Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)
1937-01-10 / 2. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7-ilc old«! TOLEDO, O. — Lapkezelő: BERTÓK GYULA, 1910 Front St. A LÁNYOK MISSZIÓI KÖRE felkészült az uj év munkájára. Vezető munkásokul a következőket választották meg: Percei Margitka elnök, Horváth Bözsi alelnök, Varga Margit titkár, Mészáros Mária jegyző, Tamás Katica pénztárnok. Az első összejövetel pénteken, az uj elnök, Percei Margitka, otthonában lesz. Az áhitatot az elnök vezeti, az uj tisztviselőket Tóth Jolánka, múlt évi alelnök, iktatja be. A Lányok Missziói Körének ifjabb csoportja, hétfőn este Bertók Sári otthonában, 1910 Front St., tartja összejövetelét. Vezet Kovács Ilonka, beszél Barta Mária. ÉNEKKARUNK uj tisztikara: Tóth Jolánka elnök, Bistay János alelnök, Takács Katica jegyző, Novák István pénztárnok. Kívánjuk, hogy legyenek érdemes niunkások. Mindkét énekkarunkat Nagy Sándorné dia- koniszánk tanítja SZINELÖADÁST tart január 31-én a Lorántffy Nőegylet. “A Kantár család keservei” című 3 felvonásos bohózat kerül előadásra. A szerzője Nt. Koroc Géza, fiinti lelkész. Érdekessége és szenzációja az előadásnak az, hogy az összes szerepeket, a férfiszerepeket is, a Lorántffy Nőegylet tagjai alakitják. TEMETÉS. — Bosnyák Mihályné Reiter Terézia jan. 6-án temettetett el. Az elhunyt 66 éves volt. Gyászolja férje, leánya, ..unokája és dédunokája, IFJÚSÁGI KONFERENCIA. — A toledoi református ifjak szövetsége vasárnap, jan. 17-én a Grace Reformed Churchben, tartja téli konferenciáját. A konferencia megnyitó áhítatát a mi ifjaink vezetik. TRENTON, N. J. — Lapképviselő: Nt. HUNYADY LÁSZLÓ, 1010 S. Broad St. Jan. első heteiben tartjuk az évi Seregszemlét (Every Member Canvass), hogy egyházunk fentartására megajánlásokat kérjünk tagjainktól s így ki-ki tehetségéhez képest gyámolitja egyházunkat önkéntes adományaival. A megajánlásokat tagjaink minden héten erre a célra kiadott hetiborité- kokban részletekben, de rendszeresen, juttatják egyházunk pénztárába. Egyházunkat rendszeresen támogató testvéreink egyházi szolgálatokért stólát nem fizetnek. Karácsonyi ünneplésünk szép volt 252 testvérünk élt Úrvacsorával, Gyermekeink ajándékot kaptak. Leánykarunk s Böczén Irma énekeltek. Az újévet gyásszal kezdtük. Két halottunk is volt. 2-án temettük Fodor Józsefet Weirtonban. 3-án pedig id. Pucsok Józsefet temettük, Cres- centen, aki özvegyet, két felnőtt fiát, mennyeit, két unokáját, édesanyját, apósát, hagyta itt gyászban. Január 17-én délelőtt Tiltonvillen, délután Martins Ferryben lesz istentiszteletünk. Január 24-én Crescenten lesz Ifjúsági Istentiszteletünk. KRISZTUS (Folytatás.) Vájjon mi lehet olyan sürgős nekik, hogy útnak indulnak ilyen kisdeddel éjnek éjszakáján? Mikor elhagyták az alvéget a felvégen sötét csapat húzódott befelé Betlehem utcáján. Kerülték a holdvilágot; a falhoz lapultak. Homályban akartak maradni. De holdfény kisérte őket. Rájuk-rájukvilágitott és ilyenkor valami csillogott az eresz alatt húzódó sötét alakok kezében. Fegyver volt az. A kis karaván, amely állott vala pedig az öregemberből, a kisdedből, a feketekendős asszonyból, meg az álmos csacsiból, már a hegyek közt járt. Az éj csöndjét sikoltozás szakította széjjel, zür-zavaros lármát is hallottak, majd megint asszonyi jajszót. Durva szitkozádást velőtrázó sikoly követétt. Megálltak. Fülelni kezdtek. Az öregember tölcsért csinált kérges tenyeréből a füle mögé, hogy jobban halljon. Betlehem felől hallatszott az irtoztató lárma, kiabálás, jajveszékelés, riasztva az éjszakát. És akkor az öregember térdre omlott, két tenyerét az ég felé fordította és imádkozott. Adonáj, Adonáj. Örökkévaló Isten, dicsértessék a te szent Neved, aki elküldted angyalodat hozzám, hogy űzzön, kergessen ki az éjszakába, messze vándorútra. Áldassék a Te szent Neved mindörökké ... Ómén, ómén ... Betlehem felől zavaros zsivaj, morgás, kiabálás, szitkozó- dás, lárma, sikoltozás hallatszok Az éj leplét asszonyi jajszó villámai hasogatták. A zavaros össze-vissza lármából néha kihallatszott valami olyan hang, mintha kapukat döngetnének. A sötétségben olykor tüzeli villiantak fel, mintha fáklyák gyulladnának az éjszakában. . . . Nábot hatalmas ökle bezúzza az ajtót. Az ajtó mögött szélesvállu férfi áll, doronggal a kezében. — Mit akarsz tőlünk, uram? Mi bajod velünk? Felelet helyett