Reformátusok Lapja, 1951 (51. évfolyam, 2-22. szám)
1951-01-15 / 2. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 13 csejátékokra (gambling) 21 billió dollárt pazarolt a nép. összes kiadásainknak a negyedrészét, 45 billió dollárt, teljesen szükségtelenül és haszontalanul, sőt károsan költöttük el! Ezzel szemben bútorra és házi felszerelésre 10 és fél billió dollárt, automobilokra másik 10 billió dollárt adtunk, 18 és fél billiót ruhára és cipőre, és még 4 és fél billiót házaink modernebbé tételére. Takarék- betétjeink összege 14 és fél billióra rúgott, ami másfél billióval több, mint az előző évi volt. — Mi lenne akkor, ha országunk egyházhoz tartozó 50 millió lakosa végre pénzügyeit is oda rendelné Krisztus ügyének szolgálatába?! Bizonyos, hogy nem az az egy billió dollár lenne az eredmény, ez évben először adtunk oda egyházaink pénztárába, hogy vele Isten Országának ügyét szolgálják. A hibás gazdálkodás további példái. — Kormányunk oly tömérdek élelmiszert halmozott fel raktáron, hogy most 300 millió fontot kénytelen csaknem ingyen elkótyavetyélni, bizonyára azért is, mert már nem talál helyet a további raktározásra. A csaknem ingyen piacra dobott élelmiszer között van 30 millió font kannázott mexicói marhahús, mit fontonként öt centjével bocsátanak áruba. Másik ilyen tétel a vaj, amiből 5 és fél millió fontot adtak el Olaszországnak fontonként 15 centjével, ami éppen a negyedrésze annak az árnak, amit — fontonként 60 centet, kormányunk érte fizetett annak idején, mikor összevásárolta. Még mindig van 70 millió font vaj — fölöslege, amin túl akar adni. Amerikai vásárlók természetesen nem vehetik meg ezt a tartalékot ezen az áron; azoknak továbbra is a piacról kell vásárolni a magas árakon. Ezt a fölösleget az Egyesült Nemzetek kebelébe tartozó országok népe kaphatja csak meg. Mi pedig folytatjuk azt a politikát, aminek következtében New Jersey állam krumplitermelésének 40 százalékát szándékosan kiásták, megrothasztották és földjükön szétszórták maguk a farmerek, akik a Long Islandon termelt krumplival csak igy tudtak versenyt tartani. Nem jártak rosszul, mert a kormány megfizette az egész tönkretett termést. Uj élővíz, uj élet. — Az egyetemes pusztulás lidércnyomása alatt gyötrődő léleknek különös üdülést jelent az a hir, mi csak most érkezett Ausztriából. Adelaide városába az ősz folyamán tértek vissza felfedezők, akik e földrész belsejében jártak. Ahol azelőtt kopár és élettelen pusztaság volt, ott most hatalmas tó friss vize fölött szállanak sirályok és ha- lászkák. A mintegy 4,000 négyzet- mértföldnyi terület száraz, sós-szikes sivatagja fölött 70 lábbal, de még mindig 39 lábbal a tenger szine alatt, terül el ez a hatalmas tó, mit Eyre név alatt ismernek ma. Emberemlékezet óta nem láttak abban vizet. Most roppant heves és hosz- szantartó esőzések után újra visz- szatért a viz erre a hasznavehetelen területre, minek partjain már is dús növényzet tenyészik. Hontalanná lett magyar testvéreink közül, akikből olyan sokan vannak már Ausztráliában, vájjon hány fog megtelepedni ezeken a partokon? Ahol csakugyan tóvá vált a délibáb. ÍJ “Ha, mikor tetszeni akarunk neki, olyat adunk a népnek, amit magunk helytelenítünk: mivel fogjuk később menteni eljárásunkat? Olyan erkölcsi szinvonalat állítsunk eléje, amin a bölcs és a becsületes ember