Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)

1937-05-08 / 18. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5-ik oldal AZ ÓTESTAMENTUM A BÜNBÁNATRÓL MÁJ. 7. — AZ IGAZI BÜNBÁNAT. — Jób 42, 1-—6. Az igazi bünbánatnak az Is­tennel való találkozás a föltétele. A szem­től szembe kerülés Istennel. Amig csak hallgatásból ismerjük Istent, addig a bün- bánatunk, a magunk elitélése is csak a hi­deg belátás dolga, amelyhez azonban a szi­vünknek semmi köze. Amikor szembeke­rülünk a mindenható, csodatévő Istennel, mint Péter ott a Genezáret tavánál (Lu­kács 5, 1—11,), akkor roskadunk le előtte a porba a magunk nyomorult, elveszett voltának a tudatában. MÁJ. 8. A BŰNBÁNÓ A MAGA NYOMORÚSÁGÁBAN. Zsolt. 38. — A bűneim legnagyobb nyomorúsága az, hogy elválasztanak Istentől. Nem tudom miat­tuk Istenben a kegyelmes Istent, a meg­engesztelt mennyei Atyát látni, csak az erős. bosszúálló Istent, aki sújt és ostoroz, amint arra rászolgáltam. De bűneim elvá­lasztanak embertársaimtól is. Csupa rész­vétlenséget, sőt ellenséges indulatot, kár­örömet látok bennük. Jó azonban, hogy bűneim nemcsak elválasztanak Istentől, hanem oda is hajtanak hozzá. Amikor már nem bírom a terhüket, leroskadok velük Krisztus keresztjének a tövébe. MÁJ. 9. — A BŰN VALLÁS, MINT AZ IGAZI BÜNBÁNAT BIZONYSÁGA. Neh. 9, 1—2; Zsolt. 32, 1—-5. — Az igazi bünbánat bünvallásra nyitja meg a szivet és az ajkat. A döntő jelentőségű megint az, hogy Isten színe előtt valljuk meg minden szépitgetés, magunk mentegetése, enyhítő körülményekre való hivatkozás nélkül a magunk nyomorult, mindenestől tökélet­len és minden jóra képtelen voltát. Ezt az Isten előtt való bíinvallást azonban nyo­mon kell követnie az emberek előtt való színvallásnak is, amely egészen természet­szerűleg az Isten gyermekeihez való oda- csatlakozással és a világ fiaitól való elsza­kadással jár. MÁJ. 10. — Á BŰNBÁNÓ EGYET­LEN REMÉNYSÉGE A KEGYELEM. Zsolt. 130. — Minél inkább, megtanulunk igazán a mélységből kiáltani az Úrhoz, annál inkább érezzük, hogy ha az Lír szá- montartja a bűnöket, akkor semmiképen meg nem maradhatunk, annál mélyebben föltárul előttünk Isten bűnbocsátó kegyel­mének a gazdagsága. Ha megtanulok iga­zán semmivé válni előtte, akkor lesz min­denben minden a számomra. MÁJ. 11. — EGY BŰNBÁNÓ EM­BER IMÁDSÁGA. Dániel 9, 4—10. — A bűnbánó ember nem a maga igazságában, érdemes voltában, hanem Isten nagy irgal­masságában bízva terjeszti az Ur elé a maga esedezéseit. Bár tudnánk mindnyá­jan úgy imádkozni, mint Dániel, olyan alá­zattal és olyan bizodalommal. Amilyen fennhéjázóvá tesz bennünket az, ha a má­sok bűneitől nem látjuk meg a magun­kéit, éppen olyan mélységesen megaláz, ha a magunk bűnei terhén fölül még a mieink, a családunk, az egyházunk, a nem­zetünk bűneinek a terhe is reánk zuhan. A keresztyén embernek pedig mindezt hor­doznia kell. amint a Megváltó az egész emberiség bűnének a súlyát hordozta. MÁJ. 12. — DÁVID BÜNBÁNATA. Zsolt. 51, 3—19. — Az igazi töredelmes bünbánatnak örök példája ez a zsoltár. A magam mindent elrontott nyomorúságá­nak ellentéteképen Isten mindent helyre­hozó, mindent jóvátevő, teljhatalmú irgal­mának a föltüntetése. A bűn lényegének az a világos meglátása, hogy az nem a ma­gam vagy mások ellen elkövetett ártalom elsősorban, hanem Isten tökéletes szentsé­gének a megsértése, amelyet éppen ezért egyes-egyedid a tökéletes isteni irgalom tehet jóvá. MÁJ. 13. — A MEG NEM ALÁZ- KODÓ EMBER HIÁBAVALÓ BÜN­BÁNATA. — I. Sám. 15, 12—31, 35. — 1. Emlékoszlopot állít magának, ahelyett, hogy Istennek adná a dicsőséget. 2. Isten akaratát csak felében-harmadában teljesí­ti, de viszont azzal kérkedik, hogy enge­delmeskedett az Lírnak. 3. A felelősséget engedetlenségéért másokra igyekszik há­rítani. 4. Bűnét csak azért vallja be, hogy ezzel elhárítsa magáról az érte járó bün­tetést. 5. Az Istennel való békesség látsza­tát akkor is fönn akarja tartani, amikor az valósággal nincs meg többé. Képmutató. Őrizz meg. Uram, az ilyen lelkidéitől!