Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)
1937-02-03 / 5. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5-ik oldal GRAND FINALE! Mester-dalnokaink búcsúja A magyar főváros legforgalmasabb pontján van egy szobor. A négyszögü tér, amelynek közepén emelkedik, egyik oldalát áruház, másikat színház, harmadikat kórház határolja, mig a negyediken főútvonal halad a temető felé. A szobor a tér közepén van. Előttem szimbolikus jelentőségű immár tizennyolcz év óta, amikor kitörölhetetlenül belevésődött a lelkembe. Ott állottam előtte egy szomorú napon. Túl voltunk a háború és a két forradalmon. A fehérre vérzett, lerongyolódott nemzet éhesen tekintett a nagy bizonytalanságba. Kevesen voltak, akik a gyászos múlt után egy szebb jövőbep még mindig bízni tudtak. Elnézegettem a szobrot. Fehér talapzata beszennyezve. Az érc alak kezében a lant megtépázva, húrjai leszaggatva vagy meglazítva. Szegény Tinódi.... Kevéssel ezután újra láttam. A talapzat hófehér padján gyerekek játszanak. A lant húrjai feszülnek. Szinte hallani véltem csaknem négyszáz esztendő távolán keresztül a magyar lantos dalait,, és énekeit. Uj kórszak nyílt történelmünkben. Még nagy volt a káosz, zavaros volt a jelen, de már hallottuk a jövő dalát. Az általános ember^ diszharmónián úrrá kezdett lenni a harmónia. Ez az érzésünk most is itt Amerikában. Magyar dalosaink egy csapásra meghódítottak mindenkit, akit elértek dalaikkal. Ahol a hideg logikája a revízióra vágyó magyarnak süket fülekre talált évek óta, a szivek ott is megnyíltak a dalok előtt. A magyar nyelv erős vára volt a magyar gondolatnak, nyelvében élt a nemzet, de ez a különös, árva nyelv felleg-vár volt, amelyben elzárkózott a magyar. A zene, a magyar dal adott neki szárnyakat, amelyek hegyeken-völgyeken, faji és nemzeti határokon, előítélet és gyűlölködés felhőket érő falain is túl emelkedve diadalmasan viszi a világ minden tája felé. Magyar trubadúrjaink hangjából nem a bilincsek verte Volga Boatmen nyögése, nem is az amerikai Indian Call szerelmi sóvárgása, hanem egy nemzetnek reménysége hangzik fel, Hungáriának szenvedő hite tremólózik, akármit énekelnek. Ne mondja hát senki, és ne írja senki, hogy kényelmes urfiak gondtalan, nyári tücsök éneklésére csalogatják az amerikai magyart, amint hogy semmiféle harcias “izmusnak” a szolgálatában sem állanak, “Martern accendere- cantu”, amint Virgilius mondaná, hogy dallal gyújtsák fel a háborút, mert ezeknek, a fiuknak, akik három főiskolának válogatott énekesei, egyetlen célúk van csupán gyönyörűséget szerezni, sziveket föl- melegiteni, lelkeket megnyerni mind annak a szépnek, jónak és igaznak, amit ez a szó takar, — Magyar. Jertek hát, magyar testvérek, öleljük át drága fiainkat lelkünk egész melegével, mielőtt hajóra szállnak és vissza térnek szülőhazánkba. Zendüljön fel az ének, feszüljenek Tinódi lantjának húrjai, töltsék be a levegőt uj reménységgel, hittel Magyarország föltámadásában! Dr. Takaró Géza. OLVASD A BIBLIÁT t Hegyi Beszéd IV. FEB. 5. —LÉNYEGE ÉS NÖVEKEDÉSE. Efézus 4, 11-27. Az egyház lényege a Krisztusban való élet megtestesítése. A mű sokkal felségesebb, semhogy emberek elvégezhetnék. Másrészt Isten mégis mégis emberek bevonásával, sőt bizonyos szolgálatokra való kiválasztásával végzi. Mind a kettőt alázattal kell fogadni. Azt is, hogy nem emberekkel végzi, azt is, hogy emberekkel. Csak igy növekedhetik a test is és a ház is. FEB. 6. — FELADATA ÉS KÜLDETÉSE. II Kor. . 