Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)
1937-01-03 / 1. szám
7 8-ik oldal AMERIKAI MACYAR REFORMÁTUSOK LAPJA aki a jászolban szendergett mosolyogva, mialatt anyja égi mo solygást sugározván, szemlélte őt. A három napkeleti bölcs királyok leborultak a jászol előtt és lerakták kincseiket. Az epwik tömjént hozott, a másik myrr- hát, a harmadik aranyat. Odatették a kisded lábai elé és imádták a pásztorokkal őt. A városvégi istállóban bölcs királyok, egyiigyü pásztorok és oktalan barmok között nyitotta ki szemét az első földi hajnalra az, aki volt eljövendő, az Embernek Fia. Rózsaszínre festette az eget a rózsaujju hajnal. A napkeleti bölcsek fölkerekedtek, hogy most már visszatérjenek mesz- sze hazájukba, mert az angyal szavát követték és beteljesítették. Ámde Menyhárt igy szólt: — Mielőtt visszatérnénk napkeletre, előbb visszamenjünk Jeruzsálembe, miként a királynak Ígértük. De Gáspár suttogva szólt, magához vonva köntösük szélével két társát: — Mikor az istálló sarkában elnyomott kicsinyt az álom, újra megszólalt az angyal, aki idáig küldött minket és ezt súgta fülembe: “Ne Jeruzsálembe! — ne Heródeshez! Vérszomjas gaz bitorló, azért akarja tudni, hol pihen a zsidók újszülött királya, hogy megölhesse őt. Ne menjetek vissza Jeruzsálembe, térjetek meg másuton honotokba! Ne menjetek vissza Jeruzsálembe !” A három mágus fölkapaszkodott tevéik púpjára és megindult velük a három görbenyaku állat, lomhán, hajladozó nyakkal a Holt-tenger mellett lefelé, hogy messze elkerülje Jeruzsálemet és más utón térjenek meg messze hazájukba. Már delelőn volt a nap. Heródes dühe egyre jobban gerjedt. Udvarosai, testőrei, poroszlói ijedten és undorodva húzódtak az oszlopok közé. A király habzó szájjal ült a vánkosán. A füstölő lángja néha nagyot lobbant, mintha mérges le- hellete szítaná az égő tömjént. — Megcsaltak, megcsaltak! Nem térnek vissza többé — morgott roncsolt szája. Azután megcsendesedett. Az udvaroncok és a poroszlók aggódva lesték szörnyű vonásait. A király mosolygott! Olyan volt a mosolya, mintha egy halálfő vigyorogna. Áz a sebhely, amelyet szájnak neveztek, szőrös füléig húzódott és megmutatta szájának borzasztó öblét, őszbecsavarodott vörös szakál- lának megmaradt szálai, melyek mérges, zöld kelevényekből ágaskodtak ki, táncot jártak, amint vigyorgásából nevetés lett. Különös, hurrogó hangot hallatott. Idomtalan, pohos, szinte már folyékony teste föltámaszkodott a párnáról és sebes kezével tapsolni kzdett. Az udvarosok és a poroszlók azt hitték, megőrült. — Nábot — kiabált — Nábot! A poroszlók kapitánya, nagy fekete sziriai, előlépett. —- Mit parancsolsz, uram? — Nábot, gyere közelebb! Nábot visszafojtotta a lélegzetét és húzódozva, nehézkesen megközlitette a feloszló tetemet, amely még beszélt, akart, parancsolt. A király megragadta a borzongó Nábot karját, magához húzta őt és a fülébe súgta: — Nábot, gazdaggá teszlek, ha jól teljesíted a parancsomat. Nábot, mikor leszállt a nap, menj fegyvereseiddel Betlehembe. A dombok mögött várd be az estét. Mikor sötét lesz, menjetek be a városba. Járjatok házról-házra. Ahol kisdedet találtok öljétek meg. Öljétek meg! Az udvarosok, Írástudók, papok és a poroszlók, akik