Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)
1937-05-19 / 20. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5-ik oldal Ahogy a pirkadás bíbora jelzi előre a nap felkeltet, úgy készíti elő a csend Jézus befogadására szivünket. A csend ünneplő köntösünk, amely nélkül nem léphetünk be a királyi mennyegzőre. Ahogyan hiába zug a harang, ha nincs levegő, amely a harangszavának rezgését közvetítse, úgy hiába szól Jézus, ha hiányzik a csend, amely üzenetét elröpiti hozzánk. A csend villanydrót, amelyen keresztülfutva üthet csak meg Jézus szava. Vájjon, mi lehetett az a villanyáram, amely Máriát szivén találta és amely azóta is, immár 2000 esztendeje, újból és újból bennünket üt meg? Vájjon, miről beszélt Jézus Máriának? Ugyanazbt mondotta, amit a samáriai asz- szonynak a Jákob kutjánál: Ismerlek téged, tudom a te gondolataidat, látom a té cselekedeteidet. Ugyanúgy szól ma hoz: zánk is. A vastag falak, a bezárt ajtók nem akadályok Ő előtte. Nincs előtte titok, se az amit ma. gondoltunk, se az, amit tegnap tettünk. Jézus mindent lát, azt is, amit senki sem látott, mindent hall, azt is, amit soha senkinek el nem mondtunk. Jézus nemcsak tudja, hanem fejünkre is olvassa bűneinket, ujjal mutat ránk, számon kéri tőlünk. Mikor a Jákob kutjánál elmondta a samáriai asszonynak vétkeit, az csak némán hallgatta, szeretett volna a föld alá siilyedni szégyenében, ott állt Jézussal szemben és nem mert megszólalni, nem <*------8------:-------------------------------------------------Csendességben Jézussal! ii. Jézus ma nem a galileai tengeren jár, de más tengeren. Az emberek lelkének tengerén. Minden ember lelke olyan, mint egy nagy tenger, amely hol szelíd és csöndes. hol sötét és haragos. Bizony gyakran haragos és viharos, sőt valljuk be őszintén, hogy sokkal többször van a mi lelkűnkben vihar, mint csend. Sokszor haragszunk, irigykedünk és ki tudná még felsorolni azt a sok indulatot, amely lelkünket felkorbácsolja. Ki lehet az, aki lelkűnknek csendet tud parancsolni? Jézus. Ki más is lehetne. Ahogy a tengert ember nem tudja lecsendesiteni, úgy a lelket sem. A mi lelkűnkben is egyedül Jézus az. aki csendet tud teremteni. Kérdés, mit kell csinálnunk, hogy csendességben lehessünk Jézussal? A Bethaniában lakó Mária adta meg először erre a választ. Amikor Jézus bement a két testvérhez, Máriához és Mártához, Márta kiszaladt a konyhába, hogy minden meglegyen, amire Jézusnak szüksége lehet, hívta Máriát is. De Mária nem ment utána, hanem vett egy zsámolyt és leült Jézus lábaihoz és hallgatta Jézus beszédét. Nagy csend szállta meg szivét. Úgy érezte, hogy még sohasem volt olyan boldog, mint akkor ott Jézus lábainál. Azt szerette volna kérni Jézustól, hogy maradjon ott náluk örökre, hogy ne menjen el tőlük soha, azt akarta, hogy ezentúl mindig hallgathassa az Ő szavát. Amikor Márta látta, hogy Mária nem segit neki, csak szép csendben ül és hallgat, panaszkodva fordult Jézushoz: Uram, nem szólsz Máriának, hogy segítsen nekem. — Akkor Jézus szelíden ránézett és azt felelte: Márta, Márta, sokra igyekezel, de egy a szükséges dolog és Mária a jobbik részét választotta. Mi az egy szükséges dolog, mi volt ez a jobbik rész? Az, hogy ő csendben maradt Jézussal. A tanitványi szolgálat MÁJUS 21. — MUNKÁRA FEL. — Csel. 8, 26—40. — Szép dolog, hogy a keresztyén közösségben eléldegéltél és eldicsekszel vele, hogy mennyi áldást vettél, Urad azonban nem ezt várja tőled. Indulj el járatlan utakon Krisztust kereső pogány lelkek közé. Hiszen ma is ezrek vannak, akik csalódottan indulnak vissza a templomból, mert nem találták ott meg amit lelkűk keres. Ma is ezrek hajolnak az Írás fölé értelmetlen csodálkozással: Kiről mondja ezt a próféta: magáról vagy valaki másról ? Rengeteg ma is az igazságot kereső szerecsen komornyik csillagos templomokban is. Hol vannak a Filepek, akik a leélek indításából útra kelnek. MÁJUS 22. — KERESD AZ ELVESZETTÉT, János 1. 