Reformátusok Lapja, 1951 (51. évfolyam, 2-22. szám)
1951-06-01 / 11. szám
4 REFORMÁTUSOK LAPJA politikai függetlenségre, most utat mutasson mindnyájunk kölcsönös egymástól-függésére. Ennek azonban legegyszerűbb útja volna az Istentől függés elismerése. EGYHÁZI SAJTÓRA MA nagy szükségünk van Ne kerülgessük a dolgot, hanem mondjuk meg kereken az igazságot. Az első igazság az, hogy országunkat kivül- ről két veszedelem is fenyegeti. Az egyik veszedelem igen régi; előle menekültek át ez ország alapitói az óvilágból az újvilágba, hogy itt olyan hazát alapítsanak, amelyben mindenki szabadon gyakorolhatja vallását és nem külső hatalom kormányzását követi a keresztyén Egyház, hanem közbenjáró nélkül kapja a SzentLélek utasítását. A másik veszedelem ennél sokkal újabb, nem kétezer, hanem talán csak kétszáz év óta van fejlődőben és nem szorítkozik a lelkiismeret kényszerítésére, hanem ezen fölül még a testi élet fölött is korlátlanul akar uralkodni. Mind a kettő zsarnokság, mind a kettőnek a világ fölötti uralkodás a célja, mind a kettő valóságos nemzetközi összeesküvés. A demokratikus felfogás szerint való szabadságnak mind a kettő engesztelhetetlen ellensége; egyik nyíltan, a másik burkoltabban. A keresztyén szabadsággal természetesen még inkább összeférhetetlen mind a kettő, mert ez a szabadság csak ott tud élni, ahol az Urnák Lelke uralkodik. A második igazság az, hogy országunkat belülről még nagyobb veszedelmek fenyegetik; helyesebben mondva a külső veszedelmek csakis azért váltak veszélyesekké, mert belülről gyöngült meg nemzetünk egész alkotmánya. Erkölcsi életünk olyan mélypontra sülyedt, hogy a szenátus egyik vezető tagjának nyilatkozata szerint országunk alapjai alá vannak aknázva. Politikai romlottság, jól megszervezett országos bün-há- lózat, a felelősség- és kötelességérzet ijesztő legyöngülése olyan katasztrófákkal fenyegetnek, amik külső veszedelmek nélkül is végzetesek lehetnek a legerősebb birodalomra nézve is. A harmadik igazság az, hogy a gonosznak a győzelméhez nincsen semmi egyébre szükség, csak arra, hogy a jó emberek, vagy mondjuk helyesebben igy: a keresztyének, ne tegyenek semmit se. Ez a mindenbe belenyugvás, az adott helyzetnek ellenállás nélküli elfogadása, a közönyösség és a dolgokkal nem-törődés tette lehetővé az erkölcsök leromlását, a keresztyén élet elveinek elerőtlenedését. Ha nem volnánk ilyen tétlenek, nem volna lehetséges az erkölcsök végzetes leromlása; és e belső veszedelem Bütösi János A PÜNKÖSDI KÉRDÉS Reményik Sándornak van egy híres pünkösdi költeménye, amelynek nehány sora így hangzik: “A Lélek ünnepén Szomorún zendűl egyetlen Igém: Hogy születhetik újjá, aki vén?!....” Óh hány szívből szakad fel ez a kérdés ma is! Amikor látjuk emberi életünk múló voltát; amikor ránk telepedik a kérdések sokasága: miért élek? hova tartok? mi lesz velem a halál után? — amikor észrevesz- szük, hogy hiányzik életünkből az üdvösség bizonyossága, a SzentLélek gazdagsága, az újjászületett élet szépsége, — óh akkor nem jöhet más ki az ajkunkon, mint amit Niko- démus kérdezett az Úrtól: “Mi módon születhetik az ember, ha vén?” (János 3:4) A születés mindig független attól, aki születik. így vagyunk az újjászületéssel is. Nem a mi akaratunkból, vagy elhatározásunkból, vagy kezdeményezésünkből történik az, hanem a SzentLélek Ur Isten csodálatos, titokzatos kegyelme folytán. Mi bűneinkben halott, tehetetlen emberek vagyunk, s nincs meg a képességünk arra, hogy az Isten Országába belépjünk, mint ahogy a vadalmafában sincsen meg a képesség arra, hogy magától nemes gyümölcsöt termő fává legyen. Be kell előbb oltani! Mi is csak úgy részesedhetünk az Isten Országa gazdaságában, ha előbb a SzentLélek ujjáteremtő ereje beölt minket az Élő Fába, Jézus Krisztusba. “Bizony, bizony, mondom néked — mondja Jézus — ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg az Isten Országát.” (János 3:3) Van azonban Istennek egy drága biztatása ebben a mi elveszett állapotunkban. Azt mondja a mi Urunk Jézus Krisztus: “Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok SzentLel- ket azoknak, akik Tőle kérik!” (Lukács 11:13) Isten nem fukarkodik az Ő ujjáteremtő SzentLelkével, hanem készséggel és bőséggel adja azoknak, akik hittel kérik Tőle. Csak kérjük kitartással, nem kételkedve, magunkat megalázva és megtagadj va, kérjük a Krisztus érdeméért és az Ő dicsőségére, mert a SzentLélek a Krisztus Lelke. “Aki kér, MIND kap, és a ki keres: talál, és a zörgetőnek megnyittatik.” Jövel hát, óh jövel, SzentLélek Isten!
