Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)

1937-04-24 / 16. szám

“Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak” Máté 24:35. Entered as Second Class Matter at the Post Office at Akron, Ohio, on 15th September, 1936. REFORMÁTUSOK LAPJA VOL. XXXVIII. ÉVFOLYAM AKRON, OHIO, ÁPRILIS 24, 1937 No. 16 SZÁM A Magyar Egyházkerület tervezetének taglalása (Befejező közlemény) A magyar titkári hivatal Ha az egész uj egyesült egyházban meg is szűnik a stated clerk hivatala és ál­lása : a magyar egyházkerület egy másik specialitása lesz az, hogy benne mégis megmarad (ha ugyan megmarad) egy olyan hivatal, ami még a régi stated clerk hivatásánál is sokkal nagyobb mértékben lesz segítségére tervezett központositá- sunknak. Ez a hivatal a Belmissziói Ta­nács magyar titkárának a hivatala, a mi ez idő szerint még nincsen véglegesen meg­szervezve, de reménykedünk, hogy ha ta­lán az idén nem is, az egyetemes zsinat gyűlése után állandósítani fogják ezt a most még uj munkakört. Amerre . eddig jártam, még kivétel nélkül mindenütt azt mondták lelkésztestvéreim, hogy erre a hi­vatalra feltétlenül szükség van. Az uj, ma­gyar egyházkerület tervezetének készitpi egyenesen erre az állásra tekintettel ké­szítették el a tervezetet úgy, ahogy készí­tették, abban a reményben, hogy a Bél- missziói Tanács magyar titkára hivatalból legfőbb segítsége lesz az egyházkerület mindig változó elnökének. Kérdést is in­téztek e tárgyban a Belmissziói Tanács fő­titkárához, aki megbiztatta őket, hogy igenis remélhetik ennek az állásnak az ál­landó jelleggel leendő megszervezését. — Valószínű, hogy ez még nem következik be az idei nyári Tanács-gyűlésen, amikor lejár a nekem csak egy évre adott megbí­zatás. Belmissziói Tanácsunk a maga tel­jes egészében szintén újjászervezés alatt áll: az uj egyesitett egyházban már egy egészen uj összetételű Tanács veszi át munkájának tovább-folytatását. Aligha fog tehát a mi mostani Belmissziói Taná­csunk olyan állandó jellegű intézkedést hozni, amivel saját megbízatását akarná túlélni, — sőt törvényesen nem is adhat ilyen megbízatást. A jövő e tekintetben teljesen bizony­talanul áll előttünk, de mint mindig, most is a mi jó Istenünkbe vetjük reménysé­günket. Ha megéreztiik annak szükségét, hogy az általam megkezdett munkát foly­tatnunk kell egyházainkban : tegyünk meg mindent a magunk részéről is, hogy bizto­síthassuk folytatását. Meg van ennek a maga módja: segítsünk e munka eredmé­nyessé tételében. Ahoz nem fér semmi két­ség sem, hogy a Belmissziói Tanács ma­gyar titkára roppant nagy mértékben tud­na közreműködni a magyar egyházkerület munkájának elvégzésében, sikerének biz­tosításában. Ezen a réven mégis csak ma­radna erős keze egyházi közigazgatásunk­nak, sőt meggyőződésem szerint ez a kéz erősebb volna, mint a stated clerk volt és igy sokkal nagyobb mértékben támogat­hatná az egyházkerület fejét, az elnököt. Amellett, hogy teljesen ismerné minden gyülekezetünk életét és állapotát: össze­RAFFAY PÜSPÖK nagypénteki beszédéből kötő kapocs is volna a Belmisszió Tanács és magyar munkánk között. Esetleges egyéb javaslatok A tervezetbe felvett hatáskörökön kí­vül is lehetnek még bármelyik egyházme­gyénknek vagy egyházközségünknek, bár­melyik lelkészünknek vagy tagunknak is olyan javaslatai, amiket ha az előkészítő bizottság jónak fog találni: be fogunk ven­ni a tervezet végleges szövegébe, mit az előkészítő bizottság következő ülésében fogunk megállapítani. Ezt az ülést Cleve­landiján készülünk megtartani, május hó 28-ik napján. (Eredetileg 25-ére tervez­tük, de a Pittsburgh Synod gyűlése miatt három nappal későbbre kellett halaszta- nunk.) Itt is felszólítok mindenkit, akinek ilyen javaslata volna, hogy küldje be' azt akármelyik egyházmegyénk elnökéhez vagy az alólirotthoz, mi aztán oda fogjuk terjeszteni az előkészítő bizottság ülése elé. Ez az iilés is nyilvános lesz: