Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-04-25 / 16. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal a betegség által elgyalázott, ráncos, kiaszott, elsorvadt és megtört testből kiemelkedik egy lélek, melyet csak annál nemej sebbé és erösbbé tesz az ellentét ereje, “Mintha mindaz, ami testét megcsufolta, egyenesen a lelke tisztítására és tisztaságára lett volna rendelve, mint a tűz, mely fekete üszőkké teszi a fát, megolvasztván az aranyat, győzedelmes ragyogásba vonja: Igen abból a mennyei aranyból volt ez a lélek, amelynek az a rendeltetése, hogy majd egykor ott ragyogjon a Já- nos-látta uj Jeruzsálem misztikus kövei között: és ezt az aranyat visszataszító salakjából, hasonlithatatlan megpróbáltatások tégelyében, maga az Isteni Olvasztó szabadította ki, anya- szentegyházának szolgálatára és — De Gloria! — önön dicsőségére!” (Doumergue.) Kálvinra mint emberre és változatos szónokra nagyon jellemző az ő stílusa, akinek minduntalan égre mered a haja- szála. A kathedrán sokszor olyan kifejezéseket használ, amelyek ma igen csiklandós fülekre találnának és sok lelkipásztort kivetnének az állásukból. De az akkori romlott viszonyokból és erkölcsökből, amelyeket meg kellett javítania, könnyen megérthetők. Csak néhányat akarok megemliteni a mi amerikai lelkipásztori szolgálatunk vigasztalására. Gondoljon mindenki arra a rettenetes nehéz kura-pásztorárisra, mely gyülekezeteinkben már szinte a sátán uralmát tette uralkodóvá az Isten országa igazságainak a rovására. Az, hogy az egyházak vezetése a legtöbb helyen teljesen illetéktelen és érdemtelen kezekben vannak, Kálvint ilyen prédikációra fakasztották: A durva erőszakosságra ez a kifejezése: “A szemébe kellene köpni; csökönyös szamárnak kemény kezű hajcsár kell.” Kálvin a maga egész népies lendületével mindenkire kiereszti a suhogóját, mert nekünk meg kell puhulnunk, össze kell zúzódnunk és törnünk, máskülönben Istennek nem fog bennünk kedve telni. Lebecsmérli a rendetlen gyermekeket, ezeket a kis piszkokat, nyálas csigákat, akik még az orrukat sem tudják ki- funi, akire nemcsak ma, de még 10 esztendő múltával is rájok fér a korbács és akik mégis úgy hencegnek, mintha már benőtt volna a fejők lágya. Hát az asszonyok? “ezek között vannak valóságos nőstény ördögök, akik képesek volnának a mennyei angyalokat is meggyötörni vagy kicsapongásba vinni; — amikor az ember lát olyan asszonyokat, akik úgy viselkednek, mintha zsoldos katonák volnának, az ilyen aljas szörnyetegeket nemcsak szembe kell köpni, de még sárral is meg kell hányni a hitványait, hogyha ily vakmerőén ki merik forgatni az Isten rendjét.” A férfiak? Ezek bemutatására Kálvinnak egy egész állatsereglet kell: “Némelyek úgy jönnek a templomba, mint a tehenek; a legtöbben borjak és tinók módjára csődülnek ide; azok az ördög fajzatai, akik közöttünk vannak, úgy jönnek a prédikációra, mintha csak kutyák és bikák volnának.” A va- rangyos békáknak és disznóknak se szeri, se száma: “A gőgös ember föl van fuvalkodva, akár a varangy; pukkadoznak az önteltségtől, akár a varangyos békák; amikor az ember az Istenteleneket megpiszkálja, ők mérgüket fecskendik ránk, akár a varangyok, aminthogy azok is!” Azután jönnek a disznók: “ezek, azok a hitványak, akik tömik a húst bendőjükbe és rogyásig nyakalják a bort anélkül, hogy