Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)

1937-02-17 / 7. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5-ik oldat OLVASD A BIBLIÁT Hegyi Beszéd VI. FEBRUÁR 19. HOGYAN IMÁDKOZ­ZUNK? Máté 6, 1-15. Nemcsak kis gyer­mekeknek lehet ez kérdése, hanem felnőt­teknek is, hiszen imádkozásunk sokszor arra elrettentő példa: hogyan ne imádkoz­zunk. Imádkozzunk úgy, ahogy Urunk ta­nította, hogy imádságunk magasztalja ké­résében is az Urat és legyen bizalommal hozzá a kenyérgondjában is. Tudjon úgy kérni, hogy saját akaratát már előzőleg lomtárba teszi. Odahaza talán sohasem imádkozol, a gyülekezetben pedig alig vá­rod, hogy megkezdd, más meg alig várja, hogy befejezd. Még melled is vered. Igaz, nem hiába, jutalmad elvetted: az embe­rek megdicsértek. Éppen ezért igy ne imádkozz! FEB. 20. A HELYES ALAP. Gál. 4, 6—7. Imádkozni akkor tudunk igazán, ha nem mi szólunk, hanem Isten az ő Fiának Lelkét kibocsátja a mi sziveinkbe, aki ki­ált: Atyám. A rabszolga is könyöröghet urának, ki látja ura kezében a neki szánt korbácsot, de a mi Urunk nem rabszolgá­kat tartó Isten, hanem Atya, ki a Fiun keresztül minket is fiaivá fogadott. Mi a fiuság alapján és jogán szólhatunk Atyánk­hoz. Különben jogunk sem lenne az imád­kozáshoz, — legyen meg imádságunkban a fiúnak bizalma az ő Atyjával szemben. FEB. 21. A TALÁLKOZÁS IGAZI HELYE. Máté 6, 6; Lukács 6, 12; János 4,19—24. Sokan vannak még ma is, akik az imádkozás igazi helyéül ma is Garizi- mot, Jeruzsálemet, vagy Mária-képet ke­resik. Ezeknek hiába adott az Isten egy kis benső szobát, ahol Ő vár, ahol ő néz, nem tudják felfedezni. A találkozás igazi helye mindig az a hely, ahol ő jelen van- így lehet az utszél, hogy Bartimeusként kiálts Hozzá, lehet a kereszt, jele az ítéletnek, hol utolsó pillanatban felemel­het a kegyelem, lehet az kút, hová vizhor- dók mellett az Ur is megjelen. FEB. 22. Az IGAZI JUTALOM.— Máté 6, 6; Lukács 22, 41—43. Jutalomért imádkozni sohasem lehet, de az igazi imád­ságnak mindig fundamentuma van. Aki tit­kon néz és figyel, az nyilván fizet. Sokan nem tapasztalhatták meg ezt a jutalmat, mert imádságuk el sem indult a földről ha­nem itt maradt. Sokan nem ismerték fel a szándékban a jutalmat, hanem büntetést láttak benne. Némelyik betegségben csak felgyógyulásért, szegénységben csak ke­nyérért imádkozunk, nem véve észre az Ur szándékát. Ismerd fel a jutalmakat! FEB. 23- A HELYES HANG. Máté 6, 7; 7sclt. 42, Vannak, akik az imádságot is rőffel akarják mérni. Nem veszik észre, hogy amint nyúlik üres szavainknak soka­Lakodalom napján Máté evang. 18. rész 20 vers. Két kéz fogódzik ma Ur házában össze, Egy egész életre Hüségesküt kötve. De, hogy hűség szilárd legyen, Egy másik kéz segit ezen. Isten keze áldón, Óh, borulj e párra! Két nyelv csendül máma. Szent, igaz igenre; Csengjen a rövid szó Egész élten egyre. De, hogy e szó áldott legyen Egy más igen segit ezen: Isten ajka áldva, Mondj igent e párra! Két szív ég ma itten Egy szerelmi lángban, Összetartni hiven Örömben és gyászban. De, hogy szív szivén maradjon, Egy harmadik segit azon: Atyánk szive áldva Óh, tekints e párra! Két név lesz ma eggyé, Az egyiké elvész, Legénynek a lányka Magáét adni kész. De, hogy uj név áldott legyen Egy harmadik segit ezen: Isten neve áldva Hangozzék a szájba! Két ház tekint máma Egy kis harmadikra; Szülői szeretet Szeretőknek nyitja. De, hogy a ház áldott legyen, Egy másik ház segit ezen: Isten háza vonjon Uj párt oda folyton! Járjatok kettenként Az Urnák házába Egyesülni testvérekkel Közös szent imába’! Térjetek kettenként Saját házatokba, Legyetek ott hü szerelem S az Ur Jézus foglya. Ha a világ el nem vakít, Az Ur is közietek lakik; Ő lesz társul a harmadik! Bemáth Lajos Reformátusnak lenni... Reformátusnak lenni a legnagyobb dolog. Nagy kiváltság ez s talán éppen e- zért is vagyunk ilyen kevesen, mert