Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)

1936-04-18 / 15. szám

2-ik oldal

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

I BÍZZATOK

X én meggyőztem a világot! Ez volt Jézusunk vigasz- | X talása. Amit mondott, beteljesedett: meggyőzte úgy a ^ a bűnt, mint a halált: Feltámadott! Jézus él! Diadalmas X I ura és királya Ő égnek, földnek! A feltámadott Jézusra | a tekintve, boldogan éneklem: Nincs már szivem félelmére a a nézni a sir fenekére! $

a Nem hogy szivem félelmére, sőt inkább örömére $ a szolgál, ha halálomra gondolok, mert feltámadása, győ-1 I zelme óta tudom, hogy az én Megváltóm él, hajléka ké-| $ szén vár reám. Tudom, hogy a halál nem megsemmi- % H sülés, hanem hazamenetel édes Atyámhoz! Tudom, hogy | X életem küzdelmei, örömei, kereszthordozásai után egy-$ v szer csak igy szól az Ur: futásodat elvégezted, harcodat | X megharcoltad! Jöjj haza gyermekem! |

# Óh mily boldogság lesz, ha földi munka, baj, mind el- | X fogyott és én hazamehetek, Atyám vár; karjai közé esem, t{ X nyakamba borul, csókokkal halmoz el és bevisz oda, hol X X sohasem hervad el a rózsa. Dr. Újlaki Ferenc. »

AZ OROSZLÁN ORCA

(KÁLVIN, AZ EMBER.)

Irta: Szabó László.

Nem hiszem, hogy a felséges király elolvasta volna az ifjú oroszlán szavait, mert a máglyák lángjai továbbra is szenvedéllyel és gyűlölettel loboglak, melyeket a Fősátán ör- dögfiai gyújtottak, amelyeken Istennek tiszta hitű embereit hamvasztották el, azért, mert az Isten igazságához és az evangélium tisztaságához törhetetlenül ragaszkodtak. Menynyi ártatlan vér, mennyi aljas kínzó eszköz, mennyi vadállati embertelenség, micsoda pogány szív, mely nem indult meg testvére szenvedése láttán s mind-mind az Isten nevében, aki adta az emberi életet és akinek egyedül van joga, hogy el is vegye azt. De Kálvin könyve vigasztalást, erőt, bátorságot adott a vértanúi halálra, mert felmutatta ama hervadhatatlan koronát, amelyet semmiféle emberi hatalom el nem vehet azoktól, akik mindvégig hívek maradnak.

Ha van az emberi történelemnek foltja és gyalázata a hit nevében, mely égen és földön megbocsáthatatlan, akkor a római katholicizmus protestánsok elleni vérengzése az.

Baselból Olaszország Ferrara nevű városába ment, ahol XII-ik Lajos leánya, Renata kegyes hercegnő lakott, ki a hitújításnak hive volt s köréje számos kitűnő francia család menekült. Kálvin ellátogatott ebbe a körbe, élvezte a hercegnő vendégszeretetét s tanította az örök igazságra. De nem maradhatott soká, mert a férje pápistasága akadályokat gördített Kálvin elé, úgy, hogy Kálvinnak menekülni kellett onnan is. Kemény téli időben menekült Kálvin a Bernáthegy tövében levő Aosta városába, ahol nagyzsámu híveinek a csűrben prédikált. Ez a hely ma is “Kálvin udvara” néven ismeretes. Itt is fellázadt ellene az ördögi hatalom minden szerve s vissza menekült mégegyszer Noyonba, hogy családi örökségét rendezze. Azonban ott sem hagyott békét neki a vérszomjas fanatizmus, elbúcsúzott tehát testvéreitől Antaltól és Máriától, hogy Strassburgba menjen s ott végleg letelepedjék. Ilyen búcsúszavak sem próféták, sem mártírok, sem reformátorok sem más hitvallók ajkairól nem hangzottak el, melyek a lélek keserűségét s földi hazátlanságát világrengetőbben példáznák, mint a Kálvin búcsú szavai:

“Kiűznek szülőföldemről, minden lépés, melyet idegen ország felé teszek, könnyembe kerül! Ám legyen! Ha nem szabad az igazságnak Franciaországban lakni, nem akarok én sem. Osztozni akarok én is az igazságnak sorsában!” Franciaországban, ebben az önző, kapzsi és szélsőségekkel terhelt országban sohasem lakott és nem is fog lakni az igazság. Példa rá az az aljas világbéke, amely tönkre tette a mi

szerencsétlen országunkat is. Szinte fájdalmat érez az ember, hogy Kálvin ez a legnagyobb és legfegyelmezettebb reformá- tori lángelme ebből a fajból született.

