Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)

1937-05-12 / 19. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik «»Idái csak most ébredezve a nagy öröm szoron­gató öleléséből s félénk hangon sussant ki a szó az ajkain. — Mit szól hozzá, tiszteletes ur? A tiszteletes a kántorné kezét meg­fogta. A szemébe nézett. — Semmi sincs ok nélkül. Az utak, amelyen megyünk, ki vannak jelölve. Tü­relemmel viselte, édes Zsuzsikám a sze­génységet is! A kántorné szeme feltüzelt. — Ó, milyen sok mindent lehet venni ezer pengőn! Először is egy kis szőlőt ve­szünk. Mennyit ábrándoztunk erről! Meg­marad annyi, hogy a gyerekeket elláthat­juk téli ruhával. A kántor azután másnap neki fogott az ünnepi éneknek. Valami tiszta öröm árasztotta el lelkét. A lugasban dolgozott. A fii még harmatos volt a kertben. A pi­rosló íelhőcskék elúsztak a házuk felett. Az asszony, a gyerekek még aludtak a nagy csendben. A kántor a kottára vetett dallammal, ami a leikéből vált le, mint fá­ról a nyilt virág, a templomba ment. Fel­lépkedett a lépcsőn az orgonához s leült. A templomban mély csend volt. A hang­jegyeket kisimitotta s a hangjegytartóra tette, énekelni kezdett s hangja teletöltöt- te, telezengte a templomot. Azután a kísé­retet komponálta meg. A reggel kibontot­ta már arany leplét, amikor készen leit. Ujjai végigfutottak a billentyűkön s az elő­játék, mint a hulló virág a szélben, szét­szóródott az aranycsillagokkal teletűzdelt boltozat alatt. Mélységes áhitat volt az ünnepi ének­ben. A kántor érezte, hogy szépet alko­tott. Éppen akkor, amikor éneke után, az orgonán az utolsó futam elhangzott, fel­csendült a toronyban a kis harang. Szelí­den, félénken, kérőn zengett. Eláradt hangja az alacsony házak felett és beké- rezkedett a szivekbe. A kántor felemelte a fejét. Figyelt. Hallgatta a vékony kis ha­rangot. Aztán felállt az orgonától. A kezét összekulcsolta. A leikéből szakadt fel: — Uram, Istenem! Te adtad azt, ami bennem van. Te adtad az értelmemet. Te nyitottad meg a szivemet. Te adtál örö­met és boldogságot ... Én neked adom, amit juttattál nekem. És megtelve a tiszta elhatározással, ment le a tiszteleteshez. A pap már ott állt a kis lelkészlak tor­nácán. A galamboknak szórta kifelé a bú­zát. — Tiszteletes ur — állt meg a kántor a pap előtt. — Legyek én az első, aki a ha­rangra ad. Felajánlom az ezer pengőt. A tiszteletes megrettent. — Meggondoltad? A kántor komoly elhatározással bó­lintott : — Meggondoltam, tiszteletes uram. A két férfi tekintete egybefort, aztán leereszkedett a szempillájuk. A kis ideig tartó csöndben összedobbant a szivük s a tiszteletes csak annvit mondott reszkető |hangon: — Isten van veled, fiam. A kántor otthon nem szólt. Az asz- szonyka repesve várta a sok pénzt s amint cikázott a lelke az élet apró-cseprő dolgai í felett, friss boldogságban tervezgette ma­gában : Janikának, Péterkének télikabát, Puskának uj ruha.... Cipő mind a há­romnak és neki is... neki is marad még annyi, hogy egy könnyű, virágos selyem­ruhát csináltat, olyat, mint a jegyzőné, aki pesti asszony.. . Mikor az ünnepségnek vége volt, a vasúttól a kántor egyenesen a tiszteletes­hez ment s úgy, ahogy kapta, a borítékban odaadta neki az ezer pengőt. Egy kicsit szorongott mégis, amikor otthon belépett a tornácra. A három gye­rek rohant elébe s minden zsebéből előke­rült valami. Egy pár pillanat múlva futott elébe az asszony. Megölelte, megcsókolta az urát, az­tán mikor kibontakoztak az ölelésből, az az asszony az ura szemébe nézett s izga­tottan kérdezte: — Na hol van? Mutasd az ezer pen­gőt! A kántor a felesége kezét megfogta, a szemébe mélyedt a pillantása. — Édes szivem — remegett a hangja. |— Mindig megértettél... Velem voltál a boldog pillanatokban... velem voltál a | szenvedésekben ... Velem maradsz-e most j is ? Az asszony elfehéredett arccal