14—17. Az egyház rendeltetése azonban túl megy önmagán. Meg kell jelentenie a Krisztusból kiáradó élet szépségét, gyönyörűségét, gyógyító, mentő erejét a világban: társadalomban, fajban, vérben, nemzetben, gazdasági rendben és erkölcsben egyaránt. Az, hogy a világ mimódon válaszol az ő szolgálatára: elfogadja-e, vagy elutasitja, virágvasárnapi menettel dicsőíti, vagy a Golgotára viszi-e érte, az nem változtathat azon, hogy az egyháznak adnia kell magát, mint a virágnak illatot, vagy az italáldozatnak italát, akár üdvözli vele, kárhozat lesz nyilvánvalóvá általa. FEB. 7. TAGJAI FELELŐSEK EGYMÁSÉRT. Galata 6, 1—6. A felelőség nemcsak azt követeli, hogy tudjuk inteni AZ ÁRVÍZ borzalmaiból: Ragályosbetegségek jelentkeznek az árvizsujtotta vidékeken. A menekülőket egytől-egyig beoltják tífusz ellen. egymást, hanem azt is, hogy tudjuk elhordozni egvmást, ha intésre nincs alkalmunk, vagy intésünknek nincs foganatja. A jelek az mutatják, hogy Isten nem annyira arra választ ki, hogy tudjuk egymást megváltoztatni, mint inkább arra, hogy tudjuk egymást becsületes, igaz szeretettel hordozni. Inkább legyünk túl türelmesek a hitlensége miatt kizárást érdemlő taghoz, mint türelmetlenek egy esetleg nehezen elhordozható, de mégis csak hitre igyekvő testvérünkhöz. Mert a jelek azt is mutatják, aki nem tud hü lenni a hitben gyengékhez, nem tud az hü lenni a hitben erősekhez sem. FEB. 8. BETELJESEDÉSE. I. Kor. 15, 42-53. Hiába oly szent a kezdete, célja s hiába adja Isten kincsei legjavát és soksok drága hivő lélek mindenét a Krisztus egyháza építésére, a teljesség reggele csak akkor virrad reá, amikor az Ur ellenállhatatlan dicsőségével visszajön s mindent helyreállít. Addig fátyol alatt van a Krisztus teste. S a fátyol nem a menyasszony ékes fejdisze, hanem a koldus rongya, a világ fertőzött ruhája, s a sátán cselszövéseinek sötét hálója. Azt mondja Luther, hogy bele lehetne őrülni ebbe, higy mivé lesz itt a földön a Krisztus egyháza. De minél elesetteb, annál szeretnivalóbb s annál nagyobb forrása az örömnek, hogy egykor majd minden máskép lesz. FEB. 9. A MÁSODIK MÉRFÖLD. Máté 5, 38—42. Odáig még csak eljut az ember, hogy aki engem nem bánt, azt én sem bántom, de hogy aki engem bánt, annak még a másik orcámat is odatartsam, ez már nehéz dolog. Ott kezdődik pedig a második mérföld, amikor teljesen meg tudom tagadni magamat, hiú, elbizakodott énemet, indulataimat. Az egy pofon szófián elszenvedésére, a felső ruha odaadására, az első mérföldre azt fogják mondani, hogy “hát persze, gyáva”. A keresz- tyénség ereje azonban ott a másik mérföld kezdetén lesz nyilvánvalóvá. Amikor az alsó ruhát is leveted, amikor a másik orcádat is odatartod, amikor kész vagy teljesen lemondani önmagadról. FEB. 10. A BOSSZUÁLLÁS TÖRVÉNYE. II. Mózes 21, 24—25. “A törvény haragot nemz. (Róm. 4, 15). A törvény mondhatni az egyszeregy következetességén alapszik, azért a lelki dolgokra alkalmazva föltétlenül kiegészítésre szorul. A kiegészítés a kegyelem. Ha csak a törvény szerint akarunk élni és másokkal szemben eljárni, akkor mi magunk is a törvény kérlelhetetlenségével fogunk elítéltetni. De ha kegyelmet akarunk nyerni: nekünk is kegyelmet kell gyakorolnunk felebarátainkkal szemben és pedig “nemcsak hétszer, hanem hetvenhétszer is”. És mielőtt ítéletet mondanánk felebarátaink fölött, jusson eszünkbe Jézusnak itteni “én pedig ezt mondom----” szavai, a hitből és szeretetből fakadó megbocsátás igéi. FEB. 11. A NEMES BOSSZÚ. Róm. 12, 20—21. A bosszuállás vágya benne él minden “természetes” ember szivében. Az akár méltatlanul, akár megérdemelten ért sérelmeink elégtételért kiáltanak a mi büszke énünkhöz. Minden válasz nélkül hagyni ezt a kiáltást, szinte lélektani le- hetelenség. De lehet az a válasz — a vadállathoz illő megtorlás helyett — királyokhoz illő kegyelem és megajándékozás is. Ez a legédesebb bosszú, ami jobban meg- elégiti a lelket, mint amaz. Csak ez szül igaz békességet.
