Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)
1937-05-01 / 17. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7-ik olJal MORGANTOWN, W. Va. MEGHÍVÓ egyház községi közgyii lésre; 1937 május hó 2-ikára a templomba délelőtt 11 óra 30 percre, isteni tisztelet után. Tárgysorozat: A délelőtti Istentisztelet után, melyen Rev. H. F. De Long, a Board of Home Mission pénztárnoka prédikál ; Borsos István lelkész a gyűlést megnyitja; $8200 adósság, (Mortgage) letörlése a templomról; a lelkészlak elcse- réléséről intézkedés; a templom bevitele a város központjára; a Pünkösti ünnep körben az isteni tiszteletek helyéről, idejéről és az uriszent vacsora osztások sorrendjéről való intézkedés; indítványok. A gyűlés fontosságára való tekintettel a hívek, egyháztagok teljes számú megjelenését kérjük. NEW YORK, 69th ST. ÉRDEKES ELŐADÁS lesz a 69-ik uccai organizációk rendezésében május 16- án, pünkösd napján este az Tnternacional Institute nagytermében. Kelemen Pál, kiváló archeológus, akinek a napokban Angliában megjelent hatalmas munkája, melyhez előszót Professzor Alfred M. Tozzer, a Harvard University tudósa irt, általános érdeklődést váltott ki a világ tudományos köreiben, vetitett képes előadást fog tartani európai előadó-körutja előtt magyar és angol nyelven Yucatanban végzett kutatásairól, az aztec és maya civilizációról. Az előadás megrendezését nagy lelkece- déssel karolta fel a Lorantffy Zsuzsanna Egyesület és hisszük, nagy számba vesz azon részt a new-yorki magyarság kultúra iránt is érdeklődő része amerikai ismerőseivel együtt annyival is inkább, mert egy igen ritka alkalom kínálkozik a sokat emlegetett magyar kulturfölény tényleges bemutatására. Akik amerikai ismerőseik részére is óhajtanak jegyeket biztosítani, forduljanak a 344 East 69-ik uccai hivatalhoz. LEGKÖZELEBB: május 2-án isten- tisztelet végeztével rövid közgyűlés, 6-án este áldozócsütörtöki istentisztelet, 9-én Anyák Napja megünneplése és ebéd az ifjúság rendezésében. MINDEN CSÜTÖRTÖK és péntek este összejövetel az ifjúság és az énekkar részére a nagyteremben. Szívesen látnak vendégeket is. Aki felnőtt fia vagy leánya részére jó társaságot akar, küldje az Amerikai Magyar Ifjúsági Körbe. Az idők gonoszak, védjük, oltalmazzuk ifjúságunkat! TOLEDO, O. ’ BERG VICTORNÉ egy évi betegeskedés után megnyugodott a földi fáradalmaktól, hazament az Atyához. Temetése, nagy részvét mellett, ápr. 20-án, ment végbe. Berg Victorné, Paszternák Anna, Abaujmegye Szína községben született, 57 évvel ezelőtt. Férjével 37 esztendőt élt boldog házasságban. ■ Gyászolják: férje Berg Victor, 4 gyermeke: Dobrándi Sán- clorné és cs., Bertalan és neje, Emma és Béla, 4 unokája, 5 testvére: Jakcsy János- né, özv. Doszpoly Józsefné, Boros Berta- I lanné, Perczel Imréné, Paszternák István és családjaik, továbbá sok rokona, jóbarátja. Egyházunknak, férjével együtt, alapitó tagja volt. Tagja volt a Református Egyesületnek és a Református Nőegyletnek is. Boldogok a halottak, akik az Urban halnak meg, mert megnyugosznak.... — Legyen emléke áldott! Az Ur kegyelme vigasztalja megszomorodott szeretteit. KERESZTELÉS. Suiter Richard- Harold, Suiter Edward és neje Sivó Margit fia, ápr. 18-án részesült a keresztség sákramentumában. Kerésztszülei Tóth István és Harris Ilonka. ÖRÖMMEL adjuk tudtára mindenkinek, ifjaknak és felnőtteknek egyaránt, hogy református egyházunk hires kollégiumának, a Heidelberg College-nak Men’s Clubja a jövő vasárnap, május 2-án látogatóba jön hozzánk és délután 4 órától kez- dődőleg templomunkban concertet tart. Az egyházi zeneköltészet legkiválóbb darabjait fogják előadni. Karének, szóló, quartett váltogatják egymást. Szeretettel kérünk mindenkit: jöjjön el és vegyen részt a koncerten. Hallgassa meg református egyházunk kollégiumának diák énekkarát. Belépődíj nincs. Csupán perselyezni fogunk és a begyült perselypénzt adjuk a diákoknak tiszteletdij gyanánt. Hívjuk és hozzuk el barátainkat is. A koncert után az Egyháztanács és a C. E. megvendégeli az énekkar tagjait. — Aki velünk együtt óhajt vacsorázni, jelentse be a lelkészi irodában és előre vegye meg a vacsorajegyét. KRISZTUS BALASSA IMRE Regénye Éliás, a törvénytudó farizeus, meg a szomszédja lehuzód- tak a