Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)
1937-03-10 / 10. szám
“Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak’’ Máté 24:35. Entered as Second Class Matter at the Post Office at Akron, Ohio, on 15th September, 1936. REFORMÁTUSOK LAPJA VOL. XXXVIII. ÉVFOLYAM AKRON, OHIO, MÁRCIUS 10, 1937 No. 10 SZÁM A magyar nemzeti Irta: Petőfi Sándor Oh ne mondjátok nekem, hogy Hajnallik hazánk felett! Látom én: az ő számára Sző a sors szemfödelet. Kérni Istent nem merem, hogy Nemzetem gyógyítsa fel, Mert e nemzet, elhigyjétek, Életet nem érdemel. Figyelemmel átforgattam A történet lapjait, S fontolóra vette lelkem, Amit e hon végbe vitt. S mit találtam ott fölirva Századok betűivel? Azt találtam, hogy e nemzet Életet nem érdemel. Jóra termett nép honában, Egy a szív, az akarat, A közérdek mellett minden Különérdek elmarad. Itten oltárt minden ember Önbálványáért emel, És az ilyen önző nemzet Életet nem érdemel. Voltak egyesek közöttünk, Tiszta, hü, nagy szellemek, Akik mindent, amit tettek, A hazáért tettenek. Hány volt köztük, kiket a hon, Maga a hon veszte el?! És az ily hálátlan nemzet Életet nem érdemel. Más hazában hiven őrzik Mind azt, ami nemzeti, Ősi kincsét a magyar nép Megveti és elveti. A magyar magyarnak lenni Elfeled vagy szégyenei És az ily elkorcsult nemzet Életet nem érdemel. Oh de mért elősorolnom E szegény hon vétkeit? Lesz-e sors, oh lesz-e Isten, ‘ Aki minket megsegít? A nagy Isten szent kegyéből Jö-e megváltási jel? Lesz-e még e nemzet olyan, Hogy halált nem érdemel?? Az 1848-ig érvényben levő magyar törvények szerint a haza fegyveres védelmére a nemesség volt kötelezve. Ezért a nemes ségnek nagy kiváltságai voltak: adót nem fizetett, földjeit pedig a jobbágyság mi- velte. Annál nagyobb volt azonban a jobbágyság terhe. A föld, melyet földesurától kapott, nem volt az övé, azt el nem adhatta s amit azon termelt, annak kilencedrészét a földesurnak, ötödrészét pedig a papnak tartozott adni. Háza után füstpénzt fizetett és évenként 2 tyúkot, 2 kappant, 12 tojást, egy icce vajat, minden kilencedik bárányt, és minden méhkás után váltságot fizetett a földesurnak. Ezenfelül köteles volt évenként földesura földjén 52 igás, vagy 104 gyalog napszámot dolgozni. Ezen a nagy terhen kívül a paraszt, vagyis a jobbágy fizette az összes országos átlókat és végezte a közmunkákat. Sőt, mikor szervezték az állandó katonaságot, ott is a parasztnak kellett szolgálni. Ilyen nyomasztó volt a jobbágy helyzete más tekintetben is. Földesura bíráskodott fölötte és ha panaszra ment földesura ellen, nemesekből álló uriszék ítélt. A közügyekhez, vagy az ország dolgában nem szólhatott és panaszát senki sem vette figyelembe. Már a múlt század kezdetén akadtak olyan nemes gondolkozásu hazafiak, kik az elnyomott parasztság érdekében szót emeltek az országgyűléseken, de eredAz Akroni Református Egyház temploma. A márciusi ünnepély programja és az egyház testületéinek kalauza az utolsó oldalon található ménytelenül. így Nagy Pál már 1807-ben könnyíteni akart a jobbágyság terhein, de csak gunykacajt aratott. Mikor azonban 1825-ben a nagy Széchenyi István karolta fel a jobbágyság érdekeit, az egész ország- figyelme arra irányult és hatalmas párt keletkezett ügyük előmozdítására. Széchenyi azt javasolta, hogy az ország- kiadásaira fizessen mindenki birtoka szerint adót. A nem-nemeseknek sürgősen adassék meg a birtoksz'erzés joga s azok választhassanak maguknak védőt, aki őket földesuraik önkénye ellen védelmezhesse. Rettenetes merészségnek tekintették, mikor Széchenyi ezekkel az újításokkal föllépett s ha nem lett volna olyan nagy ur, s nem bizonyította volna előbb, hogy páratlan hazafi, egyenesen hazárulónak kiáltották volna ki. így is elnevezték paraszt- lázitónak. De a nemesebb gondolkozásu hazafiak pártjára állottak. Hazánk legjelesebbjei, mint Kossuth Lajos, Deák Ferenc, báró Wesselényi Miklós, Kölcsey Ferenc és mások melléje állottak s már az 1836-i országgyűlésen sikerült törvénybe tenni, hogy a. nemes embernek nem volt szabad többé jobbágyat botoztatni. Azonban még sok időre s nagy küzdelmekre volt szükség, hogy a jobbágyság ügye diadalmaskodjék. A nemesség félt az ujitástól, hogy vagyonilag tönkremegy. Félt, hogyha felszabadítják a jobbágyságot, elveszti nemcsak a paraszt-birtokokat, hanem a kilencedet és az ingyen-munkát is. Az ujitás hivei pedig azt hangoztatták, hogy a hazát nem lehet máskép felvirágoztatni, és a tönkremenéstől megmenteni, mintha a nemesség a közjóra meghozza ezt az áldozatot. A Széchenyitől megindított nagy küzdelmet, a jobbágyság felszabadítását a negyvenes évek elején olyan férfiú vette kezébe, ki azt nagy eszével, elragadó szónoklatával óriási küzdelmek után fényes diadalra juttatta. E lángeszű férfiú, kinek tízmillió ember köszöhette, hogy emberi és polgári jogokhoz jutott Magyarországon : KOSSUTH LAJOS volt. Ő nemcsak élő szóval, hanem, mint újságíró, lelkesítő cikkeivel is éveken át küzdött a jobbágyság felszabaditásáért. Az ő lángoló szónoklatára és az ő javaslatára hozta meg a pozsonyi országgyűlés az 1848 évi IX. törvénycikket, amellyel a jobbágyságot örökre eltörölte és a jobbágyokat is a nemeseket megillető politikai jogok gyakorlatára jogosította. Ezzel a magyar nemzet egy nagy nemzeti testté olvadt össze. Mindez Kossuth Lajos örök érdeme marad, ő volt a magyar szabadságharc vezére, lelke, a magyar állam kormányzója, elnöke, a magyar igazságnak számkivetésében is legnagyobb védője, terjesztője. De a jobbágyság felszabaditásáért kapta a hálás nemzettől ezt a gyönyörű nevet: “A magyar nép atyja.” Kossuth Lajos és a jobbágyság felszabadítása
