Reformátusok Lapja, 1951 (51. évfolyam, 2-22. szám)
1951-02-01 / 3. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 9 sitése nélkül nem tud kimenni másokat menteni. A saját háza ég. Ezért Ítélte meg az Isten. És ezért veszítette el a háborút Koreában a keresztyén Egyház. Ezért kell a jövő építését az Egyházban kezdeni. Melyik egyházban? A magadéban, Testvér! És mikor? Még ma. Mert holnap lesz. Lesz. Mert a holnap Istené. Isten pedig van. Ma és holnap és mindörökké. Koreai halottaink sem halnak hiába. Vádkiáltásuk felébreszti az Egyházat. És elküldi harcolni a Lélek Kardjával! KÖZELEDIK AZ OSZTOZÁS NAGY NAPJA Amikor ki KELL vennünk a részünket testvéreink szenvedéseiből Két módon tesszük ezt: Február 9.=én: a Világ=lmanapon Amerika protestáns egyházai immár harmadik esztendeje fognak egyesült erőfeszítést tenni a rombaborult világ segélyezése érdekében. Az idén egy rendkívüli tényező is hozzá fog járulni e mozgalom sikeréhez. Néhány héttel ezelőtt az amerikai lutheránus egyházak vezetőelnöke, Franklin C. Fry püspök, az amerikai protestántizmusnak egyik kimagasló egyénisége, meg Albert Crews, az Egyházak Országos Tanácsában a rádió- és filmügyi osztály igazgatója, világkörüli útra indultak, amelynek folyamán látogatásokat tesznek Japánban, ha lehet Koreában is, továbbá Khinában, Indo-Khinában, Indiában, Arábiában, Jeruzsálemben, Egyiptomban, Görögországban, Svájcban, Frankfurtban, Berlinben, Párisban és Londonban. Mindezeken a helyeken vezető egyéniségekkel fognak tárgyalni; akiknek televíziós készülékük van, nem egyszer hallgathatják és láthatják majd őket e különböző helyeken. Február 6.-ára tervezik visz- szaérkezésüket Amerikába. Fry püspök 9.-én már a rádión jelentést fog tenni utjukról, 10.-én este pedig többszörös hálózaton számolnak be; mig 11.-én este Fry püspök beszél a National Vespers óráján. Kilencedikén lesz a Világ-Imanap. Az idén 92 nemzet vesz részt benne, hogy tartós békéért és a keresztyénség terjedéséért imádkozzanak Istenhez. Ez lesz a hatvannegyedik esztendeje ennek a tiszteletreméltó gyakorlatnak. Az idei imádságok alaptémája János első leveléből való: “A tökéletes szeretet kiűzi a félelmet.” A németországi keresztyén asszonyok választották ezt a verset. A Fidzsi-szigeteken kezdődik el ez az imanap és folytatódik végig a kerek világon száz meg száz különböző nyelven, mig az Áment majd az Északi Sark eszkimói meg a Déli Óceán szigetlakói fogják mondani a következő éjfélkor. Ne legyen egyetlen olyan egyházunk sem, amelybeen a felnőttek számára hetenként egy estét ne biztosítanánk a Biblia=Osztálynak! a Világsegély^Vasárnapon Február ll.=én: Tizenegyedikén lesz a Világsegély-Vasár- napja. “A részvételnek Nagy Ideje.” Amikor megint vehetünk egy kicsiny részt annak a szörnyű nyomornak az enyhítéséből, mi még ma is millióknak az osztályrésze. Egyházunk kiváló elnöke, Dr. Goebel, kiáltványt intézett Egyházunk tagjaihoz, amiben mindnyájunkat emlékeztet Urunk szavaira: “Amennyiben eggvel meg- cselekedtétek ezt az én kicsinyeim közül: én velem cselekedtétek azt.” Egvetemes Zsinatunk a múlt nyáron kimondotta, hogy Egyházunk minden évben adni fog félmillió dollárt erre a roppant sürgős célra. Világsegély Bizottságunk, amelynek igazgatóságában magyar tag is van (Dr. Szabó István clevelandi lelkész), kimondotta, hogy ezt az összeget ezen az egy vasárnapon megkéri Egyházunk tagjaitól. Meg tudjuk tenni? — Csaknem háromnegyed millió tagunk van; még ha csak egy dollárt ad is mindegyikőnk, már felényivel többet adunk, mint amennyit az Egyetemes Zsinat nevünkben ígért. Már pedig EGY dollárt közülünk mindenki meg tud adni. Sokan sokkal többet is adhatnak ennél; és tegyék is meg, gondolva azokra, akik nem fogiák megadni méc ezt a csekély adományt sem. A koreai borzalmak roppant mértékben megnövelték a szükséget. Kétszer ad, aki gyorsan ad! Elnökünk emlékeztet arra is, hogy “mi keresztyének állandóan az alatt az örömteljes bizonyosság alatt élünk, hogy Isten annyira szerette ezt a világot és annyira szeret minket mint egyéneket, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érettünk. Bizony, ha nem volna ez a hitünk, ami biztosit minket, hogy Istennek hozzánk való szeretete minden reggelen megújul, az életnek a terhe alatt, ilyen időkben mint a mostani, könnyen összeroskadhatnánk. Isten szeretetének kiáradására azonban az esztendőnek egyetlen szakasza sem emlékeztet bennünket oly erőteljesen, mint a BÖJT ideje. Mikor mindazt szemléljük, amit Urunk tett mi értünk, mi is kényszerítve érezzük magunkat, hogy felkiáltsunk, mint már oly sokan tették: ‘Mit teszek én Te érted?!’ És mint ők, mi is szeretnők szolgálni Őt.
