Reformátusok Lapja, 1951 (51. évfolyam, 2-22. szám)

1951-02-01 / 3. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA 11 öt ezer, vagyis minden 80 ezer személyre egy. A 6,700 kórháznak összesen 69,000 ágya minden 5,700 személyből csak egyet láthatott el. Minden öt gyermek közül csak egy tölti be az első esz­tendejét. Miután Philadelphiában és New Yorkban el­végezte orvosi tanulmányait, 1900-ban Dr. Scud- der Ida visszatért Indiába, ahol éppen akkor a legszörnyübb járványok egyike dúlt. Dr. Scud- der mindjárt a nők részére nyitott kórházat Vel- loreban, Dél-Indiában. A járványon kivül a ba­bona és az erkölcstelenség is szedte áldozatait. Egyik alkalommal egy tizenhároméves leányt hoztak az uj kórházba, tele vérbajjal. Laksmi “az isteneknek szentelt” leány volt, akit a halál istennőjének a templomában tartottak. A kór­házban nemcsak meggyógyult, hanem a keresz­tyén gondozás alatt lelke is oly szépen kivirág­zott, hogy gyönyörűsége telt benne ápolónőknek, orvosoknak és betegeknek. De a “templom” fő­asszonya visszajött érte és úgy a leánynak, mint a kórháznak minden tiltakozása dacára visszaci­pelte a borzalmak tanyájára, ahol szegény leány másnap a kútba ölte magát. Dr. Scudder a kórház munkájához utazó-kli­nikát is csatolt. Valakitől automobilt kapott Amerikából — azon a környéken ez volt az első gépkocsi, — és néha 300 beteget is kezelt egyet­len nap alatt. Egyszer három vakot látott az utszélen. Megtudta, hogy mielőtt megvakultak volna, magas szemlázukkal a hindu paphoz men­tek orvosságért, aki szemükbe kenőcsöt kent, mit úgy készített, hogy üvegtörmeléket kevert paprika és gyömbérolaj közé. A következő lépés volt a gyógyszerészek iskolájának megnyitása. Orvosok neveléséről még szó sem lehetett, de Dr. Scudder már 1913-tól kezdve sürgette ennek megengedését. Végre is megkapta azt 1918-ban; az országos főorvos azt mondta neki, hogy alig­ha kap három jelentkezőt, de ha hatot kap: meg­nyithatja az iskolát. Az első évben 151 jelent­kező jött, a másodikban kétszerannyi, — persze csak 18-at tudtak először fölvenni, többre nem volt hely és lehetőség. Dr. Scudder kitűnő tanárnak bizonyult. A 18 közül valamennyit elfogadták az országos vizsgálatokon, ahol pedig minden más iskola növendékeiből csak húsz százalék ment át ered­ményesen. Az iskola hire nőni kezdett. Ameri­kából is megérkezett a segítség, milliók formá­jában is, Rockefeller-alapitványból. Az iskola rekordja brilliáns. E 32 év alatt több mint 300 orvost nevelt fel, kik közül fele missziói szolgá­latban van; 122 ápolónőt bocsátottak ki és 75 gyógyszerészt. Ahol 1918-ban csak három fehér orvos és egy indiai segéd kezdte a munkát, most 14 nyugati és 18 indiai orvos, 32 képzett ápoló­nő, 2 gyógyszerész és egy Röntgen-specialista dolgozik. Az utazó-klinikán 1942-ben 29 ezer be­teget kezeltek egy év alatt, mig az iskola kórhá­zában négyezer beteg feküdt, negyvenezer be­járó beteget kezeltek, hatezer operációt végeztek, és másfélezer szülésben segítettek. Egyetlen év alatt (és ez adatok nem is mostaniak; öt év előttiek!). Micsoda érzésekkel fizetett meg a minden­ható Isten Dr. Scudder Idának azért a nehéz, de áldott elhatározásáért, amit akkor éjszaka an­nak a három gyermekasszonynak a halálával idézett fel benne! Mekkora hála, milyen nagy öröm, milyen boldogság töltheti el szivét, hogy ilyen csodálatos gyümölcsök termettek azon a fán, amit ő ültetett. És hogy megérhette ezt a gazdag gyümölcstermést! Az indiai kormány, amerikai főiskolák és egyházak, elhalmozták ki­tüntetésekkel és hálanyilatkozatokkal. A kollé­gium már 1942-ben megkapta az engedélyt, hogy teljes egyetemi rangú fokozatot adhat az ott végzett orvosoknak. Most a legkiválóbb orvosok kezében van ennek a folyton fejlődő intézetnek a vezetése. Most is nő áll az intézet élén: Dr. Hilda Lazarus, akinek a képét reméljük, hogy bemutathatjuk olvasóinknak, a főiskola egyéb képeivel együtt. Isten vetése csodálatos aratást tud hozni. Amikor megkérdezték Dr. Scudder Idát, hogy a keresztyén evangéliumnak melyik hatása bírta rá, hogy odaadja életét a misszió szolgálatába, igy felelt: “A keresztyén könyörület kényszerítő ereje.” Ahogy Pál mondta: “A Krisztus szerelme kényszerit engem.” A világ ma szörnyűbb lelki nyomorúságban él, mint amilyen India népének testét pusztí­totta. Ahogyan ott milliók elvesznek még ma is kellő orvosi kezelés hijján, úgy vesznek el és nem nyernek soha örökéletet itt köztünk is mil­liók, akik sohasem tudtak találkozni azzal a drága Orvossal, aki egyedül menthette volna meg őket. — Testvér, — talán tudsz valakit, akit elvezethetsz hozzá. Te tanítvány vagy. Eredj hát és mondd meg neki, hogy te már megtalál­tad a Mestert. “Istennek van szava a mi világunk szá­mára. Ez pedig az O izenete, hogy ez a világ az élő Istennek kezében van, Aki e világ számára teljességgel csak jót akar; és hogy Jézus Krisztusban, az Ő testté lett Igéjé­ben, Aki itt élt, és meghalt, és feltámadt a halálból, Isten egyszer s mindenkorra meg­törte a gonosznak hatalmát és mindenki szá­mára kaput nyitott a Szent Lélekben való szabadsághoz és örömhöz; és hogy az egész emberi történelemnek és minden emberi cselekedetnek a végső megítélése a könyö­rülő Krisztusnak az ítélete lesz; és hogy a történelem vége az O diadala lesz az O Or­szágában, ahol egyedül tudjuk majd megér­teni, hogy mennyire szerette az Isten a világot. Ez az Isten változatlan izenete a világhoz.”— (AZ AMSTERDAMI GYŰLÉS.) Hiszed-é ezt te is? — Mi hisszük! ............... 11

Next

/
Thumbnails
Contents