Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1941 (41. évfolyam, 13-19. szám)
1941-10-01 / 19. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 11 öregeken segítek. Testvéreim az emberek, akik engem megértenek s akikre én is hallgatok... Lapozzunk a Bibliában, ott megírva találjuk Márk evangéliumának 3. részében a 31. verstől befejezőleg a 35. versben a következőket: “És megérkezésiek az ö Testvérei és az ő Anyja és kívül megállva, beküldenének hozzá, hivatván őt. Körülötte pedig a sokaság ül vala; és mondának néki: Inié a Te Anyád és testvéreid ott künn keresnek Téged. ő pedig felele nekik, mondván: Ki az én Anyám? vagy kik az én Testvéreim? Azután elnézve köröskörül a körülötte ülőkön monda: íme az én Anyám és Testvéreim. Mert, aki az Isten akaratát cselekszi, az az én Fitestvérem és Nőtestvérem és az én Anyám.” Jézus tanítása világosan megadja a feleletet arra a kérdésre: Kik tartoznak az én családomhoz? De azt, hogy valaki elnézzen a körülötte ülőkön és Testvéreinek vallja, Testvéreinek érezze őket, csak olyan valaki tudja megtenni, aki végnélkül megérti és határtalanul szereti az embereket. A lélek mélyén gyökerező szeretet olyan mint valami kiapadhatatlan tisztavizü forrás. Ne kerítsük körül a forrásvizet, ne tartogassuk azt csupán a kiválasztottaknak. Osszuk bőségesen, ne fukarkodjunk vele. Soha nem adhatunk a szeretetből eleget a mi nagy családunknak. A fáradt vándornak, aki felénk közeledik, enyhítsük szomját, köny- nyitsük meg terheit. Egy pillantással, pár szóval csodákat művelhetünk az emberi lélekben. A sirók könnyeit felszántani; az elhagyottak magányát megosztani; a tudatlanokat tanítani, a rossz utón tévelygőket a helyes irányba vezetni; a közönyösek szivét körülfogó jégburkot felolvasztani; a lelki vakokat látókká, az embereket jobbakká tenni; az életet napsugarassá, széppé tenni: Minderre képes a világot fenntartó nagy Szeretet. Boldog az az ember, aki ebben a szomorú korszakban tud adni valamit a “nagy családnak.” Boldog az az ember, kinek lelkében szeretet él. Teljesen tőlünk függ, hogy a rossz indulatok — önzés, irigység, gyűlölködés — burjánját kitépjük a szivünkből és helyükben a szeretet színes, gyönyörű virágait ápoljuk. De azzal, hogy a mi testvéreinket szeretjük: még nem teszünk teljesen eleget a kötelességünknek, még nem róttuk le tartozásunk. Szeretettel jót tenni legyen egyik életcélunk. Segíteni ott, ahol arra szükség van, legjobb tudásunk szerint. Hiába szunnyad telkedben az értékes tehetség, ha nem élsz vele; ha nem használod: elásott talentum marad az, melynek senki nem veszi hasznát. Kutassunk szivünk mélyén s hozzuk felszínre a rejtett elásott talentumokat s ajánljuk fel, ajándékozzunk belőle családunknak s mi leszünk a nyertesek. Ápoljuk az isteni szikrát, a szeretetet lelkűnkben! Kis szikrák! Egyesüljetek egy hatalmas, olthatatlan tiizzé, amelynél a didergők, szenvedők melegedhessenek! Árasszatok világosságot, hogy ez a homályban botorkáló, elvakult emberiség jobban lássson és találja meg az igaz utat a szeretet forrásához a Krisztushoz. Testvér! nem elegendő ha jó vagy, ha szeretet él a lekedben, ha imádkozol; dolgoznod is kell, azon, hogy családod is Isten akaratát kövesse. Előre Testvéreim! Imádkozzunk, dolgozzunk és harcoljunk Isten segítségével a Szeretet zászlója alatt a szebb, boldogabb jövendőért. LEHETETLEN! Hisszük, hogy mindenható Atyánk választ ki embereket a nagy munkák véghezvitelére. Azt is hisszük tehát, hogy O választotta ki Kolumbusz Kristófot arra, hogy rajta keresztül mutassa meg az Uj-Világ csodáit a fáradt és álmélkodó Ó-Világnak. Nem fontos, hogy nem ismerjük származását meg gyermekkorát. Ezek ritkán számítanak a sors terveiben. Mint a géniuszok nagyrésze, üstökösként világította meg a történelem nekiszánt lapját és utána hirtelen eltűnt megint az örökkévalóság mélységébe. Hitt a maga látomásában és ez tette világossá logikáját. Ezért nem lankadt buzgósága akkor sem, amikor barátai ártatlan álmodozónak tartották, meg akkor sem, amikor tudósok és egyházi vezető emberek bolondnak és hitetlennek nyilvánították. Hü maradt látomásához: a föld gömbölyű és az ember körülhajózhatja azt! Elhatározottsága és kitartása nem is volt hiába. Génua, Velence, majd Portugália hatóságai elutasították; Angolországban, majd Spanyol- országban késleltették, — de ö nem adta fel a reményt. Minden megpróbáltatáson keresztül- küzdve magát, tette meg az örökemlékü utat és hite akkor dicsőült meg, 1492 október 12-én, amikor a Pinta hajó árbockosarából hallotta a várva- várt örömkiáltást: “Föld! Föld!” — és kis idő múlva látta, hogyan játszadoztak a pirosló hajnal sugarai a tengerparti homokon. Az a tény, hogy anélkül halt meg, hogy felismerhette volna felfedezésének jelentőségét, nem vesz el semmit sem az ő dicsőségéből vagy hősiességéből. O azt hitte, hogy megtalálta Indiát, — és nem is álmodta, hogy mennyivel csodálatosabb cél elérésére használta fel őt Isten! Kolumbusz, a világhős, aki bilincsekben utazott haza,— az álmodozó lángész, a hitetlen, aki a vallásszabadság számára uj kaput nyitott: — meghalt, anélkül, hogy tudta volna mit talált! Vitorlázott
