Reformátusok Lapja, 1950 (50. évfolyam, 8-24. szám)
1950-04-15 / 8. szám
2 reformátusok lapja rület alakulása óta a vasúti viteldijak 27 százalékkal emelkedtek; közgyűléseink útiköltségeire nem elég többé az 1939-ben meghatározott 25 dollár. Az egyházmegye ajánlja az útiköltségnek 35 dollárra való felemelését, mert enélkül évi közgyűléseink folytonos pénzügyi megrázkódtatást fognak jelenteni kerületi pénztárunkra nézve. Még kevésbbé lehetséges azonban az össze többi kerületi feladatoknak a megoldása a most már hasonlóan képtelenséggé vált régi 50 centes alapon. Ezt az 50 centet gyülekezeteink tagjaik létszáma után fizették be kerületünk közigazgatási költségeire. Kellő megfontolás alapján az egyházmegye azt javasolja a kerületnek, hogy a közigazgatási járulékot tagonkénti évi egy dollárra emeljék fel. Az eddigi összeg elégtelen volta okozta azt, hogy soha egyetlen bizottság sem jöhetett össze gyűlésre; megakadt a kerület egész gépezete. Sőt nem végezhettek kielégítő munkát a tisztviselők sem: az elnök nem szállhatott ki a gyülekezetekbe minden szükséges alkalommal, mert nem volt saját gyülekezetében megfelelő helyettese. Föltétlenül szükséges volna az elnöki segédlelkész beállítása, másképp az elnök sohasem fog tudni eleget tenni e roppant területen fekvő egyházkerület kormányzási teendőinek. Vagy a kerületet vagy saját egyházát kell elhanyagolnia a jelenlegi berendezkedés mellett. A közigazgatási járulék felemelése ezt is megváltoztatná. Még egy ujitást javasolt az egyházmegyei gyűlés. A gyorsan változó tisztviselők mellé illetve részben helyébe ajánlja, hogy állítsák be a Stated Clerk hivatalát, ami az egyházkerületi titkárság folytatólagos ellátását jelentené. Oly sok baj volt eddig az egyházkerületi jegyzőkönyvek késése vagy fogyatkozásai miatt, hogy valóban súlyos károkat kellett az Egyháznak szenvednie azokból kifolyólag. Kerületünk nagy elmaradottságának egyik főoka mindig az volt hogy nem volt sohasem teljes az összeköttetés és együttműködés az Egyház felsőbb hatóságaival. Irattár és jegyzőkönyvek rendbentartása, valamint a levelezés pontossága elengedhetetlen kellékei a kielégítő kormányzásnak. Amikor igy végigtekintett az egyházmegyei gyűlés a feladatok sorozatán, végre eljutott bajaink egyik gyökeréhez. És mert benne volt a Lélek ereje: nem félt belevágni a gyógyító kést ebbe a régi sebünkbe sem. * Teljes egyhangúsággal javasolta a kerületi közgyűlésnek, hogy töröljék el az egyháztagsági dijakat, miknek eddigi elégtelensége egyik legnagyobb kerékkötője egyházi életünk elhaladásának. A mai helyzet az, hogy bár több egyházunk már végleg szakított ezzel a régi hibás berendezkedéssel, az egyházkerületnek most életben lévő határozata szerint azokat számítják a gyülekezetekben az egyház fenntartó tagjainak, akik egyéb kötelezettségük teljesítése mellett pénzbeli fenntartói kötelezettségüknek legalább évi 6 dollár befizetésével igyekeznek eleget tenni. Mondani sem kell, hogy ekkora összegből ma már nem lehet egyházat fenntartani; a mai viszonyok közt ily csekély összeg megszabása egyenesen méltatlan az egyház jelentőségéhez és fogalmához. Külön tagsági dij elvből sem egyedik meg az EGYHÁZ fogalmával. Ezért azt ajánlották, hogy a Magyar Egyházkerület jelentse ki határozatilag, hogy bár minden megkonfirmált gyülekezeti tagot el ismer tagjául, mégis teljes jogú fenntartó tagjainak csak azokat tekintheti, akiknek évi adakozása legalább 25 dollárt tesz ki. Ebbe beszámítandó minden néven nevezett vagy cim alatt befizetett adakozása. Legtöbb tagunk már eddig is fizet ennyit vagy ennél még többet is. “Tagságdi díjban”, “Isten dicsőségére”, “perselyben”, “építési alapra”, “orgonaalapra”, “misszióra”, “árvaházra” és sok mindenféle más címen adakozott és adakozik népünk, és ily sokféle adakozása bizony fölülmúlja az évi huszonöt dollárt. Tegyük ezt az egész összeget össze és tekintsük egyházfenntartói teherviselésének. Méltóbb is lesz eszményeinkhez, egyházainknak is nagyobb hasznára lesz. ' — Röviden összefoglalva ime ezek azok a nevezetes javaslatok, amiket a Keleti Egyházmegye odaterjeszt a Magyar Egyházkerület májusi gyűlése elé. Addig még a másik három magyar egyházmegye is gyűlést tart. Reméljük, hogy ezeken is foglalkozni fognak e reform-javaslatokkal. Talán még meg is toldják azoknak sorát. De még ha ezt nem tennék is: már ezek egyma- gukban elég súlyosak ahoz, hogy nagy várakozásokkal nézzünk az Egyházkerület gyűlése elé, mert az a meggyőződésünk, hogy e javaslatok tárgyalásával uj korszak kezdődik az Egyházkerületben Az elmúlt évek folyamán nem egyszer állott már az Egyházkerület azon a ponton, hogy félnünk kellett teljesítő-képességének fenyegető csődjétől. Pontosabban fejezve ki magunkat, eddig még sohasem értük el azt a színvonalat, ami ennek az egyházi testületnek az eredményességét jelentette volna. Mindig alatta maradtunk. Közegyházunk népének szemében pedig mindig az utolsó helyen állottunk a 34 egyházkerület között. Bizony fájt ez mindnyájunknak, de nem tudtunk rajta segíteni. A gépezet nem működött, mert hiányzott belőle egy pár kerék. Ha most e hiányzó kerekeket sikerülne bepótolni: megmenthetnénk az Egyházkerületet a szétbomlásától, esetleg még a feloszlattatásá- tól is.
