Reformátusok Lapja, 1950 (50. évfolyam, 8-24. szám)

1950-04-15 / 8. szám

2 reformátusok lapja rület alakulása óta a vasúti viteldijak 27 száza­lékkal emelkedtek; közgyűléseink útiköltségeire nem elég többé az 1939-ben meghatározott 25 dollár. Az egyházmegye ajánlja az útiköltségnek 35 dollárra való felemelését, mert enélkül évi közgyűléseink folytonos pénz­ügyi megrázkódtatást fognak jelenteni kerületi pénztárunkra nézve. Még kevésbbé lehetséges azonban az össze többi kerületi feladatoknak a megoldása a most már hasonlóan képtelenséggé vált régi 50 centes alapon. Ezt az 50 centet gyü­lekezeteink tagjaik létszáma után fizették be kerületünk közigazgatási költségeire. Kellő meg­fontolás alapján az egyházmegye azt javasolja a kerületnek, hogy a közigazgatási járulékot tagonkénti évi egy dollárra emeljék fel. Az eddigi összeg elégtelen volta okozta azt, hogy soha egyetlen bizottság sem jöhetett össze gyűlésre; megakadt a kerület egész gépezete. Sőt nem végezhettek kielégítő munkát a tisztviselők sem: az elnök nem szállhatott ki a gyülekeze­tekbe minden szükséges alkalommal, mert nem volt saját gyülekezetében megfelelő helyettese. Föltétlenül szükséges volna az elnöki segédlelkész beállítása, másképp az elnök sohasem fog tudni eleget tenni e roppant területen fekvő egyházkerület kor­mányzási teendőinek. Vagy a kerületet vagy saját egyházát kell elhanyagolnia a jelenlegi berendezkedés mellett. A közigazgatási járulék felemelése ezt is megváltoztatná. Még egy ujitást javasolt az egyházmegyei gyűlés. A gyorsan változó tisztviselők mellé illetve részben helyébe ajánlja, hogy állítsák be a Stated Clerk hivatalát, ­ami az egyházkerületi titkárság folytatólagos ellátását jelentené. Oly sok baj volt eddig az egyházkerületi jegyzőkönyvek késése vagy fo­gyatkozásai miatt, hogy valóban súlyos károkat kellett az Egyháznak szenvednie azokból kifo­lyólag. Kerületünk nagy elmaradottságának egyik főoka mindig az volt hogy nem volt soha­sem teljes az összeköttetés és együttműködés az Egyház felsőbb hatóságaival. Irattár és jegyző­könyvek rendbentartása, valamint a levelezés pontossága elengedhetetlen kellékei a kielégítő kormányzásnak. Amikor igy végigtekintett az egyházmegyei gyűlés a feladatok sorozatán, végre eljutott ba­jaink egyik gyökeréhez. És mert benne volt a Lélek ereje: nem félt belevágni a gyógyító kést ebbe a régi sebünkbe sem. * Teljes egy­hangúsággal javasolta a kerületi közgyűlésnek, hogy töröljék el az egyháztagsági dijakat, miknek eddigi elégtelensége egyik legnagyobb kerékkötője egyházi életünk elhaladásának. A mai helyzet az, hogy bár több egyházunk már végleg szakított ezzel a régi hibás berendezke­déssel, az egyházkerületnek most életben lévő határozata szerint azokat számítják a gyüleke­zetekben az egyház fenntartó tagjainak, akik egyéb kötelezettségük teljesítése mellett pénz­beli fenntartói kötelezettségüknek legalább évi 6 dollár befizetésével igyekeznek eleget tenni. Mondani sem kell, hogy ekkora összegből ma már nem lehet egyházat fenntartani; a mai vi­szonyok közt ily csekély összeg megszabása egye­nesen méltatlan az egyház jelentőségéhez és fogalmához. Külön tagsági dij elvből sem egye­dik meg az EGYHÁZ fogalmával. Ezért azt ajánlották, hogy a Magyar Egyházkerület je­lentse ki határozatilag, hogy bár minden meg­konfirmált gyülekezeti tagot el ismer tagjául, mégis teljes jogú fenntartó tagjainak csak azo­kat tekintheti, akiknek évi adakozása legalább 25 dollárt tesz ki. Ebbe beszámítandó minden néven nevezett vagy cim alatt befizetett adakozása. Legtöbb tagunk már eddig is fizet ennyit vagy ennél még töb­bet is. “Tagságdi díjban”, “Isten dicsőségére”, “perselyben”, “építési alapra”, “orgonaalapra”, “misszióra”, “árvaházra” és sok mindenféle más címen adakozott és adakozik népünk, és ily sok­féle adakozása bizony fölülmúlja az évi huszon­öt dollárt. Tegyük ezt az egész összeget össze és tekintsük egyházfenntartói teherviselésének. Méltóbb is lesz eszményeinkhez, egyházainknak is nagyobb hasznára lesz. ' — Röviden összefoglalva ime ezek azok a nevezetes javaslatok, amiket a Keleti Egyház­megye odaterjeszt a Magyar Egyházkerület má­jusi gyűlése elé. Addig még a másik három magyar egyház­megye is gyűlést tart. Reméljük, hogy ezeken is foglalkozni fognak e reform-javaslatokkal. Talán még meg is toldják azoknak sorát. De még ha ezt nem tennék is: már ezek egyma- gukban elég súlyosak ahoz, hogy nagy várako­zásokkal nézzünk az Egyházkerület gyűlése elé, mert az a meggyőződésünk, hogy e javaslatok tárgyalásával uj korszak kezdődik az Egyházkerületben Az elmúlt évek folyamán nem egyszer ál­lott már az Egyházkerület azon a ponton, hogy félnünk kellett teljesítő-képességének fenyegető csődjétől. Pontosabban fejezve ki magunkat, eddig még sohasem értük el azt a színvonalat, ami ennek az egyházi testületnek az eredmé­nyességét jelentette volna. Mindig alatta ma­radtunk. Közegyházunk népének szemében pe­dig mindig az utolsó helyen állottunk a 34 egy­házkerület között. Bizony fájt ez mindnyájunk­nak, de nem tudtunk rajta segíteni. A gépezet nem működött, mert hiányzott belőle egy pár kerék. Ha most e hiányzó kerekeket sikerülne bepótolni: megmenthetnénk az Egyházkerületet a szétbomlásától, esetleg még a feloszlattatásá- tól is.

Next

/
Thumbnails
Contents