Útja Genfen vezetett keresztül, ezen a modern erkölcstelen Ninivén; ahol Faréi, Viré és Fromen küzdöttek a rájok döntött kereszttel, melyre egy csepp híja volt, hogy Faréit fel nem feszítették. Kálvin az idők teljességében érkezett Genfbe, amikor éppen kimondta a városi tanács, hogy “a pá- pista vallást ezennel eltöröljék s elfogadjuk a reformált vallást, melynek alapja az evangélium.”

De mindennek dacára Genfben a pokol ordított és tobor- zékolt a maga megveszett erkölcstelenségében, mely kitűnő eszközöket nyert a Libertinusokban, akik “a prédikátorokat, kik az ő bűneiket feddették, tovább nem tűrhetik, mert ők szabadságban akarnak élni”.

Mintha csak az amerikai magyar gyülekezetek élete ott született volna meg a libertinusok lelkében, hogy az amerikai szabadságot az emberi és egyházi szabadosság bűnével befecskendezzék.

“Micsoda lelkipásztori erő működött közre Genf reformációja érdekében, akikről Kálvin egyik nemes lelkű tanítványa, Béza Tódor a következő szép jellemzést adja: “Fárelt bizonyos lelki nagyság tüntette ki; — az ő mennydörgő szavára megrázkódott minden s lángbuzgalmu könyörgéseivel mindenkit mintegy az égbe ragadott fel. Virét a legédesebb ékesszólás tüntette ki, úgy, hogy hallgatói az ő ajkain függöttek. Kálvin ahány szót mondott, annyi nagyszerű gondolattal töltötte el a hallgatók lelkét.”

És Fárel és lelkipásztor társai mégis gyengéknek bizonyultak a bünáradattal szemben. Egy sziklákat dobó Ciklopsz kellett, hogy leverje a bűn, a bendő, a bálvány, az élvezet és a haszonlesés förtelmes libertinus szörnyetegeit.

Ekkor lépett be Fárel Kálvinhoz, Genfi szállásán, ahol csak egy éjszakát akart tölteni. S mikor hallotta Farreltől a genfi szörnyű életet, remegett és kézzel-lábbal tiltakozott Farrel marasztaló szavaira, hivatkozván félénkségére, gyönge szivére, betegségére és szükséges nyugalmára: “Mi vagyok én? Kálvin és egy csomó orvosság!”

S mikor Farrel látta, hogy Kálvin hajthatatlan, magából kikelve zúdította Kálvinra az ismert szavak megrendítő áradatát: “Te tanulmányaidról s nyugalmas életedről beszélsz. Jól van tehát; hanem ezennel az élő Isten nevében nyilvánítom neked, hogy ha te az egyháznak ily nagy szükségében segedelmedet tőlünk megtagadod s magadra inkább figyelsz, mint Krisztusra; akkor az Istennek átka fog nehezülni a te tanulmányaidra és a te életed nyugalmára.”

Villámcsapások voltak ezek a szavak Kálvinra, többé nem merte magát vonogatni, hanem engedelmeskedett Farrel kényszerítésének, mert mint maga mondja Kálvin: “Mintha Isten keze ereszkednék le az égből, megfogná őt és visszavonhatatlanul szegezné arra a helyre, melyet elhagyni oly igen akart.” Ember tervez Isten végez. Jónást csaknem fülönfogva küldötte Isten Ninive megmentésére, bár Jónás lépten-nyo- mon rakoncátlankodott, úgy Kálvin is szivén ragadva az isteni mindenhatóságtól, megáll Genfben, hogy végrehajtsa mindazokat, amiket az Ur parancsol neki.

így lett Kálvin és Genf az-az Isten dicsőségében ragyogó két iker-testvér, kiknek világhire ma már az örökkévalóságban tündöklik.

Amint Kálvin 1536-ban elfoglalta hivatalát Genfben, hozzá fogott a rettenetes erkölcsi romlottságban fetrengő város újjászervezéséhez és evangéliumi megtisztításához. Kíméletlenül ostorozott minden bűnt kathedrán és kathedrán kívül. A libertinusok rettentő haragra lobbantak Kálvin újításai ellen. Sok kellemetlenséget és szenvedést okoztak érzékeny szivének. Csak alkalomra vártak, hogy bosszujokat rajta kitöltsék és hivatalából kitegyék. Ez az alkalom pár év múlva meg is érkezett. A Berni tanács azt a felhivást intézte a Genfi tanácshoz, hogy az Úrvacsora kiszolgáltatásánál ők is kovász- talan kenyeret használjanak. Kálvin minden tehetségével és akaraterejével ellenszegült ennek az evangélium-ellenes kívánságnak. Éppen Husvét ünnepe következett s a vadul lázongó csoportok, előkelő libertinusok által vezettetve, tolong-