Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)
1937-06-09 / 23. szám
2-ik oldai AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA gonkénti évi 50 centnek a befizetését. ( A magyar egyházkerület megvalósítása esetén szintén ennyi lenne, a mostani tervezet szerint, az egyházi hatóságok, kormányzási költsége együttvéve, tehát az egyházmegyék, egyházkerület és egyetemes zsinat költsége együtt.) A másik három egyházmegyében a költségvetésbe külön illesztették be az egyházkerületi és egyetemes zsinati járulékokat, úgyszintén az egyházmegye hátralékos fizetnivalóit is. Ezek együttvéve sem tesznek ki többet egyik egyházmegyében sem tagonkénti évi 45 centnél. Ezeket a kormányzási költségeket mindegyik egyházközségünknek a maga pénztárából kell megfizetnie minden egyes Úrvacsorával élő tagja után. Tehát annyi 45, illetve 50 centet ez év folyamán, ahány Urvacsorázó tagja van az egyház- községnek. Vagyis minden száz tag után 45, illetve 50 dollárt. Ebből az összegből kerül ki az egyházkormányzás költsége egyházmegyéken, egyházkerületen és egye temes zsinaton együttvéve. Teljesebben megértve egyházunk kormányzásának és pénzügyeinek részleteit: egyházmegyéink végképpen szakítottak az egészen önkényes és tarthatatlan egy dolláros alappal, amit amúgy sem fizetett be mindegyik egyházunk és ami oly sok hibának lett az oka, amint azt az előző cikkben ismertettem. Ehelyett az egy dollár hleyett minden egyházközségi pénztárunktól be fogja kérni azt az összeget, ami arra minden egyes tagunk után esik, az itt fentebb ismertetett közegyházi kormányzási járulékokból, vagyis tagonként 45, illetve 50 centet egy évre. „Minthogy ez legalább 50 százalékos megkönnyebbülést jelent az egyházközségek pénztárára nézve: most már teljes határozottsággal felszólították egyházmegyéink az egyházközségek lelkészeit, hogy statisztikai kimutatásaikat a legnagyobb pontossággal, a valóságnak teljes megfelelően állítsák ki és ezeket a közegyházi járulékokat majd száz százalékban fizessék be minden egyes tagjuk után az egyházmegye pénztárába. Az egy dolláros alapot tehát többé egyik egyházmegyénkben sem fogják kérni és nem is fogják befizetni. Isten Országa terjesztésének a munkájára pedig, tehát egyházunk tulajdonképpeni tevékenységének céljaira, vagyis négy nagy tanácsunk (Belmissziói. Kiil- missziói. Keresztyén Nevelésügyi és Lel- készi Nyugdijintézeti Tanácsaink) pénztárának támogatására egyházunk tagjai hoz fordulunk és önkéntes adakozásokból fogjuk kérni mindazt, amit e célokra kell adakoznunk. Ezt az adakozást nein lehet máról-holnapra száz százalékossá tenj- iviink, nem is várja ezt senki sem. De meg kell már indulnunk azon az utón, ami egye dűl illik felnőtt emberhez: annak a sok jónak a fejében, mit egy félszázadon át el vettünk, itt az ideje, hogy mi is tegyünk valamit egyházunk érdekében. Amerikai magyar munkánk, Californiában a japánok közti munka, a Winnebagi indiánok közötti munka, New Yorkban a kikötői misszió, — kint a japánországi, chinai, mezopotámiai, indiai külmisszió, — kint és bent iskolák, középiskolák és főiskolák, — kórházak és szeretetintézmények, — lel készi nyugdíjintézet, — mindezeknek a költségeknek abból a napi két-harmadrész centből, vagy heti öt centből, vagy havi 25 centből kellene kitelnie, ami én reáni is esik isten Országa terjesztésének a költ ségeiből. Óh mennyit tett értem Jézusom, :— óh. mennyit tett értem egyházam, — ennyit se adnék neki vissza mindezekért? A legkisebb pénzegységnek a töredékét kérik tőlem naponta: hiába várnák az én részemet ? Hála legyen érte a jó Istennek, mindig többen és többen vannak tagjaink között, akik megértik és vállalják ezt a részesedést. Homesteadi egyháztanácsunk kimondta, hogy ebben az évben már arra törekszik, hogy száz percentben bekérje tagjaitól ezt az közreműködést. Perth Am- boy-i testvéreink ilyen célú megajánlása minden egyes tagtól az egész gyülekezetben 60 százalékos — és nemcsak megajánlás, hanem be is fizetik pontosan minden hónapban. Pedig az egyházközségünk egész Magyar-Amerikában a legnagyobb teher alatt roskadozik és minden tagjuk szegény ember, világi javakat illetőleg. De gazdag, hitben és jócselekedetben. Az újjászervezett milwaukeei egyházközségnek minden egyes tagja hetenként öt centet vállalt erre a célra : száz percentes megajánlás. Hasonló példát még sokat hozhatnék fel. Mindegyik egyházközségünkben és mindegyik egyházmegyénkben is, külön bizottság vette a kezébe