Reformátusok Lapja, 1949 (49. évfolyam, 1-8. szám)

1949-01-01 / 1. szám

REFORMÁTUSOK™» HUNGARIAN REFORMED RELIGIOUS PAPER XLIX. EGYHÁZI ÉS VALLÁSOS NÉPLAP 1949. január 1. KEGYELEM - REMÉNYSÉG — SZILVESZTERI CSENDES ÓRA — Az esztendő utolsó napja az utolsó Ítélet törvényszékének mindig előrevetett árnyéka. Állunk előtte, mint biró előtt a vádlott. Mint király előtt a szolga, akire vagyonát és értékeit bizta.« Szerte nézünk: van-e valaki, aki véd, aki ment? Emberfiák között senki. Mindenikünk arcán a vádlott remegése ül. Kezünkben az idéző levél, amit a legfőbb hatalom, a biró pa­rancsszavára a könyörtelen idő kézbesit. Te és én is, úgy nézünk esztendő utolsó napján a temető felé, mint tömlöce felé a vád­lott, ahová előbb-utóbb el kell jutnia. Borzalmunkat növeli és itéltetésünket sú­ly osbit ja, hogy egymásnak nem véd-, hanem vádlevelei vagyunk. Önkéntelenül úgy nézünk egymásra, mint egymás rosszaságának áldozatai. Az én szeretetlenségemnek a bélyege a te arco­don, a szívtelenségednek kain-jegye az én szi­vemen zeng, mint vád, mint panasz. És emellett jönnek egyre, végeszakadatlanul a percek, az órák, a napok, a hetek..., bűnös mulasztások, amikor nem tettünk semmit...., bűnös cselekedetek, amikor vétket tettünk. Jön­nek, mint vádak, szemrehányások és számon­kérések. — Mit tettél? — kérdi a biró. — Mit nem tettél? — kérdi az Ítélet Ura. Voltak pillanatok, amikor némáknak kellett volna lennünk és mi nem tudtunk parancsolni sem a szivünknek, sem a nyelvünknek. BOLDOG UJ ESZTENDŐT! Ezernyolcszáznegyvennyolcban kivirúlt a lázunk, Nem törődtünk azzal, vájjon égünk-e vagy fázunk; Ki akartuk vívni végre a biztos jövendőt... Adjon Isten a magyarnak boldog új esztendőt! Egy kis csetlés-botlás után ki is vívtuk szépen, S hálatelten néztük a szép szivárványt az égen. Szabadságunk úgy viseltük, mint virágos kendőt... Adjon Isten a magyarnak boldog új esztendőt! Itt volt megint ’48, de most már csupán fázunk:— Nem ifjúság, de betegség, a mostani lázunk; Mind elveszünk, ha írt nem adsz, gyógyítót, kelendőt... Adjon Isten a magyarnak boldog új esztendőt! Tudjuk, mivel érdemeltük az élet csapását:— Nem osztottuk igazán fel az Isten áldását; De Uram, ha hibáztunk is, szánd meg az esendőt... Adjon Isten a magyarnak boldog újesztendőt! Urunk, íme búsulással borulunk elédbe:— Ne hozz reánk újabb csapást a most jövő évbe;— Elégeld már! — Szólaltasd meg a glóriás csengőt... Adjon Isten a magyarnak boldog új esztendőt! De nem csupán mi magunknak kérünk boldog évet:— Szomszédaink számára is jöjjön boldog élet. így kérünk hát a világnak édesebb jövendőt:— Adjon Isten az osztráknak, tótnak, szerbnek, meg oláhnak Boldog új esztendőt! (ő.)

Next

/
Thumbnails
Contents