Reformátusok Lapja, 1950 (50. évfolyam, 8-24. szám)
1950-05-15 / 10. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 9 egészen haláláig. Nyugalomba vonulásának idejét is munkára használta fel. Tudományos munkái mellett ellátta a Chicagótól 35 mértföldnyire levő Joliet kis egyházának gondjait. A wisconsini Mission House kollégiuma theológiai doktorátussal tüntette ki, ősi iskolája pedig, a sárospataki kollégium tiszteletbeli igazgatójának választotta. Még egy éve sincsen, hogy hanyatló életének ezt az utolsó örömét megérte. Egész életén át élénk és fontos irodalmi és tudományos tevékenységet is fejtett ki. “A sztrájk” és az “Igaz győzelem” cimü színdarabjait, amelyeknek tárgyát az amerikai magyar életből vette, sokat játszották a régebbi nemzedék műkedvelői. Tankönyveket szerkesztett, hosszú éveken át “Pittsburghi Híradó” címmel terjedelmes hetilapot adott ki, amelyet csaknem teljes egészében ő irt, nyomdát létesített, főképen egyházi nyomtatványok előállítására. Megírta a ligonieri árvaház első tiz esztendejének történetét, valamint a Református Egyesület első 25 esztendejének krónikáját, amelyek nyomtatásban is megjelentek. Később feldolgozta az Egyesület történetét egészen 1940-ig, amely munkája kéziratban van. Legnagyobb munkája az amerikai magyar reformátusság története, amelyből sajnos, csak az első kötet jelenhetett meg, kéziratban azonban az egész mü készen van. Mindezek mellett kiadta és szerkesztette az örálló és az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja cimü lapokat is. Egyháza azzal tüntette ki, hogy esperessé választotta, a magyar kormány pedig jótékonysági munkájának elismeréséül 1922-ben a Vörös Kereszt érdemrendjével tüntette ki. Nyolc gyermeket nevelt föl, akik mellett most 13 unoka és öt dédunoka gyászolja az elhunyt pátriárkát. Gyermekei: Ifj. Kalassay Sándor, Washington, D. C.; Kalassay Erzsébet férj. Vasváry Ödönné, Washington, D. C.; Ethel, özv. Fleischer M. Ferencné, Pittsburgh, Pa.; Dr. Kalassay László, Pittsburgh, Pa.; Kalassay Sári, Chicago, 111.; Vilma, férj. Molnár C. Pálné, Chicago, 111.; Margit, férj. Dr. Tóth Béláné, Lancaster, Pa. és Kalassay Károly, USA alkonzul, Athén, Görögország. Chicagóban a halált követő napon először a temetkező intézetben, majd másnap a so.-sidei egyházban volt gyászszertartás a koporsó fölött, amelyet ezután Ligo- nierbe, Pa., szállítottak. A temetés ott történt meg, hétfőn, május 8.-án délután s a koporsót az ottani temetőben hántolták el, az elhunytnak nyolc évvel ezelőtt elhalálozott hitvese sírja mellett. Temetésén több mint ötven lelkészünk volt jelen, minthogy aznap kezdődött a Magyar Egyházkerület évi közgyűlése. Dr. Újlaki Ferenc egyesületi elnök prédikált; az Egyházkerület meg a Lelkészegyesület elnöke, valamint a bridgeporti első egyház lelkésze, az árva- és aggmenház igazgatói szolgáltak még, meg a missziói magyar titkár, a lap mostani szerkesztője. CSÉBY LAJOS volt honvédtiszt: (Anglia) "Kértem, hogy a Reformátusok Lapját szíveskedjék címemre megküldeni. A múlt hó végén kellemes meglepetésben volt részem, mert amikor a munkából hazaérkeztem, lakásomban a Reformátusok Lapját találtam. Napsütés volt ez a hullámbádogból