Istennel törődnének; ezek a hitetlenek, akik a maguk pöfeszkedésükben olyanok, mint a vályú mellett hizó disznók, amelyet pukadásig tömnek makkal és árpával; és ezek a disznók jönnek az Isten házába, hogy megfertőztessék azt, holott inkább az ólban volna a helyök. . . az ilyen disznó gazembereket jobb volna egészen kirekeszteni az Isten templomából; ha le akarjuk vakarni az ilyen emberekről a koszt, rögtön kitűnik az istente- lenségük; az ilyenek megérdemlik, hogy az Isten a fülüket kitépje, vagy a nyakukat is kitekerje, mert hiszen ezek szörnyetegek.” Az ismeret és tudás nélküli hivő szájába adja: “Én olyan kegyes vagyok, hogy akármit elhiszek, amit nekem mondanak.” — No nagy marha is vagy te! — veti oda Kálvin — Istennek csak olyan hívőkre van szüksége, akiknek ismereteik vannak.” (Folytatása következik.) Biblia olvasási kalauz Emlékvers: “Amilyen könyörülő az atya a fiákhoz; olyan könyörülő az Ur az őt félők iránt.” 103. Zsolt. 13. Hétfő: Istennek megbocsátó szere- tete. Lukács 15:11-24. Jézus Istennek megbocsátó szeretetét a “tékozló fiúról” szóló példázatban teszi a leginkább szemléltetővé. Jézusnak egész élete, különösen szenvedése és halála bizonyság amellett, hogy “Isten úgy szerette e világot, hogy az ő egyszülött 'Fiát adta, hogy mindenki, aki Ö benne hiszen, el ne vesszen.” Az Atyának ezt a szeretetét azonban ki kell érdemelni: bünbocsánattal és megtéréssel. Hallgatói a tékozló fiúnak a történetéből megértik s mindenki megértheti, hogy arra, hogy az Atya úgy fogadjon bennünket, mint ahogy a tékozló fiút fogadta az Atyja, az szükséges, hogy mi is leboruljunk az Atya előtt s őszintén valljuk be: “Atyám vétkeztem az ég ellen és Te ellened s nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak neveztessem. Ha igy megyünk haza, az Atya élőnkbe jön, megölel s világossághoz illő, lakodalmi ruhába öltöztet. Megbocsát. Ha eltévedünk az életnek utjain, óh emlékeztess minket az atyai házra, irgalmas Istenünk. Fogd meg a kezünket, vezess haza, hozzád. Kedd: A megbocsátásra szükségünk van. 51. Zsolt. 1-4. Gyakran mondunk olyan dolgokat, amiket nem kellene mondanunk. Sokszor cselekszünk olyat, amit nem volna szabad cselekednünk. Barátainkat elveszítjük, mert nem szeretjük őket s boldogtalanoknak érezzük magunkat, amig meg nem nyerjük az ő bocsánatukat. Sokszor nem vagyunk engedelmesek a mennyei Atyának az akarata iránt sem, nem szeretjük drága Megváltónkat úgy, amint szeretnünk kellene s igy boldogtalanok vagyunk, amig meg nem érezzük a bocsánatot. Addig, amig érezzük, hogy a bünbocsá- natra szükségünk van: nem veszünk el s van reményünk a szabadulásra. Vigyázzunk azért a szájunkra, a kezünkre és a szivünkre s legyen mindennapi könyörgésünk a Dávid könyörgése. Atyánk! Bocsásad meg a mi hibáinkat s töröld el minden vétkeinket, lásd meg sziveinkben a jóra való elhatározásokat. Szerda: A megbocsátás áldása. 32. Zsolt. 