fölemeli hegyes kardját a zsoldos és keresz- tülszurja a férfit, aki háza kapuját védte. A vér bő sugárban lövel ki a széles mellből és gyilkosának arcába fröccsen, pirosra festve azt. Nábot beljebb lép. Bedönti a belső ajtót is. Mögötte a sötétarcu poroszlók. A küszöbön megáll. Odabenn egy asszony ül a padkán, mintha mit se hallana, mit se látna és békésen ringatja kisdedét. Nábot és a vad poroszlók megtorpannak egy pillanatra. Az asszony már észrevette őket, rájuk emeli nagy, barna szemét. A szemében nincs semmi aggodalom, semmi ijedtség. Mintha nem hallott, nem látott volna semmit, ami körülötte történt. Mintha férjének teteme nem is feküdne a küszöbön. Szelíd szemrehányással néz Nábotra: miért zavarják a kisded álmát! Ujját ajkára teszi, mintha azt mondaná: Csendesebben, csendesebben, emberek . . . alszik . . . És a gyermek fölé hajol és valamit dúdolni kezd neki. Nábot leereszti a kardját, elfordítja a fejét; szeretne már kisompolyogni. Átlépett már imént megölt áldozata testén, visszafelé. Akkor szörnyű sikoly szökik föl mögötte. Megfordul. Mialatt ő kifelé ment, egyik fegyverese odaugrott az anyához, félretaszitotta azt, megmarkolta a gyermeket és odacsapta a falhoz. Kicsi agyveleje ott loccant szét a szoba falán és az anya egetostromló kiáltással vágódott végig a földön. Nábot és társai folytatták véres útjukat. Bezörgettek minden házba, átkutattak minden zugot. Ahova be nem engedték őket, ott betörték a kaput. Ha férfinép ellenállott, meggyilkolták őket, keresztülgázoltak rajtuk. Minden bölcsőből kiragadták^ a harmatos kis gyermektesteket, ajtófélfához, falhoz verték a lágy, érzékeny kis fejeket, hideg vasat merítettek az alig dobogni kezdő piciny szivekbe. Vértől, lángtól, jajtól és átoktól lett hangos ez a rövid betlehemi éjszaka. Már az utolsó házaknál jártak, amikor Nábot benyitott egy alacsony viskó egyetlen szobája. Egy anyát látott, aki melT lén tartotta gyermekét. A gyermek a csupasz kebelre tapadt. Nábot, aki mámoros volt már a vértől, nem akarta látni ezt a szelíd képet; behunyt szemmel nyúlt a gyermek után és megragadta azt. A keze megérezte, hogy a kicsinyke test hideg. Kinyitotta szemét és megnézte, mit tart a kezében? Halott gyermek volt. Az asszony szót sem szólt, szeme mintha messzeségben járna. Nábot az arcába tekintett. Ijedten tántorodott az ajtófélfának, mikor azt a tébolyodott szemet meglátta ... És a halott gyermeket csöndösen visszatette az anya ölébe. És Nábot, akinek az arca nedves és szennyes volt áldozatai vérétől, most úgy futott, menekült, mintha gonosz szellemek üldöznék, mintha átok volna a fején. Összeszedte zsoldosait és futva hagyta el Betlehemet. De hiába futott, a kétségbeesett anyák átka szállt utána a levegőben. Fülét hiába dugta be két ujjával; átok harsogott abban! Lefeküdt a földre, fejére húzta köntösét; minden hiába! Siralom és átok szállt utána az éjszakában, mint a feje fölött huzó hollósereg. ATYÁM DOLGAIBAN KELL LENNEM . . . ... A véres szörnyeteg nemsokára elhullott. A férgek megrágták, élve fölosztott és kimúlt a világból, miután meghagyta, hogy gyilkolják meg mind a foglyokat, akik Judea börtöneiben sínylődnek. És akkor fölkerekedett a kicsiny család, hogy egyiptomi szá- számüzetéséből visszatérjen szülőföldjére. József, az ácsmester, Mária, az asszony és a gyermek Jézus visszatértek Mózes és Izrael utján az ígéret Földjére. * * A húsvéti ünnepek után hazafelé ballagott a názáretiek karavánja. Külön mentek a férfiak, külön az asszonyok és külön a gyermekek. ősi szokás volt ez, hogy az ünnep alkalmára Jeruzsálembe menjen minden épkézláb férfi, a szent törvény parancs? szerint. Az asszonyok, meg a gyermekek otthon maradhattak volna, de kíváncsiságból, vagy áhítatból, sokszor félelemből követték a család fejét, a férfit, a Szent Városba. A hagyomány parancsa volt, hogy az utón, amig csak egynapi járóra nem értek Siontól, külön haladjanak, régi énekeket énekelve a férfiak, külön az asszonynép, külön a tudatlan gyermeksereg. így mentek az utón, ki erre, ki amarra. Hazafelé. Sichern táján, az utk'eresztezésnél volt a találkozó. Itt kellett a családoknak összeverődniük, itt keveredett össze a férfi, az asszony-, meg a gyermeksereg. A názáreti ácsmester, József, már összetalálkozott a feleségével, Máriával és békességgel vártak, amig a gyermeksereg oszladozva, elszéledve elmúlik mellettük.