‘ A gyermekmunka A gyermek-munka eltörlésére vonat­kozó alkotmány-módositás tizenhárom éve járja és koldulja az egyes államok törvény- hozásait, hogy a szükséges háromnegyed többséget megkapja. Sajnos, az utóbbi hetek mindenkit meggyőztek róla, hogy reménytelen a kí­sérlet, mert több államban a módosítás el­len szavaztak. Minthogy pedig nyíltan sehol nincs szemük a törvényhozóknak, hogy a gyer­mekmunka mellett szavazzanak, minde­nütt találnak valami ürügyet, amely jogcí­met ad a gáncsra. Roosevelt elnök azt üzente a kong­resszusnak és azt mondta a nemzetnek, mikor a Supreme Court megpakolásának a jogát és lehetőségét kérte, hogy alkot­mánymódosítással belátható időn belül célt nem érünk. A gyermekmunkára vonatkozó mó­dosítási javaslat mindenben igazolja az el­nököt és csak a vak nem látja, hogy a nagytőke az egyes államoknál az alkot­mány módosítását el tudja gáncsolni. Hi­szen a gáncsvetéshez mindössze tizenhá­rom állam törvényhozására van szükség. A második generáció szava az elsőhöz Bizonyosan hallották, vagy legalább is olvasták mindnyájan az elmúlt hetek megrázó tragédiájáról, amelyekben — saj­nos — magyar testvérek játszották a ve­zető szerepeket; tragédiákról, amelyek nemcsak megfagyasztották bennünk a vért a puszta hallásra az eseteknek, de zavarba hoztak bennünket a szégyen-érzetnek és felelőtlenségnek különös érzésével. Nincs szükség egyiket se elmondani a megtörtént esetek közül, nem is akarok tovább velük foglalkozni, hanem egyene­sen fölteszem a kérdést: vájjon mi ameri­kai magyarok nem érezíink-e bizonyos er­kölcsi felelősséget ezekért az esetekért? Az amerikai magyar ifjúság szempont­jából tekintve a dolgot én úgy érzem, mind a szülők, mind a gyermekek felelő­sek. Hiányzik magyarságunkból a megfe­lelő szellem és lelkűiét. Hiányzik a köte­lesség és felelősség érzése családunk, egy­házunk és magyar testvéreink iránt. Ezt csakis egy bizonyos cél felé való harmoni­kus együttműködéssel lehet elérni. Mi le­het e cél? Nevezhetjük egységnek, össz­hangnak a magyarság között egy idegen földön, megőrizve ezer éves létünk kultú­ráját. Bizony nagyon igaz, hogy igen sok dolog van, ami csalogatja ifjúságunkat messzebb és messzebb a tiszta, nemes for­máitól a szórakozásoknak, de mi úgy gon­doljuk, hogy az ifjúság többsége helyes ve- vetés mellett fölfigyel a céltudatosan szer­vezett csoportok hívására és nem engedi magát elsodortatni olyan attrakciók által, amelyek igen sokaknak a bukását okozták már. Ezt a vezetést kérjük mi a szülőktől, akik most itt vannak és az amerikai ma­gyar ifjúság szüleitől, bár hol is vannak. Ha őszintén feltesszük .a kérdést, me- lvik csoportot választják gyermekeik szá­mára: azt-é, amelyik kulturális eszmények és jellemképzés céljából szervezkedett, vagy azt. amelynek egyetlen célja a kártya, ivás, kétséges jellemű egyénekkel való ke­veredés : bizonyára egy pillanatra se ha­boznának a döntésben. De ennek a fontos döntésnek azonnal meg kell történni. Magyar állapotaink kö­vetelik. Mi, ifjúság, kérve-kérjiik a szülő­ket, támogassanak bennünket, hogy a helyzeten enyhíthessünk. Rendelkezé­sünkre állnak az eszközök arra, hogy jó és tiszta szórakozást nyújthassunk fiatalsá­gunknak. Már azzal dicsekedhetünk, hogy hetven tagú körünk van. mind aktiv és munka-kész ifjú. Gyűléseinken a legszéle­sebb területekről vett tárgyakat vitatunk meg, vallásos tárgyaktól kezdve kiváló magyar irók, hazafiak és más egyénisé­gek élet-rajzáig, emellett társas szórako­zásokról is gondoskodunk. Végül, nem szabad-é várnia és remél­nie e város ifjúságának, amely tényleg a legkomolyabb szándékkal fogott itt mun­kához, ismétlem — nem szabad-é várnia a szülők teljes és odaadó közreműködését? * * Király József new yorki ifjúsági e'iiök beszé­de (lerövidítve) a 69-ik uccai gyülekezethez a múlt vas. istentisztelet alatt. •«> OLVASGATJA OTTHON BIBLIÁJÁT?

Next

/
Thumbnails
Contents