Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-05-02 / 17. szám
2-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA I MEGELÉGEDÉS, boldogság. Ugyan mi az? Van-é? Lehetséges-é? | Mitől függ? Külső körülményektől, egészség, jóléttől? <$ Istvánt kövezik. Arcába, homlokába, testére repül a 4 kő. Kicsordul a vére. Haldoklik. Aki oldalról nézi felsó- | hajt: szegény István! Sajnálatraméltó-é? István szeme x örömtől ragyog, arcán boldogság ömlik el. Megelégedett, | boldog. x Pál láncra verve, piszkos, dohos börtönben ül. Iga- | zán nyomorúságos helyzet. És mégis... mégis! Pál innen ^ írja: örüljetek! Én megtanultam, hogy bárminő helyzet- % ben vagyok is, elégedett legyek! & Fanny Crosby, az áldottlelkü énekirónő, egészen ki- \ csíny gyermek volt, amikor megvakult. 74 éves korában ezt irta: hálát adok Istennek, hogy elveszítettem szemem | világát oly boldoggá tett Isten! I Megelégedés, boldogság! Van. Lehetséges! Nem az & élet külső körülményeitől függ, nem az adja, hogy mid | van, mivel bírsz, hanem az, hogy mi vagy. Magadban, ö szivedben hordozod a boldogság, megelégedés, vagy a ü boldogtalanság, elégedetlenség forrását. Szivedben van-é | Isten? hiszesz-é az Ő jóságában, irántad megnyilvánuló | gondviselő szeretetében? Óh tanulj meg Benne bízni, Ő || ct rá vámi. Az élet nagy Művésze, Isten, alakítja, formálja 4 | életedet. Most van munkában. Egyszer boldogan mon- | | dód: azoknak, akik Istent szeretik minden javukra van. $ S 31 Dr. Újlaki Ferenc. AZ OROSZLÁN ORCA (KÁLVIN, AZ EMBER.) Irta: Szabó László. Azonban nemcsak az egyszerű emberekkel, hanem a királyokkal és más hatalmasságokkal szemben is bátor: “A te feladatod lesz király el-nem zárnod sem füledet, sem szivedet az oly annyira jogos védelemtől; kiváltképen ahol oly nagy Isten dicsőségének a maga sérthetetlensége; hogyan őriztessék meg Isten igazságának a maga méltósága; hogyan maradjon meg közöttünk sértetlenül és állandóan a Krisztusnak az ő országa. Mert hiszen igazi királlyá csak annak tudata tesz valakit, hogy ö országa kormányzásában Istennek szolgáljon. E szerint már nem is országlást gyakorol, hanem rablást folytat az, akinek uralkodása nem arra céloz, hogy Isten dicsőségének szolgáljon.” És mégis minden szigorú nyeresége mellett is a világ legelőkelőbb szellemei ragaszkodtak hozzá. Roppant sok levelezései között ott van a Ferrarai hercegnőé is; “Ami gyönyörűségünk itt a tereád való emlékezés és leveleid olvasása.” Lutherrel sohasem találkozott, de egyik a másikáról a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott. Mikor Luther a Sadolethez irt levelet elolvasta, mely Kálvin megtérését tartalmazza, igy nyilatkozott róla: “Ennek aztán már van keze,lába. Hála legyen az Istennek, hogy vannak még oly férfiak, kik a pápaságnak megadják a végső döfést s amit én az Antikrisztus ellen kezdettem, azt szerencsésen véghez fogják vinni.” A nagy tudományu és szelíd lelkű reformátor Melanchton, ki Luthernek is, Kálvinnak is benső barátja és jobbkeze volt a reformációban, Kálvin kebelére hajtván fejét, mint János a Jézuséra, igy sóhajtott fel: Oh ha én e keblen hajthatnám fejemet örök álomra! Másik legbensőbb barátja, Béza Tódor, aki atyjaként tisztelte őt, a Kálvin fölötti gyászbeszédét e szavakkal fejezte be: (1564 máj. 27-én, 55 éves korában) “Soha a gonoszok nem hallgatták őt úgy, hogy ne reszkessenek tőle, sem a jók úgy, hogy meg-ne szeressék!” Itt van a végső magyarázata minden visszataszító hatásának és minden vonzó erejének. Máskülönben az egész ember egy csomó ideg, mely a lángelméket jellemző végletek között mozog. Mindenre úgy reagál, mint a pókháló finom szövete. Pia jó hirt hall, örömében képes átölelni az egész világot; ha kellemetlenül érinti