megállhat; minden egyéb Isten kezében van.” — (GEORGE WASHINGTON) BOCSÁNATKÉRÉS Őszinte sajnálattal kellett kihagynunk ebből a számunkból regényünk folytatását, a felgyűlt anyag miatt, mit már nem akartunk tovább is szedésben tartani. Következő számunkban megtalálják olvasóink a közkedvelt szép regény folytatását. AZ EVANGÉLIUMI ÉS REFORMÁTUS EGYHÁZ HÍREIBŐL Egyetemes Tanácsunk gyűlése. — A zsinati gyűlések közötti három év alatt az Egyetemes Tanács kormányozza Egyházunkat. — Legközelebbi gyűlése január hó 29.-ik napján kezdődik Baltimore, Md., városban, a Southern Hotel helyiségeiben. E gyűlésnek egyik fontos tárgya lesz Egyházunk angol nyelvű hivatalos lapja szerkesztői állásának betöltése. Dr. David D. Baker, aki ezt a lapot oly magas színvonalra emelte, hogy az Associated Church Press elnökének is megválasztották, a múlt nyáron automobil-összeütközés áldozata lett. Azóta többször megpróbálták már, hogy megtalálják hozzá méltó utódját; eddig még nem sikerült. Ezen a gyűlésen fogják hivatalába beiktatni lapunk szerkesztőjét is. A gyűlés legalább három napig fog tartani. Gyermek- és ifjúsági konferencia Washingtonban. — Egyházunk is nagyszámú delegációval és jeles egyéniségekkel képviseltette magát a múlt hónapban tartott u. n. Fehérházi Konferencián. Ötezernyolcszáz képviselő vett azon részt, köztük háromszázan negyven külországból, és nagyon sokan az ifjúság kiküldötteiből; ezerre ment a lelkészi jellegű képviselők száma. Ezeket a konferenciákat tiz évenként szokták tartani. 1909 és 1920 évi konferenciákon a tárgyalások legnagyobb része a társadalmi tekintetben kedvezőtlen helyzetben élő gyermekek problémái körül forgott, az 1930. és 1940. évek konferenciái főleg egészségügyi és gazdasági kérdésekkel foglalkoztak; mig a decemberi konferencián a gyűlés főcélja az volt, hogy “tanácskozzanak a gyermekek észbeli, szellemi és érzelmi fejlődéséről, ami az egyéni boldogsághoz és polgári felelősséghez szükséges.” Nagyon komoly tárgyalások folytak a vallásoktatásnak most folyton felszínen lévő kérdéséről; az állam és egyház el- különitésének mai felfogása ezen a gyűlésen is többséget kapott. A World Service munkában. — Állandó bizottságunk vezeti ezt a munkánkat, élén Dr. Henry C. Koch főtitkárral, aki a múlt év folyamán is több ízben átment Európába a segélyakció megfelelő irányítása érdekében. Többször meglátogatta a landshuti magyar református központi irodát is, melynek élén még mindig Dr. Nagy Sándor vezeti az ausztriai és németországi lelkigondozói munkát. A legnagyobb elismeréssel beszél róla Dr. Koch, aki legutóbb is 1200 dollár segélyt irányi- tott át Dr. Nagy Sándor kezéhez. Ez a derék konventi megbízott csak ötven dollár fizetést kap havonként, amiből Magyarországban rekedt családját is szeretné támogatni, de fizetésének jelentős részét ott a menekültek között osztja szét. Egyházunk február 11.-ét tűzte ki az idei akció első nagy napjául: félmillió dollárt akarunk összegyűjteni azon az egy napon a világgá szóródott bujdosók segélyezésére. Csak magában Németországban még mindig 14 millió felé jár a számuk; az egész világon ötven vagy talán nyolcvan millió ember lett hajléktalanná, köztük tömérdek hontalanná is. Főiskoláink jubileumai. — Lancas- teri theológiai szemináriumunk november közepén ünnepelte meg fennállásának 125.-ik évfordulóját;