nem mindenkinek adatik meg ez a nagy kegye­lem. Mert igazi, jó református csak Isten kegyelméből lehet valaki- Olyan a refor­mátus vallás a vallások és felekezetek kö­zött, mint az igaz gyöngy s ezért bármilyen áron is meg kell szereznünk. A történelem lapjai beszélnek a leg­többet a református vallásról. A szabadság, egyenlőség és testvériség össze van forrva a református vallással. Valahányszor ezek a nagy gondolatok cselekvésre serkentet­ték az emberiséget, — mióta a református vallás szervezetten és rendszeresen fennáll, — mindig a református ember, Isten Lei­kétől vezérelve, állt ott az első sorban. — Magát a református egyház megszervezé­sét is egyenesen a szabadság, egyenlőség és testvériség utáni vágyakozás hozta létre. Az Egyesült Államok fundamentumát is ez vetette meg: a református hithez való ra­gaszkodás vezette ide a pilgrimeket. Reformátusnak lenni éppen ezért rop­pant nagy felelősség vállalás is. Mikor a megkonfirmált ifjú, vagy felnőtt fogadal­mat tesz, hogy református anyaszentegy- házunkhoz egész életében hűségesen ra­gaszkodni fog s annak tagja marad: a leg­nagyobb váltót írja alá, mely elkötelezi arra, hogy református vallásunk kívánal­mai szerint fog élni, gondolkozni és csele­kedni. A református egyház maga is roppant nagyfelelő sséggel bízatott meg; egyene­sen a mindenható Isten bízta rá ezt a nagy, drága felelőséget: készitgetni Istenorszá­gára az emberi sziveket Jézus Krisztus Út­mutatásai szerint. S református egyházunk felelőssége a mi felelősségünk, mindnyájunké közösen és mindegyikünkké külön-külön. Itt ameriká- ban ennek a nagy kötelezettségnek eddig külön-külön gyülekezetenként, vagy kisebb -nagyobb csoportokban (egyházmegyék­ben) próbáltunk eleget tenni. Az egyház- kerület megvalósítása fog először módot és alkalmat nyújtani arra, hogy együtt, egy szívvel s lélekkel vállaljuk a reánk eső ré­szét a felelősségnek. S ezt a drága alkalmat nem szabad elszalasztanunk! Vegye ki az­ért mindenki a részét ebből az épitő mun­kából és ne csak ígéretekkel, hanem refor­mátus emberhez és gyülekezetekhez illő komoly tettekkel is. A mindenható Isten szeme rajtuk van, figyeli, hogy megérez­zük-e: mit jelent reformátusnak lenni....., a nekünk adott nagy kegyelmet áldozat­kész szívvel elfogadni. Trenton, N. T. Hunyadi László sága, úgy távolodnak Attól, kihez köze­ledni kellene. Ne feledd el, hogy az imád-! kozó lelkében ott kell lenni a szomjuhozó | lélek sóvárgásának, kinek minden perc hosszú, mit nem Urával együtt tölt el, ki tud gyermeki lélekkel panaszkodni az ő Urának a csufolódók miatt, de aki ezek miatt sem veszíti el bizalmát Abban, ki mégis szabaditását mutatja meg végül. FEB. 24. A HIT SZEREPE. Máté 6, 8; Zsid. 11, 6-7- Oly nagy szerepe van a hitnek, hogy nélküle imádkozni is lehetet­len. Csak az egy mustármagnyi legyen, e- legendő arra, hogy hegyek mozduljanak el utadból. Hited teszi számodra biztossá azt hogy Atyád tud rólad és ismeri szüksége­det. Hit által tudsz hozzá közelíteni azzal a bizonyossággal, hogy nem hiábavaló, mer tiires kézzel nem engedi vissza a ke­reső lelkeket. Hit által kapunk bátorságot Istennek engedelmeskedni olyian dolgok­ban, melyek emberileg észszerütlenek, bo­londságok, de Isten bölcsességei. FEB. 25. A MEGFELEŐ MINTA. Máté 6, 9—15- Tehát minta, de olyan minta, mely divatját sohasem múlhatja, el nem évül. Nem jöhetnek olyan idők, me­lyekben kevés lenne, vagy valamit kihagy­hatnál belőle. De mégis csak minta, mely azért adott számodra, hogy megtanuljál helyesen szólani, keresni. Jaj, ha a minta egyedül marad, nem utánozzák. Jaj, ha lé­lek nélkül ismétled kéréseidet, de nem is­mered fel benne nemcsak a kérésben, ha­nem a kérőben, a mi Urunk Jézusban az nem a kérőben, a mi Urunk Jézusban az , imádkozó ember mintáját, ki nélkül még i a megfelelő minta is értéktelenné válik.

Next

/
Thumbnails
Contents