valami, magánkívül esik ágynak és összeomlik vele a világ napokra. De mig a lángelméket többnyire a szertelenség dobálja az élet egyik hegyoldalától a másikhoz, addig Kálvint a kivételes lángelmék között is elsőrangúvá teszi rendszeretö világos nagy-esze. Kétségbe sem esik, mert rögtön idegei védelmére siet hegyeket mozgató hite: “reméljük és majd meglátjuk!” Bámulatos vasakarata keresztül tör minden bűnön és gazságon, mint a kráterből kizuhogó láva s ilyenkor megsemmisitéssel fenyegeti a világot az a gyenge, vézna test, melyben a lélek isteni magas csúcsokat érint, ahová földi halandó alig bírja követni. Sohasem volt halandó, aki jobban ismerte volna önmagát gyarlóságaival és erényeivel Kálvinnál. Maga mondja türelmetlenségéről: “Nincs nehezebb küzdelmem, mint az, melyet ezzel a türelmetlenséggel kell folytatnom. Valamit kétségtelenül haladtam ugyan már, de még nem jutottam el odáig, hogy teljesen megfékezzem magamban ezt a fenevadat.” Idegességére jellemző, hogy mikor Bucertől levelet kap, akkora öröm árasztja el, melyhez fogható boldogságra nem emlékszik az utolsó három hónap alatt. Kimegy a konyhába és segít a levest lehabozni a drága Idelette-nek s ebéd után bontja fel csak a levelet. Mikor abban egy nem érdemelt szemrehányást talál: “Ennek az elolvasása olyan korbács- ütés volt a számomra, hogy egész éjszaka örökös nyugtalanság gyötört s három napig sem tudtam tökéletesen magamhoz térni.” A Strassburgi nyilatkozatban aláírás előtt felfedez egy szabálytalan részt, ez annyira kihozza a sodrából, hogy ilyen bosszúságra nem emlékszik egész éven. Aztán megbánja tettét s gyönge érzékeny szive csak a sóhajtozásban és könnyekben tud enyhületet találni. Falura készül, meg akar bírálni egy könyvet. Az ördög játékot üz vele, eltűnik a könyv, hova lett? dühroham lepi meg, ágynak esik s elhalasztja útját. A regensburgi kollokviumra kell mennie s otthon járvány dúl és a magára hagyott feleség miatt a bu összetöri, összezúzza a lelkét. Egy tanítványa meghal s két napon át nem tud semmit se tenni, mint sírni és sirni. Csak Farrel, Viret társaságában vidul fel, mikor együtt van a “háromlábú szék.” Itt adomáznak, gúnyolódnak borozgatás közben s azon veszi magát észre, hogy az ebédet elérte a vacsora s Kálvin derűs hangulatban, nagyokat kacagva, hogy szinte könnye is kicsordul, megy haza lakására. Különösen tetszik neki Béza “Passavant”-ja az elnöki orr szivárványos zománca. Aztán a katholikus ereklyék között a Boldogasszony hálóinge, melyet Chartresben mutogatnak; meg a másik Aachenben, mindkettőnek mérete meghaladja még az óriásokét is, ezért mutogatják tán ebrudon, mig a szent József harisnyái egy gyermeki láb méretére szűkülnek. Viret kislánya a keresztlánya Kálvinnak s végtelen boldogsággal tölti el, ha simogathatja kedves arcocskáját; Virét nagynénjét “Anyámnak” nevezi, a papnék egymást “édes testvéremnek”. Kálvin baráti körben hasonlíthatatlanul kedves, elbájoló ember volt. Akiket Kálvin szivével megérintett, nem tudták elfeledni. Sok az életét tette fel rá, hogy mégegyszer viszontlássa. Ez jegye a lángelme fölényének. Akik ismerik, azok szeretik is; akik szeretik, azok nem tudnak ellentállni a vágynak, hogy kövessék vagy legalább viszontlássák őt. Előkelő házaspárok kérik, hogy írja elő kötelességüket, mert ő általa Isten beszél. Párisban találkozik Lopin orvossal, aki e találkozás óta nem lát mást rajta kívül Fr. országban. Három kiváló angol meglátogatja s nem tudják elfelejteni igen nagy kedvességét, társalkodásának nyájas voltát s szellemének sziporkázó csillogását. Egykori tanítója az öreg Wolmár mértföldeket vesz a nyakába, hogy világhírű tanítványát láthassa s könnyek között adnak Istennek hálát a viszontlátás nagy ajándékáért.