másik uccára. Éliás a szakállába dörmögött: — Csoda?.. Csoda... Jó! Jó! Es az öklét rázta egy láthatatlan valaki felé. Szemét lesütötte, hirtelen a falhoz lapult. Szomszédja követte példáját. Egy vöröshaju, vastagszáju némber ment el mellettük. URAM, NEM VAGYOK MÉLTÓ .. . Tarka karaván ment az utón Kafarnaum kapuja felé. A tevék lomhán lépkedtek és egyenlő ütemben hajtogatták a nyakukat, mint a sivatag hattyúi. Púpjaikon egykedvűen ültek a tarka köntösbe öltözött idegen kalmárok és dagadt iszákokban lógott le a púpok mellett jobbra és balra a sokféle kincs, drága áru, amit a Libanon felől vittek a tenger felé. Megszokott kép volt ez. A gyalogos vándorok, a teherhordó tevék és öszvérek, messze tartományokból érkező megrakott karavánok a napnak minden órájában mentek ezen az utón, Kafarnaum felé. Ez volt az ut a tengerre. A karavánok, a hadak, a kalmárok és a próféták útja. Erre ment a mohó kapzsiság, erre a hirszomjuság, erre a kalandéhség és erre az örök Ige. A karaván mellett gyalogoltak az ut szélén, porban gázolva: Jézus és a négy halász. Fáradtak voltak, messze tájról jöttek az örök vándorok. A Mester megállt és megtörölte verejtékes homlokát. Meleg volt, delelőn állt már a nap. Leírhatatlan tekintete végigjárt a tájon. Néha megpihent egy kősziklán, elmerengett egy fa lombjain: majd lehajolt és sokáig nézett egy' szürke varangyosbékát, mely ugrándozva közeledett feléje, hogy riadtan megálljon meglapulva, göröngyök mögé bújva, maga is sárszinii göröngy, hogy onnan lessen az Ember Fiára, fölemelve rá ijedt és okos békaszemét. A Mester végtelen szeretettel nézett körül a tájon. Egyformán szelíd és sugárzó volt a pillantása, mikor a fákat nézte, vagy a sziklát, a vándor bárányfelhőket és a saruja előtt lapuló nyomorult varancsosbékát. Ő az egész világot szerette, az egész mindenséget, melynek minden porszemét az Atya alkotta. Beérkezett Kafarnaumba. Sokáig kellett várni, amig keresztüljutottak a kapun. Tevék, szamarak, öszvérek mindenféle teherhordó állatok állták el útjukat. Nagy hajrázás, ostorcsattogás, hajcsárok káromkodása és szitkozódása hallatszott. Az uccán véges-végig asztalok álltak; rajtuk kirakva őrült és zavart össze-visszaságban a portéka: bronzedényben mirrha, szárított birkabőr, melynek átható szagában belekeveredik a Libanon lejtőjéről való óriás füge és zöld gránátalma illata. — Piros perzsa papucsok vannak kirakva az egyik asztalon, tirusi bíbort, alexandriai selymet árul ordító torokhangon mellette egy fekete etióp. Egy vállas sziriai kovács íennszóval kínálja magakészitett kardjait; az egyik ott van a kezében és vadul hadonász vele. Hosszuszakállu perzsa kalmár, zöld kaftánban, mindenféle füszerszámot, illetszert és piperét árul, mig a görög gyűrűket, boglárokat és kösöntyűket kínál, szikráztatva színes köveiket a déli napban. Az asztalok között tolongva, ordítozva, alkudozva jár a mindenféle rangú nép. Gazdag emberek, méltóságosan, meg- megállva, alkudozva. És szegényemberek fiai, bámészkodva, irigykedve. Közben nagy hajhóval kecskét és bárányt hajtanak az utón, majd lomhán előredőlve, tevék úsznak át a tolongó tömegen. Két röhögő mámoros katona diilöng emitt. Az egyik majd hogy föl nem fordította a perzsa fiiszerszámos asztalát. Éles torokhangon gurgoláznak, sikitoznak, veszett lárma, zenebona tölti meg a levegőt. Alig tudnak átfurakodni a tömegen. A Mester nem siet. Ő nem fordítja el a tekintetét. Nem süti le a szemét, mint a farizeus ott, ki görnyedten és szenvedő arccal bújik át az emberek karja alatt, mint egy csuszó-mászó, elfödvén arcát és befogván az orrát, visszafojtott lélekzettel, mintha attól tartana, hogy e vásárostömeg lehellete megfertőzi lelkének és testének tisztaságát. Nem. A Mester meg-megáll. Érdeklődve nézi az embereket, figyeli a vásárt. Az élet hangjait figyeli. Az ember életét, őt érdekli az ember. Hiszen azért jött e földre, az emberek közé, az Atyának egyszülött Fia, hogy látván: megszánja, megszánván: megváltsa az embert. A zsinagóga elé értek. Látták, amint keresztültörtek a tömegen egy fényesruháju ur. Páncélja volt és kardja. Simon Péter, a halász ismerte őt. így szólt súgva a Mesterhez: — A százados! Pilatus kapitánya! A százados lihegve állt meg Jézus előtt.
