Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)
1937-05-08 / 18. szám
“Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak’’ Máté 24:35. REFORMÁTUSOK Entered as Second Class Matter at the Post Office at Akron, Ohio, on 15th September, 1936. LAPJA MÁJUS 5, 1937 No. 18 SZÁM Vasárnap reggelén VOL. XXXV11I. ÉVFOLYAM AKRON, OHIO, Hova álljon az egyház? KOMMUNIZMUS — FASCIZMUS — VAGY DEMOKRÁCIA? Irta: TAKARÓ GÉZA Nagy port vert föl a napokban egy kis könyv. Csak száz oldal, de egyike a legkomolyabb könyveknek, amelyek újabban megjelentek. A Foreign Affairs szerkesztője, H. F. Armstrong irta és a leg- fogósabb problémát analizálja benne. A nemzetközi politika ez egyik legkiválóbb magyarázója könyvének ezt a cimet adta: “We Or They.” A jobb és a baloldali diktatúrákkal foglalkozik. Mind a bét oldalról, mint tudjuk, elhangzott a megalkuvást nem ismerő kijelentés: Vagy Mi, Vagy Ők, de mind a ketten nem élhetünk. Úgy tűnik föl tehát, hogy két ellenséges táborra oszlott a világnak sok száz millió népe és a többi népnek a számára nincs más választás, mint vagy egyikhez, vagy másikhoz csatlakozni. Egy egész kontinens már is úgy néz ki mint egy csatatér. Kard kard ellen, gép-fegyver gépfegyver ellen, repülőgép repülőgép ellen. Ha ez a kérdés megoldást nem nyer más módon,, mintahogy a diktátorok elképzelik, kétségessé válik mindaz, amit tudományos, gazdasági, szociális és bármi más téren az emberiség századok alatt elért. A könyv, melyet előbb említettem, abban konkludál, hogy mobilizálni kell a világ liberális erőit mindenféle, fogalmazása ellen a diktatúráknak a demokrácia önvédelmi harcára. Bármelyik fél győzne, az a demokrácia halálát jelentené. A két világnézet elszánt konfliktusában az egyház a legnagyobb bizonytalanságot árulja el. Mikor megszólal, egyáltalán nem egységesen szólal meg. Hol az egyik, hol a másik felé hajlik. Az események túl gyorsan rohannak ahhoz, hogy az egyház akár kényelmes karosszékből szemlélgethesse azokat, akár pedig, hogy bizonytalanul tapogatózzék. Az emberiség ez átmeneti korszaka nyílt kihívás az egyházhoz arra, hogy -minden morális erejének latba vetésével hallassa szavát bátran és megalkuvás nélkül, ha egyáltalán tényező akar maradni az uj világ építésében. Mit modjon, hova álljon az egyház? A bizonytalanság oka főleg a tájékozatlanság. Vagy a diktatúrák, vagy a keresztyén- ség lényege nem áll világosan előttünk. Vegyük a KOMMUNIZMUST. — Meg kellene már egyszer látnia mindenkinek, hogy Oroszországban nemcsak az történt, hogy egy borzalmas orkán elsöpörte a Romanofíokat, a Habsburgok után Európa legrégibb uralkodó házát. Nem csupán egy embertelen bosszuállás sötét árnya vetődik arra a földre, de akár tetszik, akár nem, letagadhatatlan tényekkel állunk szemben, ha a nagy orosz experiment eddigi eredményeit vizsgáljuk. Az irás olvasás harmincöt százalékról nyolcvanötre emelkedett, a tanulóké pedig három és fél millióról huszonöt millióra. A napi lapok cirkulációja tizenhétszerese a czári időkének. Az egyetlen ország, ahol nincs munkanélküliség. És az ipari termelésben tiz évvel ezelőtt' még a nyolcadik 'helyen állott a szovjet birodalom, ma a második helyen áll, előtte már csak az Egyesült Államok vannak. Akár hálásak vagyunk ezért a kapitalista államok által küldött mérnököknek, akár haragszunk rájok. Az Orosz nép anyagi jólétének standardje felől eltérhetnek egymástól a különböző forrásokból eredő és különböző célokat szolgáló propaganda tudósítások, de az előbbi néhány tényt senki nem próbálta megcáfolni. A kommunizmus gazdasági felszabadulásra törekszik. Zsarnokait a föld, a gyár és a pénz uraiban látja. Szerinte a kormányokat is ezek irányítják. Az osztály érdekeket hangsúlyozza, amelyeknek alá rendeli az egyént. Az anyagi élet, eledel, ruha, hajlék biztosításában látja