az Isten Országa terjesztésének ezt az ügyét. Angolul King'- dom Service Committee a neve ezeknek a bizottságoknak. A nyár folyamán felkészülnek ezek a bizottságok és az őszi hónapok alatt bizonyára olyan tevékenységet fognak kifejteni, amiből közegyházunk is megtudja, hogy csakugyan tavaszodik a magyar gyülekezetekben. Álljunk oda ezek mellé a bizottságok mellé egész szívvel és segítsük őket nagy feladataik telje- sitésében. Hiszen oly kevés az, ami azokból mi reánk is esik. Ne féljünk tőle. Ha mindent magunknak akarunk megtartani: mindent elveszthetünk. Jézus még az életről is megmondta ezt. “Aki magának akarja megtartani az ő életét: elveszti azt. De aki elveszti az ő életét én érettem : az megtartja azt.” Szivünk tele van friss vérrel. De életünk mégis csak addig tarthat, amig ezt a vért nem őrzi zsugori módon önmagában, hanem minden dobbanásakor kilövellj, sxéjjelküldi a test minden részébe. Próbálná meg csak elkötni a vérereket, a csöveket, amiken át a vér végigszalad a test tagjaiban, — próbálná csak meg a szív önmagának megtartani a vért: az első dobbanása szétrepesztené és beállna a halál. Amerikai magyar református életünk el- csenevészesedését legfőbb mértékben ez okozta: csak önmagunkkal törődtünk, a magunk öncéluságáról áltattuk önmagunkat is, másokat is, — pedig egymás terhét kellett volna hordoznunk és igy tölteniink be a Krisztus parancsát, ami a szeretet. Eljött az idő, hogy a felnőtt ember oda álljon az édesanyja mellé és kivegvé a maga részét ennek a gondjaiból. Aki azt érzi: cselekedjék ennek megfelelően. Dr. Tóth Sándor. Gróf Bethlen István ERDÉLY MAGYARSÁGA HALÁLOS VESZEDELEMBEN VAN “Erdélyben a magyar kisebbségek helyzete tűrhetetlen, halálos veszedelemben van. Én, aki ifjúságomat, életem legjavát ott töltöttem, tanúképpen állok itt önök és az ország előtt. Az erdélyi magyarság segélyt kérő szava nem hangzik ide, de nekem kell helyettük helyt állnom. Egy év óta nem szűntem meg a magyar kormányt figyelmeztetni arra: ezen a téren elérkezett az utolsó perc, hogy komoly elhatározásokra jussunk. Azt mondtam, vagy meg kell értetnünk magunkat a szomszéd államokkal és elsősorban Romániával, vagy ha ez a kísérlet nem sikerül, a nemzet egész erejének megfeszítésével, minden képességnek latbavetésével olyan nemzetközi akciót kell indítani, amely a pusztuló magyarságot Erdélyben meg- menti. Szeretném felébreszteni az alvó magyar lelkiismeretet és világnézeti harcokban és a belső kicsinyes pártharcokba merült Magyarország figyelmét erre a világkérdésre reá irányítani.” A legvitézebb huszár A budai Szentsáromság-téren leplezték le a legendás Hadik András lovasszoh- rát és a leleplezési ünnepségek nyomán egy darab szép magyar múlt elevenedett meg. Nehéz időkben, ellenséges világ gyűrűjét áttörve mutatta meg messzelátható- an és messzehallhatóan Hadik generális, mi a magyar virtus. Mintha csodálatos legendákról beszélnének az elsárgult feljegyzések. hogyan tört át a számban és erőben sokkal hatalmasabb ellenséges porosz seregen és vitte be négyszáz vitézét Niesse várába, hogyan futamitott meg háromszáz ötven válogatott • huszárjával egy orosz ezredet és hogyan leptemeg a mitsem sejtő Berlint és hogyan tette le.a németektől vett1 hatalmas hadisarcot névnapi köszöntésként Mária Terézia lábai elé. Hadik András szertévitte a világba a magyar bátorság, a magyar büszkeség, a magyar élniakarás hirét; megtanította —- nem fizikai, hanem erkölcsi erővel —- a világot arra, hogy mire képes ez a maroknyi mindenkitőU elhagyott kis nemzet..... A szobor felállításának napján ismét egyedül állt Európa közepén a magyar. Fegyvere nincsen, mert kicsavarták a kezéből azok, akik álig felfegyverkezve vigyáznak arra a békére, amellyel szerintük a mi két puszta kezünk veszélyeztet. Hadik András nyugat felé néző alakja mélységes mementó magyarnak, idegennek egyaránt. Hadik generális győzött, mert Istenben bizott és hirdeti két évszázad távlatából az örök magyar sorsot az ő budai lovasszobra. LETARTÓZTATTÁK, MERT MAGYARUL BESZÉLT. — A marostorda- megyei Szilvás községben báró Majthényi István földbirtokos a postahivatalba ment, hogy levelet adjon fel. A postahivatalban találkozott egy ismerősével, akivel magyarul kezdett beszélni. A helybeli csendőrőrmester felszólította báró Majthénvi Istvánt, hogy ne beszéljen magyarul. Majténvi kijelentette, hogy ismerő- j sével joga van magyarul beszélni. Az őrmester báró Majthényi Istvánt j őrizetbe vette.
