Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)
1937-03-31 / 13. szám
4-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A church weekly for the American Hungarian Reformed and Presbyterian people. Established in 1899. Rates: in the U. S. $2.00, elsewhere $2.50 per year. Owned by the Hungarian Reformed Ministers’ Association Rev. Alexander Toth, D. D., President Editor and Publisher: Rev. ARPAD L. BERNATH 860 COBURN ST. AKRON, OHIO Minden levél, cikk, újság és pénz e cimre küldendő! A Magyar Egyházkerület tervezetének taglalása (Második közlemény) A KÖLTSÉGVETÉS A tervezet anyagi alapját gondosan elkészített költségvetés képezi. Ennek értelmében az egyházkerület és egyházmegyék kombinált szükségleteire, beleszámítva az egyetemes zsinat költségeinek fedezetét is, tagonként és évenként ötven centet kellene számítanunk. Ezt az összeget természetesen maguknak az egyházközségeknek kell majd saját pénztárukból befizetni az egyházkerület pénztárába, és nekik maguknak kell gondoskodniok arról, hogy viszont tagjaik befizessék azt az egyházközség pénztárába. Ez volna az az összeg, amiből az egész egyházkormányzás minden költségének ki kellene kerülnie, és minden valószínűség szerint ki is kerülne. Természetesen ebben az összegben semmi sincsen beleszámítva abból az önkéntes a- dakozásból, amit közegyházunk minden egyes tagjától kér és elvár az Isten Országa terjesztésének előmozdítására, amit ma “apportionment” néven ismerünk. Az egyház külső és belső missziói munkájának támogatására adott hozzájárulás mindenkinek az esetében csak önkéntes lehet, szives adakozás ténye, — de az egyházkormányzat gépezetének munkáját nem lehet önkéntes adományoktól tenni függővé : ez a gépezet nem állhat meg, sem pedig annak nem tehetjük ki, hogy elromolják. Ezért az egyház kormányzásának költségeit biztositó közegyházi járuléko-' kát maguknak az egyházközségi pénztároknak kell befizetniük és saját körükben kell gondoskodniok arról, hogy a tagjaik után befizetett összegeket az egyházközség pénztára is megkapja tagjaitól. Hogy ez idő szerint mennyit kellene fizetniök magyar egyházközségeinknek az egyházkerületi, egyházmegyei és egyetemes zsinati költségek fedezésére: ezt csak a központi egyházmegyére vonatkozólag tudom megmondani, ahol rendszeresen szétveti az egyházmegye ezeket a járulékokat a kebelbeli gyülekezetekre. Ott ez idő szerint tagonként évi negyven cent ezeknek a járulékoknak az összege. A keleti egyházmegyében ez évben 14 cent az egyetemes zsinati és az egyházkerületi járulék együttvéve, az egyházmegyei azonban nincs szabályozva. Ha már most meggondoljuk, hogy közép egyházmegye mostani 40 centnyi járulékával szemben csak tiz centnyi emelkedést jelentene az a körülmény, hogy a magunk magyar egyház- kerületét is fenntartsuk belőle: akkor kétségtelenül el kell ismernünk, hogy ez az évi tiz cent különbség valóban csekély áldozat volna az árán elért nyereségért. Aligha volna olyan egyháztagunk, aki a dolognak helyes megértése után e miatt a tiz cent miatt vonná ki magát a magyar egyházkerület fenntartásának kötelezettsége alól. AZ EGYHÁZKERÜLETI PÉNZTÁR Amint a leközölt tervezetből világosan kitetszik: az uj alakulásban csak egyet lenegy egyházi pénztárunk volna, és ez lenne az egyházkerület pénztára. Megszűnnének tehát a külön egyházmegyei pénztárak, amiknek fennmaradását semmiféle komoly ok nem követeli. Az egyházkerületi pénztáros azonban természetesen minden befizetést nemcsak azoknak rendeltetése, hanem azoknak eredete szerint is külön könyvelne el. Minthogy az egyházmegyei közigazgatásnak is minden költségét az egyházkerületi pénztár viselné: egyedüli megoldásul csak az ajánlott módozat kínálkozott, hogy egyetlen közös pénztárunk legyen az egész egyházkerületre nézve. Nem lesz könnyű munka az egyházkerületi pénztárosnak a munkája, mert igen kiterjedt könyvvezetéssel és meglehetősen nagy levelezéssel fog járni, — de reménykedünk, hogy majd csak találunk egy olyan önfeláldozó férfiút, aki ezt a nagyfontosságu munkát magára vállalja. A tervezet készítői a magyar munka jövőjének egyik legerősebb biztosítékát látták abban a berendezkedésben, hogy az egész egyházkerület minden anyagi ügyét egy közös pénztárosnak a kezében összepontositsák. Egyházmegyénként könnyebb volna kimaradnia bárkinek is a közös terhek viseléséből, mig az együttes és közös kötelezettség nagyobb nyomást fog gyakorolni mindegyik egyházmegyére és egyházközségre. NINCS TÖBBÉ STATED CLERK SEM Nemcsak az egyházmegyei pénztárak szűnnek meg, hanem az egyházmegyék titkári hivatalai is, sőt az egyházkerületi fokon