Reformátusok Lapja, 1951 (51. évfolyam, 2-22. szám)
1951-01-15 / 2. szám
eoewGeuceu ewo Re poros o csorcs UJ ÉV — UJ ALKALOM "Áron is megvegyétek az alkalmat, mert az idők gonoszak." Ef. 5:16 így ujesztendő legelején olyan sok minden eszébe jut az embernek. Ha akarja, ha nem: egy kis önvizsgálatot tart. Vannak, akik igen jó védőügyvédéi önmaguknak és úgy kerülnek ki lelkiismeretük vizsgálóterméből, mint akiket semmiféle mulasztás nem terhel: mindent megtettek, amit tenniök kellett. Másokat bánt az önvád, hogy bizony nem tettek meg mindent, — de már úgyis késő! A fenti Ige szerint inkább még árat is fizessünk az alkalomért, mint hogy elszalasszuk azt! Miért? Mert nem jön többet vissza! Sőt nemcsak hogy nem jön vissza, de vádol is bennünket. Milyen alkalmakról lehet szó? Legtöbben nagy, emberfeletti dolgokat képzelnek. Pedig az egész élet nem áll egyébből, mint apróbb vagy nagyobb alkalmakból, amiket Isten küld hozzánk. Az egész élet alkalmak láncolata. Nemrégen egyik kedves, öreg néni kért, hogy látogassam meg. Félig-meddig meg is Ígértem, — közben azzal mentegettem magamat, hogy nagyon el vagyok foglalva, — azután pedig napirendre tértem a dolog felett. A kedves néni még akkor este szivbénulásban meghalt. Mentem volna már azután, de csak koporsója mellé állhattam. Később a húga mondta, hogy az a kedves öreg néni nagyon sokat imádkozott értem, mikor megtudta, hogy nem régen jöttem ide. Elszállt alkalom, ami többet vissza nem jön! Vájjon kihasználjuk-e az alkalmat, amikor Isten igéjének olvasásáról van szó, — vagy halogatjuk és később már nincsen rá időnk? — Keresünk-e magunknak néhány csendes percet, hogy Istennel beszéljünk? Ő ad erre alkalmat — kihasználjuk-e? Elmegyünk-e az Ő házába? Olyan sokszor van rá alkalmunk; örülünk-e neki? Kinyujtjuk-e kezünket szívesen, hogy megbocsássunk annak, aki ellen valami keserűség van a lelkűnkben? Most még itt van az alkalom! Szeretünk-e mindenkit, aki elénk jön, úgy, ahogy magunkat szeretjük? Alkalom van rá! Rámosolygunk-e mindenkire szeretettel? Még nem késő! Adunk-e mindenkinek jó szót? Oh de sokan várják! Letöröljük-e a könnyeket, odaál- lunk-e megszomorodott embertársunk mellé vigasztaló szóval? Tudunk-e örülni az örülőkkel irigység nélkül? Mennyi alkalom! Fáj-e a mások szegénysége? Olyan sok kétségbeesett lélek van, kik biztató szavunkra várnak; elér-e hozzájuk a szavunk? Érzik-e, hogy fogjuk a kezüket? Hány beteg várja a látogatásunkat! Hány magára hagyatott várja szeretetünket! Igazán megtettük kötelességünket? Kihasználtunk minden alkalmat?! — Óh, nem kell mindig anyagi áldozatokat hozni, — hiszen szív és lélek nélkül úgyis hideg a pénz! Lélekre, szívre van szükség! Meleg, szerető szivekre, mert ha igy haladunk, csakugyan megfagy a világ, — nem fizikailag, hanem megdermed a lélek és fagyott lelkekben nem nőhet a Lélek fája és halott fán gyümölcs nem terem. Óh, de nagy dolog is, de dicsőséges dolog is, még áldozatok árán is kihasználni minden alkalmat Isten dicsőségére! Ez azt jelentené, hogy valóban Isten akarata szerint éljük életünket. Vájjon meg tudja ezt tenni valaki? Igen: mindenki, aki követi az Ur Jézust! Az Ő példája itt van előttünk. Járjunk az Ő lába nyomán. Ne fukarkodjunk semmivel, amit Istentől kaptunk. Lelkünk gazdagsága minden áldozathozással nő. Az alkalmak jönnek, egyik a másik után. Jönnek, hogy használjuk ki őket. Jönnek, hogy boldogokká tegyenek bennünket. Minden alkalom áldást hoz számunkra, mert egyenesen Istentől jön és Hozzá vezet. Bárcsak mindennek tudnánk örülni ebben az esztendőben, amit az Ur elénk hoz! Sokkal kevesebb könny folyna, sokkal kevesebb kétség- beesett lélek volna és mi magunk sokkal-sokkal boldogabbak volnánk! Uj esztendő! Uj alkalom jót tenni! Kezdjük el most az elején, hogy majd a szilveszteri számadásunk ne vádoljon bennünket, — a sok elvégzett alkalom pedig hadd vigyen jó hirt felőlünk a jó Istennek! Kováts Margit
