Reformátusok Lapja, 1950 (50. évfolyam, 8-24. szám)
1950-05-01 / 9. szám
T 6 REFORMÁTUSOK LAPJA MILYEN OTTHONT ADUNK GYERMEKEINKNEK! Alig akartam hinni a füleimnek. Egy kis két éves fiút szidott haragos apja. A kis Jani fölfedezte az uj árkot, amibe apja a kocsiszín számára rakott alapfalat. Mert más dolga nem volt, nagy igyekezettel próbálta betömni az egész nyitott árkot. Ezért szidta meg az apja, de olyan szavakkal, amiket nem lehétne leírni és olyan hangosan, hogy a szomszédok is hallhatták. Azután meg bekergette a házba. Szegény Janinak ez a ház az otthona. Mikor odébb mentem, bezzeg mást láttam a Jóskáék kertjében. Apja ott ásott a kertben: plántákat készült ültetni. Jóska kérte, hogy ő is plántálhasson. Apja megengedte neki és együtt dolgoztak. Semmi kétség, hogy Jóska munkája nem segítséget jelentett apjának, hanem hátramaradást: de bezzeg Jóskának sokkal többet jelentett ez az együttműködésük. — Az egyik apa falat épített — kettőjük közé; a másik plántált — szeretetet, megértést, boldogságot. Az egyik anya azt mondja: “Ideje, hogy lefeküdjetek!” Eltelik egy félóra. Megint mondja: “Gyerekek, menjetek aludni; holnap iskola!” Megint eltelik egy félóra. Végre ezt kiáltja az anyja: “Ha rögtön nem mentek aludni, elégetem a tréfás-könyveiteket!” — Három fáradt kis hang felelte: “Megyünk már, Mama!” — és nagynehezen el is mentek. Ez történt Pistáéknál; de Feriéknél nem így megy a lefektetés. Ott az egész család együtt játszik játékokat esténként. Aztán megunják a játékot és együtt olvasnak. Megunják az olvasást és együtt hallgatnak valami jól megválasztott rádió-programmot. Amikor eljön a lefekvés ideje, anyjuknak csak éppen említenie kell ezt. Egyszeriben elteszik a játékokat, valamelyik kimegy a konyhába és behoz egy szál gyufát. Az idősebb fiú meggvujtja a négy szál gyertyát, apjuk előveszi a Bibliát, olvas belőle, a fiatalabbik fiú meg imádságot mond. Kioltják a gyertyákat és mennek a fiúk fel a hálószobájukba. A lépcsőn azt éneklik: “Engem szeret Jézusom....” Pistáéknál a gyerekeknek nem volt semmi bizonyosságuk arról, hogy vájjon szeretik-e őket szüleik. Feriéknél nemcsak erről lehettek bizonyosak, hanem Isten szeretetéről is. Érezték ezt a nagv biztonságot. Akármi történik is a családban, az belevési magát a növekvő gyermekek leikébe. A szülőnek még a hanghordc~áf s, a testvér játéka, az anya mosolya, az ' munkamegosztása, a családi áhítat — mindezek olyan szálak, amikből együttvéve szövődik az a kelme, amit úgy hívunk, hogy a családi otthon felépítése. Milyen otthont építünk MI a gyermekeinknek? Reggel fél kilenc volt. A vasárnapi iskola csak fél tízkor kezdődik. De a lelkész már egy kis gyermeket látott a templomnak még zárt ajtaja előtt, a hideg téli reggelen. Azonnal kabátot és kalapot vett s kiment hozzá. Látta, hogy a kis Boriska jött fel ilyen korán, a vasárnapi iskola legújabb növendéke. Köszöntötte és megkérdezte tőle, hogy miért jött ilyen korán? “Mamám meg papám csak nem régen jöttek haza és én féltem, hogy elkések. Nem akartam mulasztani.” — Hát miért nem költötted fel őket és kérdezted meg tőlük, hogy hány óra van? — A kicsi leányka lesütötte szemét és halkan felelte: “Nem mertem.” — Bezzeg Mariskáéknál nem kellett senkit sem felkölteni vasárnap reggel. Szombaton este mindnyájan korán mentek aludni, hogy idejében felkészülhessenek mindnyájan a templombame- nésre. A vasárnapi iskolai leckét sem csak vasárnap hallotta Mariska: egész héten át tapasztalta is az ott tanúltakat az otthonnak az életében, a szüleivel való viszonyában és érintkezéseiben. A két leány közül melyiknek fogja több hasznát venni a nemzet, a társadalom, az egyház? Melyik épít majd melegebb, boldogabb otthont, mikor rákerül a sor? — Ez attól függ, hogy milyen otthont építünk nekik mi, ma?! Az otthonépítés sikere a szülőknek egymáshoz való viszonyától is nagy mértékben függ. A kis hároméves Gyurka azt mondja az apjának, aki ott dolgozik az udvaron: “Apukám, átmegyek Matyiékhoz!” Az apa azonban meghallotta, mikor felesége azt mondta Gyurkának, hogy nem mehet, és ezért azt kérdezte a kis fiától: “Eleresztett mamád?” Gyurka így felelt: “Nem, Mama azt mondta, hogy nem mehetek, azért kérdeztem Apukától.” Elengedhetetlenül fontos, hogy a szülők mindenben megegyezzenek egymással azokra nézve, mik gyermekük javát célozzák. Ha azt akarjuk, hogy nyugodtság és összhang legyen a család és a gyermek életében, akkor az apa nem mondhat igent akkor, amikor az anya nemet mondott. Csak igen ritka esetben szabad felfüggeszteni a feleletet addig, amíg a másik szülővel is tanácskozhatunk. Sem az otthon, sem a világ nem áll egy helyben: mind a kettő folyton változik, növekszik. Az “igen” és a “nem” szakadatlan sorban vonúl- nak el előttünk: minden percben határoznunk kell. De ez örökös döntések és választások közepette, amiken fordúl az otthon, a nemzet, a világ sorsa, sokkal biztosabb és nyugodtabb lesz minden elhatározásunk, ha kezdettől fogva, lépésről lépésre, állandóan olyan keresztyén életbölcsességnek az útján haladunk, amely a legerősebb fundamentuma lesz a családi otthon felépítésének. (Oscar J. Rumpf cikke után)