a csarnok végében álltak és lesték, mi történik, annyit láttak, hogy a hatalmas termetű zsoldos megrázkódik és elhalványodik. Azt hitték rosszul lett a borzalmas szagtól, ami a királyból áradt. Pedig Nábot nem a Heródes bűzétől tántorodctt meg. Ez a vérengző martalóc, akinek nem volt szive és nem voltak ellágvulásai, megborzadt a parancstól, amit Heródes súgott a fülébe: — Minden kisdedet... Érted? — Parancsolom... Gazdaggá teszlek . .. menj! * * Sötét éjszaka lett. Fekete takaró borította Betlehem fehér házait. Mindenki aludt már a városban, mikor különös kis karaván haladt kifelé a városból, délkeletnek. Békés, álmos csacsi hátán ült az asszony, fekete kendőben, kebeléhez szorítva picinyke gyermekét. A csacsit görnyedthátu öregember vezette. Nem szóltak egy szót sem. Haladtak a meredek ösvényen délnyugat felé. (Folytatjuk.) Fi''- fi A A KIADÓ KÖZLÉSEI BOLDOG ÚJÉVET kivánok a Reformátusok Lapja minden olvasójának. A KARÁCSONYI KETTŐS SZÁMBÓL 12 oldal $57.75-be került a State Press nyomdában. A Prosvita nyomda pedig 23 dolláros számlát küldött a 4 oldalas mellékletért. A karácsony utáni héten nem kaptam cikkeket munkatársaimtól és nem kaptam előfizetéseket sem. így várnom kellett mindkettőre. Ezért jelent meg újévi első számunk pár napi késéssel. Hálásan köszönöm a beküldött cikkeket és az előfizetéseket. NYUGTÁZÁS. — Clevelandból Galambos András $2, Bódi István $4, Röczei István $4. — Buffalóból Weigh Gyula hirdetésért $3. — Chicagóból Benkő Ambrus beküldte az elhunyt Benkő Ferenc hátralékát $1.50. — Kotán János $2, Borbély Sámuel $2, Kozora Mihály $2. — McKeesportról Majoros János $2. — Mo- ncngaheláról Bodnár József $2. — New Eagleről Muntyán Kálmán $2. — Betlehemből Kovács József $2. — Akronból Sebők Ferenc $2, Kun József $1, Kocsis János $2, László József $1, Berta Márton $1, Finta István $3, Kővágó Anna $1. — Köszönettel nyugtázom. AZ ÚJÉVI ELSŐ SZÁMOT, minden ismerős címre megküldöm azzal a szeretetteljes kéréssel, hogy fizessen elő mindenki. , Mutatványszámokat is küldök. DE A TÖBBI LAPSZÁMOKAT CSAK AZOKNAK KÜLDÖM, AKIK ELŐFIZETTEK 1937-REÜ • •' ■.It:-.. AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET A legnagyobb és legrégibb magyar református intézmény. Az Egyesült Államok Congresszusa által hozott külön törvény alapján kiadott Charterje feljogosítja az Egyesült Államok minden államában való működésre. Ma tiz állam felügyelete alatt működő, biztos alapokra épi tett intézmény. Tagjairól minden körülmények között gondoskodik, sőt tagjai árváinak is gondos nevelést ad Ligonier, Pa.- ban levő árvaházában, ami az egyedüli szeretet intézménye Amerika magyarságának. Életbiztositó okmányainak KILÉPÉSI KEDVEZMÉNYEI vannak. Ha a tag nem akarja tovább fizetni illetékeit, tartalékát két évi tagság után kiveheti akár készpénzben, akár életbiztosításban. Önmagával és szeretteivel tesz jót, ha ezen, minden körülmények között biztos és mindenkor magyar intézménynek a tagjává lesz. További felvilágosítást szívesen ad: MOLNÁR ISTVÁN, TITKÁR 900 Chandler Bldg. 1327 “I” St., N. W. Washington, D. C. vagy lakóhelyén működő osztályunk titkára, vagy egyháza lelkésze GONDOLJA MEG A DOLGOT ES NE VÁRJON, AMÍG ELKÉSIK
