek a világ fölötti uralkodás a célja, mind a kettő valóságos nemzetközi összeesküvés. A demokra­tikus felfogás szerint való szabadságnak mind a kettő engesztelhetetlen ellensége; egyik nyíltan, a másik burkoltabban. A keresztyén szabadság­gal természetesen még inkább összeférhetetlen mind a kettő, mert ez a szabadság csak ott tud élni, ahol az Urnák Lelke uralkodik. A második igazság az, hogy országunkat be­lülről még nagyobb veszedelmek fenyegetik; he­lyesebben mondva a külső veszedelmek csakis azért váltak veszélyesekké, mert belülről gyön­gült meg nemzetünk egész alkotmánya. Erkölcsi életünk olyan mélypontra sülyedt, hogy a sze­nátus egyik vezető tagjának nyilatkozata szerint országunk alapjai alá vannak aknázva. Politikai romlottság, jól megszervezett országos bün-há- lózat, a felelősség- és kötelességérzet ijesztő legyöngülése olyan katasztrófákkal fenyegetnek, amik külső veszedelmek nélkül is végzetesek le­hetnek a legerősebb birodalomra nézve is. A harmadik igazság az, hogy a gonosznak a győzelméhez nincsen semmi egyébre szükség, csak arra, hogy a jó emberek, vagy mondjuk helyesebben igy: a keresztyének, ne tegyenek semmit se. Ez a mindenbe belenyugvás, az adott helyzetnek ellenállás nélküli elfogadása, a kö­zönyösség és a dolgokkal nem-törődés tette le­hetővé az erkölcsök leromlását, a keresztyén élet elveinek elerőtlenedését. Ha nem volnánk ilyen tétlenek, nem volna lehetséges az erköl­csök végzetes leromlása; és e belső veszedelem Bütösi János A PÜNKÖSDI KÉRDÉS Reményik Sándornak van egy híres pün­kösdi költeménye, amelynek nehány sora így hangzik: “A Lélek ünnepén Szomorún zendűl egyetlen Igém: Hogy születhetik új­já, aki vén?!....” Óh hány szívből szakad fel ez a kérdés ma is! Amikor látjuk emberi életünk múló voltát; amikor ránk telepedik a kérdések sokasága: miért élek? hova tartok? mi lesz velem a halál után? — amikor észrevesz- szük, hogy hiányzik életünkből az üdvösség bizonyossága, a SzentLélek gazdagsága, az újjászületett élet szépsége, — óh akkor nem jöhet más ki az ajkunkon, mint amit Niko- démus kérdezett az Úrtól: “Mi módon szü­lethetik az ember, ha vén?” (János 3:4) A születés mindig független attól, aki születik. így vagyunk az újjászületéssel is. Nem a mi akaratunkból, vagy elhatározá­sunkból, vagy kezdeményezésünkből törté­nik az, hanem a SzentLélek Ur Isten csodá­latos, titokzatos kegyelme folytán. Mi bű­neinkben halott, tehetetlen emberek va­gyunk, s nincs meg a képességünk arra, hogy az Isten Országába belépjünk, mint ahogy a vadalmafában sincsen meg a ké­pesség arra, hogy magától nemes gyümöl­csöt termő fává legyen. Be kell előbb oltani! Mi is csak úgy részesedhetünk az Isten Or­szága gazdaságában, ha előbb a SzentLélek ujjáteremtő ereje beölt minket az Élő Fába, Jézus Krisztusba. “Bizony, bizony, mondom néked — mondja Jézus — ha valaki újon­nan nem születik, nem láthatja meg az Is­ten Országát.” (János 3:3) Van azonban Istennek egy drága bizta­tása ebben a mi elveszett állapotunkban. Azt mondja a mi Urunk Jézus Krisztus: “Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok SzentLel- ket azoknak, akik Tőle kérik!” (Lukács 11:13) Isten nem fukarkodik az Ő ujjáte­remtő SzentLelkével, hanem készséggel és bőséggel adja azoknak, akik hittel kérik Tőle. Csak kérjük kitartással, nem kétel­kedve, magunkat megalázva és megtagadj va, kérjük a Krisztus érdeméért és az Ő dicsőségére, mert a SzentLélek a Krisztus Lelke. “Aki kér, MIND kap, és a ki keres: talál, és a zörgetőnek megnyittatik.” Jövel hát, óh jövel, SzentLélek Isten!

Next

/
Thumbnails
Contents