1-7. Áldottnak lenni, több mint a boldogság. Az áldásnak az érzése lelki érzés vagy állapot. Ezt csak engedelmesség vagy a megbocsátás erényének a gyakorlata által nyerhetjük meg. Az életnek a jutalma sohasem anyagi, hanem lelki. Ezek a jutalmak gazdagítják meg lelki életünket. A mi megbocsátásunk áldása kétszeres. Általa magunk leszünk első sorban lélekben gazdagabbak s az áldást az is érzi, akinek megbocsátunk. A bűn elhallgatása a napestig való jajgatás, az életerőnek az ellankadása. Isten vesz körül minket a szabadulás örömével. Atyánk! Végy minket a te kegyelmedbe, szerelmedbe, az Ur Jézus Krisztus által. Csütörtök: A megbocsátó Lélek. Márk 11:20-25. Nincs olyan ember, akjnek szüksége ne volna bocsánatra. Mindenkinek szüksége van a megbocsátó lélekre is. Nem üres elhatározás az imádságunk. Atyánk bocsásd meg a mi bűneinket, mint mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Nehéz a megbocsátás erényét gyakorolni, de nem lehetetlen meg nem bocsátani. Megbocsáthatunk az ellenünk vétkezőknek nem hétszer, hanem hetvenhétszer is, ha bennünk van a Lélek ereje. A megbocsátásnak nincs határa. Ki tudná megszámolni, hogy hányszor kérte az Atyának a bocsánatát? Nincs-e azért bizonyságunk afelől,, hogy az Isten megbocsátja a mi bűneinket ?! Légy irgalmas nekünk Atyánk — úgy amint mi is irgalmasok vagyunk azok iránt, akik vétkeztek mi ellenünk. Péntek: Jézus tanítja a megbocsátást. János ev. 8:2-11. Ez a történet egy azok közül, amely azt bizonyitja, hogy Jézus miként járt el a bűnösökkel szemben. Nem ítél a külszin szerint, de megbocsát. “A te bűneid megbocsáttattak. Eredj el és többször ne vétkezzél.” Ilyen a Jézus bünbocsánata. Oda fektetik a kereszt fára, kezét-lábát átszögezik s a szenvedések között is könyörög azokért, akik megkinozták, halálra adták. “Atyám, ne tulajdonítsd nekik ezt a bűnt, mert nem tudják, mit cselekednek.” István, az első vértanú is igy imádkozik ellenségeiért. Könyörögjünk mi is azért, hogy megtudjunk bocsátani azoknak, akik vétkeztek ellenünk. Atyánk! Tanits meg minket kegyelmesen a bünbocsánat gyakorlására. Szombat. A kegyelmes Atya. 103. Zsoltár 8-14. Minő csodás meglátása ez a zsoltár az Isten kegyelmének! így csak Dávid énekelhet, aki napról- naypra tapasztalta a maga életében Istennek ki nem beszélhető kegyelmét. Dávid is vétkezett az Ur és az Urnák törvényei ellen, de készen volt arra, hogy megbánja az ő bűneit s rábízza magát Isten könyörülő kegyelmére és irgalmára. És megtapasztalta, hogy a könyörülő és irgalmas Ur .... Nem bűneink szerint cselekszik velünk s nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. Bizzunk ebben a kegyelemben és ő megváltja életünket a koporsótól s irgalmassággal koronáz meg minket ! Hálásan köszönjük neked Atyánk kegyelmedet, szerelmedet. Óh tartsd meg ezt mi felettünk örökkön-örökké. Vasárnap: Megbocsátás és szeretet. Lukács 7:33-38 és 44-50. Megbocsátás nélkül nincs szeretet. A kettő a legszorosabb össefüggésben van egymással. Csak az, aki megtud bocsátani tud igazán szeretni Viszont az is igaz, hogyha nincs szeretet, bennüuk azok iránt, akik megbántanak; úgy ameg- bocsáttás erényét sem tudjuk gyakorolni. A szeretet képezi a megbocsátásnak a fundamentumát. Jézus megbocsát annak az asszonynak, aki megkente és könnyeivel áztatta az ő lábait. Hiába kiáltották rá, hogy bűnös, Jézus megbocsátotta annak az asszonynak a vétkeit. Isten szeret minket. Mi az ő gyermekei vagyunk s ezért várhatjuk, remélhetjük bűneinknek bocsánatát. Irgalmas Istenünk, légy mindig szerető Atyánk; a te kegyelmed lát- szódjék meg rajtunk napról-napra. g Phone: MELrose 2908 LOUIS A. BODNÁR «S temetésrendező és balzsamozó. $ 4» Kocsik és székek minden g Ő alkalomra a H 3929 Lorain Ave., Cleveland, O. K