sem lesz többé stated clerk. Nagyon érdekes intézmény volt ez. Bizonyára annak meggondolása hozta létre, hogy. a folyton változó elnökök és bizottságok mellett szükséges, hogy valaki mégis mindig ott maradjon a helyén és ismerje az ügyeket. Éhez képest eddig úgy az eyházmegyéken, mint az egyházkerületeken a stated clerk volt mindig a mindentudó ember, aki az egész közigazgatást úgy ismerte, mint senki más. E tekintetben nem is volt semmi baj és ebből a szempontból bizony jó is volna ennek az állásnak a további fenntartása is. A baj ott volt, hogy ennek az egyházi tisztviselőnek viszont semmiféle végrehajtási hatalma nem volt. így hiába ismerte a dolgokat mindenkinél jobban: aki nem akart rá hallgatni, hát egyszerűen nem hallgatott rá és nem tett eleget a maga kötelezettségének, és a stated clerk hiába sürgette, zaklatta: nem tudott érvényt szerezni hivatala törvényes intézkedéseinek. Viszont a régi berendezkedésnél az egyházmegye és egyházkerület elnökének sem volt olyan ereje, aminőnek kellett volna lennie, — már csak azon körülménynél fogva sem, mert nem ismerte az ügyeket teljesen, minthogy azok szálai nem az ő kezében, hanem a stated clerk kezében futottak össze. Ezt a berendezkedést nem lehetett tovább fenntartani. Az uj alkotmányban nincsen többé stated clerk állás vagy hivatal. Az egész egyházi közigazgatás az elnöknek, tehát az egyházmegyei vagy egyházkerületi elnöknek a kezében fut össze. Ő végzi a levelezést is, de ő végzi a határozatok végrehajtását is, sőt ő végzi azok végrehajtásának az ellenőrzését is. Az egyházmegyei elnöknek tisztében lesz, hogy mindegyik gyülekezetét meg kell látogatnia hivataloskodásának ideje alatt, tehát legalább egyszer minden két évben, — ilyenkor módjában lesz ezt az ellenőrzést gyakorolnia. Az egyházkerületi elnök pedig az egyházmegyék és azok elnökei munkáját fogja ellenőrizni részben a gyűlések jegyzőkönyvei, részben a hozzá beadott jelentések alapján, végül pedig az egész egyházi bíráskodásnak az ő kezében összefutó erejével. Amit tehát elveszít berendezkedésünk azon a réven, hogy megszűnik az a '‘mindentudó kalendárium”, amit eddig a stated clerk jelentett: azt megnyeri azon a vámon, hogy helyette sokkal erősebb központi szervezete lesz. Közigazgatásunknak talán gyöngébb lesz a keze, de sokkal erősebb lesz a feje. S ennek szükségét állandóan érezte és panaszolta mindenki a múltban. Reméljük, hogy az uj berendezkedés javulást hoz létre ebben a tekintetben is. (Befejezése a következő számban) Földmives ifjak tábora Együtt volt Pápán 80 református ifjú Dunántúl 57 gyülekezetéből. Milyen bizonytalanul jöttek és milyen megbizonyosodva távoztak! Az utolsó összejövetelen, a morzsaszedésen feláll a sárkeresztesi ifjú, kezébe ve- zi a Bibliát és ezzel búcsúzik: “Mert nagy kapu nyílott meg előttem és hasznos, az ellenség is sok”. Feláll az adorjánházi ifjú és bejelenti, hogy őt lelkipásztora ilyen szavakkal küldte el Pápára: Szerezz fiam bölcsességet és aztán, ha haza jöttél, fogjunk munkához. Feláll a noszlopi ifjú és társaikhoz ilyen szavakat intéz búcsúzóul: Talentumokat kaptunk a kollégiumtól, ezeket arra kell használnunk, hogy a köztigyi javára dolgozzunk. Feláll a kisrákosi ifjú és elmondja, hogy az apja mit mondott néki: Nem bánom, ha kocsmába mégy is, de ilyen szent egyletbe nem engedlek bemenni. Föláll a diósjenői ifjú és bejelenti, hogy mil}^ nehéz szivvel jött el ő hazulról Pápára, hogy milyen sírva nézett vissza a határról és most ép oly nehéz szivvel búcsúzik innen. Feláll az iszkaszentgyörgyi ifjú és igy tesz bizonyságot: “Megújult bennem a lélek” megyek haza, hogy Isten segítségével hozzáfogjunk az iszkaszent- györgyi ifjúság ujjáformálásához. ’És buzdítja társait: “Vigyázzunk, erős oszlopok legyünk a faluban és ne korhadt oszlopok”. Bejelenti a kercai ifjú: Tartsunk össze, mert sok az ellenségünk. Föláll az egyik móri ifjú és elfogódottan mondja, hogv mily nehezen jött Pápára és most innen meg nehezebben megy haza. Föláll a nagypiriti ifjú és igy tesz bizonyságot: Láttuk a Főiskolai könyvtárban a Bibliát, amely megmentette egy katona életét, melyet az a szive fölött hordozott. Ha a Biblia még igy is megmenti az életet, mennyivel inkább megmenti, ha nemcsak a szivünkön, hanem a szivünkben hordozzuk. Föláll a pápai ifjú és fogadalmat tesz a kitartó ifjúsági munkára és hívja az ifjakat a vendéglátó gazda szeretetével a jövő esztendőre. Még' sokan felállnak és bizonyságot tesznek és fogadalmat tesznek: Tudjuk, hogy ezer akadály áll előttünk, de mi vállaljuk a munkát és a szolgálatot, hogy (Folytatás a 8-ik oldalon)-