készült, beton-padlóju és fütetlen lakásban, mert világosságot és melegei hozott. Isten megjutalmazta munkámat, mert lehetővé tette, hogy a lap küldéséhez anyagilag most már én is hozzá tudok járulni. Itt küldök 10 drb. nemzetközi válaszbélyeget és később ismét fogok küldeni. Én tudom, hogy mi a nyomor, mi a bizonytalanság. De tudom azt is. hogy aki az első bizonytalan lépést a kivezetés felé megtette: köteles a mögötte levőn segíteni. Ez tette kötelességemmé, hogy legszükségesebb kiadásaim közé felvegyem a válaszbélyegek küldését. Nagyon megnyugtató számomra, hogy már segíthetek." NEMES TISZTELETES Irta Csia Kálmán lelkészünk Reggel volt. Firtos felől magasra repült a nap, mint egy tűzmadár. Amint lebegett ég és föld között, arany pelyhek hullottak le róla a földre. Megragyogtak a fák koronáin és ünneplőbe öltöztették a világot, mint anyai kezek a templomba induló gyermeket. Illatot csókoltak a virágok szirmaira és méz csurgóit csókjaik nyomán. Az erdők szélén bárányok legelésztek, a madarak pedig ezerhangu karban énekelték a tavasz rapszódiáját. Talán tündérek is táncoltak a hűs erdei ösvényeken, de mi azt már nem láthattuk. Mégis tudtuk, hogy az Úristen tiszteletére rendezett tavasz-ünnepen veszünk részt. Kegyelmes kezének simogatását is szinte fizikailag éreztük. Sokáig hallgatagon jártuk a mezőt, aztán leültünk pihenni a fejedelem rétjén. Még hosszú út volt onnan hazáig, az öreg Nemes tiszteletes pedig túl volt már a hetven esztendőkön. Pásztorfiu haladt el előttünk. Sudárodó emberjegenye. Az öreg lelkész megszólította. Kérdezősködött a legelőről, meg arról, hogy van-é sok farkas a hegyekben. Végül nagy pénzt nyomott a hegyi emberke kezébe. Sokáig hallgattunk, majd nagy emlékezésektől könnyes szemekkel kezdett beszélni az öreg. Elmondta, hogy valamikor ő is pásztorfiu volt és azokon a mezőkön őrizte a nyájat, ahol azóta semmi sem változott; mintha ma is azok a bá- ránykák legelnének, mint azelőtt hatvan évvel. Mikor fűzfa tilinkóján az első nótát megtanulta, akkor is annak a tölgyfának a tövében ült, — mondta. Pedig mennyi minden történt azóta vele!.... Mikor eljött az ideje, iskolába kényszerítették. Ott kellett hagynia a nyájat, kutyáját, az öreg tölgyfát, a virágokat és mindent ami kedves volt neki. Csak a tilinkóját tette a zsebébe, az maradt meg neki, meg a szép emlékek. Szinte büszkén mondta el, hogy év végén ő vitte haza a legjobb bizonyitványt az iskolából. Aztán kollégiumba került, ingyenes tanulónak. Előbb szolgadiák volt, később a gazdag gyermekek tanítója. Majd sok-sok idő múlva diplomát szerzett és a bárányok pakulárjából a lelkek pásztora lett.... Elmondta, hogy mint fiatal lelkész felkereste a majorházat, találkozni akart leghűségesebb barátjával: ott hagyott kutyájával. Már csak az unokáját láthatta. Lobogó pásztortűz mellett mondta el az öreg majoros, hogy kutyája egy ködös tavaszi éjszakán hősi halált halt a fehér báránykák védelmezésében. Azt, hogy akkor könnyezett, a füstre fogta; hogy is gondolhatta volna róla ez az egyszerű hegyi ember, hogy a nagy iskolákat járt lelkész szegény kicsi juhászkutyát sirat el a lobogó pásztortűznél. Aztán fényes hasonlatokat mondott arról,