35—51. — Úgy hat itt az ige híradása, mint valami futótűz. A megtaláltak mennek keresni azokat, akik még nincsenek meg. Nem ülnek le kényelmeskedve megvárni, mig majd valahon- -nét előbotorkálnak a többiek is, hanem utánuk mennek. “Mi megtaláltuk, találd meg te is.” “Jöjj és győződj meg a saját szemeiddel róla, hogy ő az.” Az a baja a mai keresztyénségnek, hogy nincsenek képviselői, akiknek ég a szivük az elvesző bűnösökért. Vájjon tudsz-e te a bünbeme- riiltek halálsikolya közben nyugodtan aludni ? tudta, mit mondjon, mivel védekezzék, hiszen érezte, Jézusnak igaza van. De Jézus nem azért szólitotta meg, a samáriai asszonyt, hogy megdorgálja, fejére olvassa bűneit, azután otthagyja egyedül szégyenével, szomorúságával, kétségbeesésével, hanem azért, hogy megismertesse magát. Azt akarta, a samáriai asz- szonytól, hogy felismerje l)enne Megváltóját. Jézus azért jött, hogy a betegeknek gyógyulást, a bűnösöknek szabadulást hozzon. Ezt akarta megértetni a lábai előtt ülő Máriával és ezt akarja megértetni növelünk is. Flirdetni nekünk, hogy megbocsáttattak a mi vétkeink, ha őszintén meghalljuk és megbánjuk azokat. Felemel szelíd, megbocsátó szavával. De ezt a szót csak a csendben halljuk meg. Mikor Jézus a samáriai asszonnyal beszélt, senki sem volt körülöttük, Jézus még a tanítványait is elküldte a városba, azok sem voltak ott. Jákob kútjának néma vize, a fák hallgatag lombja hallotta csak a nagy csendben Jézus szavát. (Folytatása következik) MÁJUS 23. — HIRDESD AZ ÜDVÖSSÉGET. — Csel. 3, 11—4, 4. — Sok mindent hirdettek már ennek a világnak és minden uj csillag a boldogság ábrándjait festette beborult egére. Igazán boldoggá azonban csak az a kereszt teheti, amelyiket olyan közönyös szívvel szemlél és amelyre olyan kemény szívvel tudta odafesziteni Megváltóját. Nem valláserkölcsi eszméket, nem bölcsészetet, hanem a keresztrefeszitett Krisztust hirdesd a világnak. Azt a Krisztust, akit ez a világ elvetett magától és megölt, akit azonban az Isten feltámasztott a halálból. MÁJUS 24. — VIGASZTALD AZ ELHAGYOTTAT. — János 5, 1—16. — Olyan ez a világ, mint egy kórterem. Gyógyulásra váró ezrek tolongnak és várnak éveken át, akik előtt mindig más megy be a vizbe. Mindig másnak sikerül. Milyen rettenetes dolog- ez. Mindenz azért, mert nincsen emberük, aki segítségükre sietne. Hány sajgó szív keresi az embert, aki megvigasztalná. Talán a közvetlen közeledben is van egy lélek, aki várja az embert, de nincsen, aki nyomorúságára rátekintene. Szörnyű vád a keresztyénség fejére, hogy nincsen emberem. MÁJUS 25. — FOGD FEL AZ ELESETTÉT. Máté 9, 1—8. — Megbénult lelkű emberekkel vagyunk körülvéve. Lelki idegrendszerük beleszakadt a bűnnel folytatott tusába. Tehetetlenül fet- rengnek bűneik fertőjében, mi pedig “keresztyén világ”, követ dobunk rájuk; ha az ajtónkra jönnek, elkergetjük őket, mindennek lehordjuk : csavargónak, csirkefogónak; egyet, amit Jézus kíván, nem teszünk meg, hogy lehajolván hozzájuk, ne sajnálnánk beszennyezni velük a ruhánkat, hogy Jézushoz vigyük őket. Bizony meggyalázása az a keresztyénségnek, amit mi annak nevezünk. MÁJUS 26. — VILÁGÍTS AZ ÉJSZAKÁBA. — Máté 26, 6—13. — Nem mondott ez az asszony semmit. Hallgatott, de cselekedete beszélt helyette. Olyan világosságot vetett, hogy amig az evangélium fénylik, addig ez az ő tette is vele fog fényleni. Ez a csodálatos azokban a tettekben, amelyeket Jézus iránt szere- tetből viszünk végbe. Lehet, hogy lesznek, akik tékozlásnak, pazarlásnak, köny- nyelmiiségnek vagy nem tudom minek veszik. Talán a tanítványok serege fog első helyen kárhoztatni érte, de egy a fontos, hogy Jézus elfogadta. MATUS 27. — ADD ISTENNEK A DICSŐSÉGET. Csel. 14. 8—18. — Tele vagyunk ma emberekkel, akik egymásnak adják a dicsőséget. Ünnepségek, konferenciák, jubileumok egymás dicsőítésének jegyében mennek végbe. Hogy kétségbeesett Pál és Barnabás arra a gondolatra, hogy reájuk istenként tekintenek. Vájjon hol vannak ma azok az emberi nagyságok, akik nem tömjéneztetik magukat, hanem ruhájukat megszaggatva az égre mutatnak, hogy egyedül Istené a dicsőség. Szörnyű dolog ez és nem maradhat ítélet nélkül, hogy ma az emberek tömege arra használja a Krisztus keresztjét, hogy az emberi dicsőség létráján egy fokkal magasabbra hágjon. OLVASGATJA OTTHON BIBLIÁJÁT?