a legfőbb jót. A szellemi javak másod-harmad rendűek. És mert e célhoz csak politikai diktatúra utján juthat, ezt választja eszközéül. A FASCIZMUS, többnyire nemzeti eszmények díszruhájában öltözve, nem a munkásosztályt, hanem az államot hangsúlyozza, amely totalitárius, vagyis mindent abszorbeál, egyházat, politikai pártokat, munkás szervezeteket, tudományos intézeteket, ifjúsági mozgalmakat, sőt még az egyént is, férfit, nőt, gyermeket, egytől-egyig mindenkit. Eszköze a hatalom. A felemelt ököl. A DEMOKRÁCIA sem az államot, sem a munkásosztályt nem állítja oda bálványul, hanem a hangsúlyt az egyén értékére és jogaira helyezi. Az egyén védelmét tartja fontosnak más egyénekkel vagy azok csoportjával szemben. A legfőbb jó nem az anyagi, sem az állami jólét, hanem a szabadság. Ennek minden mást alárendel, ezért mindent kockáztat Henry Patrick hires mondása szerint: “Give me liberty or give me death!” Akinek szabadsága van, az a tiszta demokrácia keretei között előbb utóbb anyagi jóléthez is, állami biztonsághoz is eljut. Franklin Benjámin szerint “akik a szabadságot föláldozzák, hogy rajta egy kis múlandó anyagi biztonságot vásároljanak, sem szabadságot, sem biztonságot nem érdemelnek.” Ezek előre bocsátása mellett sem könnyű a választás az egyház számára. A demokráciával is vissza lehet élni. Amerika azzal ment bele a világháborúba, hogy: “to make the world safe for deAmikor megkondul a templom harangja, Kicsi szobájában, hol senkisem hallja, Egy jó öregasszony imádkozik csendben, Áldja meg az Isten! Áldja meg az Isten! Mire végét éri tiszta, szent imája, Gyöngyöző könnyektől fénylik szempillája. Meghallgattad, Uram! ugye a kérését: A szive verését, a szive verését. Tudom belefoglalt buzgó imájába, — Áldja meg az Isten, mikor nem is várja; Valahol valakit... lelke drága kincsét. Édes üdvösségét... Édes üdvösségét! Amikor megkondul a templom harangja, Kicsi szobájában, hol senki sem hallja: Az én édes anyám imádkozik értem ... Áldja meg az Isten!... Áldja meg az Isten! Balogh István. mocracy.” Mi van ebből a demokráciából oda át? A demokráciát biztonságossá nem háború; még csak nem is a demokrácia teszi, hanem az, akitől a tiszta demokrácia örök alapelveit nyertük. A világ demokrácia is egyedül tőle 'várható. A rádió szomszédokká tette a népeket, Krisztus testvérekké akarja tenni. Aki azt hiszi, hogy a keresztyénség nem elég radikális, olvassa el Mária énekét, amelyről még Bemard Shaw is azt mondta: “a legforradalmibb dal, amelyet valaha Írtak Európában.” Aztán tanulmányozza komolyan Jézus názárethi programját, amely örök Magna Chartája, politikailag, fizikailag, erkölcsileg kitagadott népeknek. Az egyháznak mondani valója van jobbra is, balra is. De az első dolga, bogy hallgatni tudjon arra, akit fejének vall. Az egyház szerepe nem merülhet ki abban, hogy alamizsnát osztogat a szegényeknek. Hanem egyszer már abba a rendszerbe is bele kell szólnia, amely a szegények millióit produkálja. Az egyház hivatása nem csupán az, hogy imádkozzék a csatatéren elesettek fölött, hanem szembe kell fordulnia a* háborúval. Az egyháznak nem csupán az egyéni rabszolgaság megszüntetésére kell törekednie, hanem a politikai demokráciának az ipari demokráciára való kiterjeszkedésében is segédkezet kell nyújtania, hogy a modern bérszolgaság helyére egy olyan társadalmi rend juthasson, amelyben a munkásnak a tisztességes kenyér mellett része lehessen azoknak a viszonyoknak megállapításában is, amelyek között ezt a kenyeret megszerzi. Az egyháznak uj parancsolatokat is kell hirdetnie. “Én vagyok a te Istened és nekem nincsenek favorizált gyermekeim; magyar vagy német vagy kínai vagy angol vagy román vagy cseh vagy akármi más, mind az én gyermekem.” “Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot Folytatás a 3-ik oldalon)