bármelyik­egyházunknak a tagjai vagy lelkészei részt vehetnek rajta. Helyét lapunk idejében közhírré -fogja tenni. Ilyen javaslata már is van pl. a keleti egyházmegyének, mely legutóbbi közgyű­lésében azt ajánlotta, hogy a magyar egy- Jiázkeriilet tervezetébe vegyük fel a kö­telező segédlelkészi szolgálat elvét. Hogy tehát kívánjuk meg jövendő lelkészeink­től, hogy theológiai tanulmányaik befeje­zése után egy esztendőt töltsenek el vala­melyik egyházunkban mint 'segédlelké­szek. A mi amerikai munkánk olyan nehéz és annyi speciális képességet kíván lelké­szeinktől, hogy ez az intézkedés valóban nemcsak haszonnak, de egyenesen szüksé­gesnek is látszik. Egyházainknak a mun­kájában kétszeres áldást jelentene: nem­csak nagyobb felkésziiltségget az ifjú lel­készben, de értékes segitő-erőt az egy­ház lelkésze mellett a segédlelkészben. A tervezet készítői különben is felvették az eredeti tervezetbe is azt a gondolatot, hogy a mindenkori egyházkerületi elnök mellett magának az egyházkerületnek kell gondoskodnia segédlelkészi állás fenntar-j tásáról, másként egyetlen lelkészünk sem tudna vállalkozni az egyházkerületi elnök­ség súlyos feladatairól. A keleti egyház- megye javaslatának azonban nemcsak az egyházkerüleji elnök mellé rendelne se­gédlelkészt, hanem minden egyes végzett theológustól megkívánna egy évi kötelező segédlelkészi szolgálatot valamelyik ame­rikai magyar egyházközségünkben. Hasonló javaslatot, mint fentebb mondottam, bárki más is tehet. Minden beérkezett javaslatot komoly megfonto­lás tárgyává fog tenni az előkészítő bizott­ság és az egyházkerület szervezetének- végleges tervét azoknak figyelembe véte­lével fogja elkészíteni clevelandi gyülé­A Deáktéri evangélikus templom nagypéntekdélelőtti istentiszteletén, ame­lyen nemcsak a templom, de a szomszédos épület udvara és lépcsőházai is megteltek hívőkkel s ide megafonokon közvetítették az istentiszteletet, dr. Raffay Sándor püs­pök beszédet mondott a mai élet sok téve­déséről, visszáságáról. Feltette a kérdést: nem szomoru-e, hogy éppen most, az istentagadás roppant ostroma idején kénytelen volt a római ka- tholikus egyház feje Krisztus világának védelmében egy nagy birodalomhoz for­dulni, olyan országhoz, amely a keresz- tyénségnek minden időkben erős bástyája volt?! “Nem szomoru-e — folytatta — Bogy UJ JELSZAVAKKAL A RÉGI POGÁNYSÁG KÖVETÉSÉRE AKAR­JÁK RÁCSÁBITANI A KERESZTYÉN- SÉG MILLIÓIT?! Nem siratni való-e, hogy népek támadnak saját keresztyén vallásuk ellen? Nem siratni való-e, hogy sokkal több a “papiros-keresztyén”, mint az igazi? — kérdezte Raffay Sárfdor to­vább s azután fájdalmasan állapította meg, hogy Krisztust a mai ember tudja magasz­talni, imádni is, de követni nem akarja. Éles szavakkal kelt ki “a modem idők lélekhajhászata”: a reverzális ellen, amely “az egymáshoz simuló szivek közé azon­nal odaáll ék gyanánt, hogy őket elválasz- sza, megmérgezze mindjárt az első lépés­nél a kölcsönös bizalomnak és szeretetnek érzését.” SOKSZOR... Sokszor úgy szeretnék simi s nem lehet... Valami fogva tartja lelkemet. Az igazat leírni oly nehéz... S igy sok szép ábránd semmiségbe vész. Sokszor a lelkem úgy szeretne szállni... Valami csodás, nagy dolgot találni. A földi rög az, ami visszatart... S a csodás vágy csak mindig vágy marad. És mégis lelkem sokszor messze száll... Hol nincs földi rög és nincsen határ, Ott van a cél, most már tudom, hiszem: Egyedül Nálad, áldott Istenem. Tomory Mihályné. sén. Ezt a végleges tervezetet küldi el az­tán az előkészítő bizottság, az egyházme­gyék elnökei utján, valamennyi magyar re­formátus egyházközségünkhöz, azzal a ké­réssel, hogy a jelen év második felében, egy külön erre a célra összehívott rendkí­vüli egyházközségi közgyűlésen, szava­zassál döntsenek a felől, hogy vájjon ame­rikai egyházkerületnek kivánnak-é tagjai (Folytatás a 4-ik oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents