Reformátusok Lapja, 1949 (49. évfolyam, 1-8. szám)
1949-01-01 / 1. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA CSENDESEDJETEK EL..." Rovatvezető: Dr. Újlaki Ferenc "TUDOM KIBEN HITTEM..." Az ujesztendő kapujában a bizonytalanság és félelem érzése ragadja meg a lelket. Mit hoz az újév? Megérjük-é a végét? Hogy érjük meg? Mit hoz a jövő? Ki tudná megmondani! Az uj esztendő bizonytalanságát növeli a világ mai állapota. “Egy világátalakulás vihara ragad mindenkit ismeretlen jövendő felé. Az átalakulás visz, ragad, — ki tudja merre és hová?” irja testvérbátyám egyik levelében. “Az Ur csodálatos munkát végez az óhazai magyarok közit és sokan térnek Istenhez. A JÖVŐ OLY BIZONYTALAN ÉS MINDENKI BIZTONSÁGOT KERES”, irja egy óhazában járt evangélista. Bizonytalanság vesz körül, azért oly jól esik a hivő ember bizonyosságát hallani: “TUDOM kiben hittem és BIZONYOS VAGYOK abban, hogy Ő megtudja őrizni az én nála letett kincsemet...” (II. Tim. 1:12.) “TUDJUK, hogy azoknak, kik Istent szeretik, mindenek egyformán javukra munkálnak.” “TUDJUK, hogy ha e földi házunk elbomol, épületünk van Istennél.” “TUDJUK, hogy a halálból általmentünk az életre ...” “MEG VAGYOK GYŐZŐDVE, hogy___semmi el nem szakíthat minket az Isten szere tété tői.” Régi idők nagy szenvedője, Jób, igy sóhajt: “Bár leírnák, könyvekbe jegyeznék, vasvesszővel, ónnal örökre kősziklába vésnék: TUDOM AZ ÉN MEGVÁLTÓM ÉL!” Az uj esztendőre indulás bizonytalanságában keressük a bizonyosságot, — ne könyvbe, ne kősziklába, hanem szivünkbe, emlékezetünkbe írjuk, véssük be azt, amit bizonyosan tudunk, hogy minket is erősítsen, mások előtt is bizonyságot tegyünk róla. Mit tudunk? TUDOM KIBEN HISZEK! TUDOM AZ ÉN MEGVÁLTÓM ÉL! Találkoztam vele, érzem jelenlétét. Életemben tapasztaltam meg jelenlétének átformáló hatását. TUDOM KIHEZ TARTOZOM. Isten gyermeke vagyok. “Most Isten gyermekei vagyunk ... hasonlatosak leszünk Ő hozzá ... meg fogjuk Őt látni...” Isten gyermeke vagyok. Ebben a kérdésben nem lehet kétség, vagy bizonytalanság. Vagy hivő vagyok, vagy nem vagyok az. Nincs középút. Nincs más lehetőség. Ha valaki azt kérdi, hogy nős, családos vagyok-é, akkor csak egy lehet a felelet: igen, vagy nem. Amerikai polgár vagyok-é? Nem mondhatom: igyekszem,, próbálok az lenni. Vagy az vagyok, vagy nem. Vagy odaadtam életemet Jézusnak és Ö az én Mesterem, vagy pedig magam akarok a magam élete mestere lenni. Tudom hogy Krisztus megragadott engem és Isten gyermeke vagyok. TUDOM HOGY TÖRŐDIK VELEM, érdekli életem minden. dolga. És miért ne? Ő aki szá- montartja fejem hajszálait, aki törődik a fészekből kieső madárfiókával, ne törődne-é azzal, hogy mit és hogyan teszünk?! Törődik velem, gondol reám. Készen van arra, hogy segítsen, vezessen, erőt adjon. Tudom hogy Jézus tanít, oltalmaz, vezet, gyógyít, vigasztal. Tudom hogy mikor időt veszek arra, hogy Istenhez beszéljek és alkalmat adok neki arra, hogy a bibliaolvasásban Ő szóljon hozzám és amikor engedelmeskedem akaratának, akkor életem örömmel, erővel teljes. Tudom, hogy a jó Pásztor “ismer”, “nevemen szólít”, “senki az Ő kezéből ki nem ragadhat”. Tudom hogy Istenem be fogja tölteni minden szükségletemet a Jézus gazdagsága szerint. Tudom azt is, hogy Jézus sohasem Ígérte, hogy baj és szenvedés nélküli lesz a Vele járás. “E világon nyomoruságtok lészen, de bízzatok, Én meggyőztem a világot!” Van és lesz próba, kereszthordozás, szenvedés. Megpróbáltatások által tanulunk. A megolvasztó tűz hozza ki a tiszta aranyat. A szérűn választják el a konkolyt a tiszta búzától. Tudom, hogy a Vele járás gyönyörűséges, ha tövisek és szenvedések, megpróbáltatások között vezet is az ut. Gyönyörűséges, békével teljes, boldogító itt és üdvözítő odaát. “MOST ISTEN ^GYERMEKE VAGYOK és hasonlatos leszek Ő hozzá... MEG FOGOM LÁTNI ŐT!” Óh milyen dicsőséges jövő! “Aki nekem szolgál, megbecsüli azt az Atya és AHOL ÉN VAGYOK, OTT LESZ AZ ÉN SZOLGÁM IS!” “Atyám, akarom, hogy akiket nekem adtál, OTT LEGYENEK, AHOL ÉN VAGYOK ÉS MEGLÁSSANAK ENGEM AZ ÉN DICSŐSÉGEMBEN!” Csodálkozhatunk-é, ha Pál azt mondta: “Vágyakozom elköltözni és Krisztussal lenni, mert az mindennél sokkalta sokkalta jobb... A nemes harcot megharcoltam, futásomat bevégeztem. Végezetre — korona!” 'Az ujesztendőre indulásnál ne a körülölelő bizonytalanságot, hanem az egyetlen bizonyosságot, Istent, keressük. Ha még nem tettük meg, akkor tegyük meg most: ADJUK ÁT ÉLETÜNKET Ő NEKI! Bízzuk magunkat Istenre! Legyünk Isten gyermekévé! Ha már megtettük, akkor ujitsuk meg szövetségünket és bátran menjünk előre. “Tudom kiben hittem és meg vagyok győződve, hogy Ő a nála letett kincsemet meg tudja őrizni!” Megőrzi életemet, szeretteimet, minden igaz értékemet! “Mit félek? mondom- merészen: Istenem és Atyám lészen!”