me­redt a férfira. — Mi történt? A kántor boldog alázatban hajtotta le a fejét és úgy susogta: — Odaadtam a tiszteletes urnák a nagy harangra. Az asszony hangja felsikoltott: — Mind? Amire a férfi bólintott: — Mind. Az asszony hirtelen lehullt egy szék­be. A két kezét az ölébe eltette. A kántor hozzálépett, a vállát átka­rolta. — Nem cselekedtem jól, szivem? Én úgy éreztem ... Az asszony nem felelt. Az ura keze után nyúlt. Ujjai rásimultak az ura kezé­re. A szive összeszorult s a szemében könnycsepp csillant meg. Az ábrándok ösz- szeomlottak hirtelen. A hamvas, ezüstös szőlőhegy, a kis kunyhóval. Karácsonyra télikabát Janikának, Péterkének, meg ru­ha a kis Ilonkának ... És a virágos selyem­ruha is, amiben szeretett volna nagyon szép lenni, hiszen még olyan fiatal volt! De amikor látta, hogy az ura milyen nyugodt, hogy örül, hogy játszik a gyer­mekekkel s hozzá mily gyengéd és kedves, mintha a lelkében valami uj, nagy boldog­ság terhét cipelné, ő is megnyugodott. Csak nézte az ura szép, fiatal arcát s lesza­kadoztak leikéről a felhőfátylak. Másnap a postás egy nagy komoly le­velet hozott. Az orgona gyáros kérte a kántort, hogy egy nagy orgona tervezését vállalja s kétezer pengőt igért neki. A kántor a felesége elé tette a leve­let. Az asszony elolvasta s fölnézett az urára. Valami kis szégyenkezés borongott a szemében. A férfi lelkén záporozott az öröm. A tekintete boldogan röppent az asszony arcára. — No látod. Meglesz minden... a szőlő, meg a többi... A jó Isten máris megfizetett. És amikor estefelé a kis harang meg­csendült a toronyban, akántor odafordult a feleségéhez: — Hallod, édes? Keresi a hangja a nagyot. KIADÓ KÖZLÉSEI LAPVERSENY. — Május hónapban a Reformátusok Lapja előfizetési versenyt rendez az egyházak között. A statisztika megmutatja, hogy minden egyháznak hány tagja van. Ahol aránylag a legtöbb előfizető van, az az egyház kapja az első dijat: 20 lapot ingyen a szegény egyházta­gok számára. — “Akinek van, annak ada­tik.” — A második dij 15 lap, a harmadik dij 10 ingyen a szegény egyháztagok szá­mára. — Ahol a presbitérium minden tag­ja előfizetője a Reformátusok Lapjának, oda 5 ingyen példány megy. — Lelkész, presbiter és lapképviselő testvéreim na­gyon sokat tehetnének ezért, hogy egyhá­zunknak minél több tagja kapjon állandó lelki táplálékot és ...buzdítást . .egyházhoz való hűségre. ..Hogy ...ezekre mily nagy szükség van, azt a Pünkösti Lélek láttassa meg mindnyájunkkal! NYUGTÁZÁS Garyból Bárdos Sándomé $2. — Wheatlandból Gergely Jánosné $2. — Youngstownból Komáromi Mihály $2 Ka­pitány János $1. Korán János $1. — Pitts- burhból Hibó Jánosné $1. — New York­ból Szentmiklóssy Pál $2. — McKees- portról Eáík Benjamin $2. Kovács Gyula $2. — Medinából Jakab Ferenc $1. — Chicagóból Balázs Dénesné $2. Bagi Im- réné $2. Szigeti József $2. — Akronból Huszár Tamás $2 és László József $1. — Brownsvilleből Nt. Kovács Andor ADO­MÁNYA $1.50. — Köszönet. X x *• Phone: 1130 j: JENKINS & BROWN FUNERAL DIRECTORS X v x X with Chapel X 5° 144 PLEASENT STREET MORGANTOWN, W. VA. Jf jg Temetésrendező és balzsamozó. — Kocsik, $ I» székek minden alkalomra. — A gyászfelek a {£ házi kápolnát, imatermet dijtalan használhatják. Jf MAGASABBRENDÜ HAZAFISÁGOT! (Folytatás az első oldalról.) India legnagyobb élő misszionáriusa beszél egy fehér ember eltemetéséről. A jámbor hindu falu a halottakkal azt szokta eltemetni, ami életükben nekik a legkedve­sebb volt. Ennek a fehér keresztyénnek a sírjába kanári madarát, egy doboz cigaret­tát és egy üveg whiskyt tettek . . . Jézus megsiratta hazáját és meghalt az emberiségért. Phone: Hazai 1165 FISHER & OWEN FUNERAL DIRECTORS 126 Hazelwood Avenue PITTSBURGH, Pa. Kérjük, fizesse meg tartozását! Pénzt vagy levelet e címre: Rév. A. Bernath, 860 Cobum Street, Akron, Ohio

Next

/
Thumbnails
Contents