Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-02-22 / 8. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5-ik oldal Finta Sándor üzenete a jövő nemzedéken át Biblia olvasási kalauz Emlékvers: Az Ur kegyelme öröktől fogva és örökkévaló az Őt félőkön és az Ő igazsága a fiáknak fiain. 103. Zsoltár 17-ik verse. Hétfő: A bűnnek meg van a maga büntetése. Ézsaiás 1:1—9. — A bűnösök nem szeretik azt, hogy az ő bűneikért őket megbüntetik. Nem szeretik, ha arról beszélnek nekik, hogy minden bűnnek meg van a maga büntetése, mert ezt megköveteli Istennek az igazságossága. Nem fogadják be Istennek intéseit, hanem bezárják az ö füleiket és megkeményitik a sziveiket. Úgy cse- lekesznek, mint a gonosz szolga, aki a számadásnak a napját azzal halogatta, hogy nem várta az 5 Urának a megérkezését s napról- napra gonoszabb dolgokat cselekedett. De megjött az ő ura és meg kellett bűnhődnie minden cselekedeteiért. Mind az, aki halogatja a megtérést, aki nem tart bünbánatot, csak nagyobbá teszi a maga bün- hödését. Minden bűnért, amit elkövetnek elébb vagy utóbb el kell szenvednünk a büntetést. Ézsaiás könyvének az első fejezete meggyőzhet mindenkit arról, hogy egyesek épen úgy, mint a nemzetek megbün- hödnek, hacsak meg nem térnek az ő bűneikből. “Tanuljatok jót cselekedni, törekedjetek az igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét!” Jertek törvénykezzünk! Megvalljuk neked Atyánk, Istenünk, hogy sokszor vétkeztünk Ellened gondolatban, beszédben és cselekedetben. Tisztits meg minket a mi bűneinktől és taníts a te Szent- lelkednek erejével arra, hogy elhagyjuk a bűnnek útját és teljes szívvel szeresünk és szolgáljunk téged! Kedd: A száműzetésben való megtartás. Ézsaiás 49:8—13. — Isten nem engedte addig az Ö népét fogságba vitetni, amig a bűnét mérlegre nem vetette. Mikor megmértetett és kevésnek találtatott: akkor vitte el Babylóniába, szomorú fogságra. A fogságban való megaláztatásuk és szenvedésük nagyobb, mint sem azt emberi nyelv kibeszélhetné. De Isten nem hagyta őket el, hanem velők volt és megtartotta őket, megvi- gasztalá az Ur az ő népét és könyörült szegényein. Istennek az volt a célja a velők kötött szövetség szerint, hogy úrrá tegye őket az egész földön. “Megtartalak és népszövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet.” Micsoda biztatás van ezekben az igékben. Istenek a szere- tete beszél azokban mi hozzánk is. “Hát elfeledkezhetik-e az anya gyermekéről? És ha ezek elfeledkeznének is: én te rólad meg nem feledkezem!” Ez az Atyának a biztatása ma is azokhoz, akik méltókká teszik magukat arra, hogy megtartassanak. Köszönjük neked édes Atyánk azt a sok biztatást és bátorítást, amelyet adsz nekünk a te szent igédben és velünk közlött áldásaidban, hogy Te mindig a békességnek a leikével veszel bennünket körül és távol tartod tőlünk a gonoszt. Óh, Te Israelnek megtartója és védelmezője tarts meg minket is magadnak a Jézus Krisztus által. Szerda: Békesség az emberek között. Lukács 2:8—20. — Ének zendült a tiszta légben, amikor Jézus megszületett Bethlehemben. A leg- szeb ének, amit valaha halandók hallottak. Angyal ajkán hangzott az ének a csöndes éjszakában s az énekben benne van a legtisztábban a keresztyén életnek a célja és hivatása. Az üzenetet meghallották a pásztorok és nem késedelmeskedtek, hanem elmentek Bethlehembe, hogy meglássák a dolgot, amit az Ur megjelentett nekik. Nagy örömmel hirdették, ami eljövendő. A menny és föld ettől az énektől zengett. Az angyalok, az emberek és a természet egybeolvadó énekének meg van a maga prófétikus jelentősége. Századokon keresztül vártak az emberek erre a mennyei kijelentésre. Az élet énekét, harmóniáját csak Krisztusban lehet megtalálni. A pásztorok, a bölcsek megtalálták. Vájjon megtaláljuk-e mi mindnyájan? Meg, ha harmóniában élünk Istennel, aki szent Fiát azért küldte hozzánk, hogy ezt a harmóniát visszaállítsa Isten és az ember között. Dicsőség a magas menyekben az Istennek Békesség a földön, Jóakarat az emberekhez örökkön, örökké! Csütörtök: Imádság a fogságban. Dániel 9:15—19. — Egyike a legszebb, a legmeghatóbb imádságoknak. Erőt merit belőle a bűnbánó lélek és biztatást nyer a bizakodó, aki minden reménységét az Istenben veti. Nem magáért imádkozik a próféta, hanem Jeruzsálemért, a szent városért: “Nem a mi igazságunkban, hanem a te nagy irgalmasságodban bízva terjesztjük elődbe a mi esedezéseinket. Uram, hallgass meg minket! Mennyire együtt kell éreznünk a mieinkkel a megaláztatást, a fájdalmat, a szomorúságot. De együtt kell oda mennünk az Ur elébe, hogy hallgasson meg minket. Isten mindig vár. Vár engem, vár téged, várja mind azokat, akik eltávolodtak tőle s ha visszamennek hozzá, az atyai ház nyitva áll. Istennek az az óhajtása, hogy meggyógyuljon minden sebzett szív s felüdüljön minden lélek. Dániel imádsága legyen a mi imádságunk. Kegyelmes Istenünk, jó Atyánk, fogadd el szivesen a mi könyörgésünket és változtasd meg kegyelmesen egész életünknek a folyását, hogy neked éljünk a Jézus Krisztus által! Péntek: Bünbocsánat a bűnbánónak. Ézsaiás 40:3—11. — Mikor az ember megbánja bűnét és az Isten megbocsátja a bűnt, a bünbánat tulajdonképen nem ára a bünbocsánat- nak. A bünbocsánat Istennek ki nem beszélhető kegyelme, amelyet nem magáért a bünbánatért közöl velünk, hanem irgalomból és a Krisztus érdeméért való kegyelemből. A bünbánat azonban szükséges dolog ahoz, hogy megnyerjük a kegyelmet. Nekünk magunknak kell megnyitnunk Isten előtt azt az utat, amelyen át beléphet a mi életünkbe. Éhez alázat, töredelmes szív, bünbánat szükséges. Utat kell készítenünk a pusztában, ösvényt kell egyengetnünk Isten előtt. Csak igy jelenhetik meg bennünk Istennek dicsősége. így jön el az Ur hatalommal, az ő jutalma ő vele és az ő megfizetése ő előtte. Kegyelmes Isten! legeltes bennünket mint nyájadat. Hordozz bennünLapunk mai számában alant közöljük Finta Sándornak egyik angol nyelvű cikkét, amely a soha meg nem nyugvó, mindig utakat és módokat kereső őstehetségnek egy újabb hajtása oly irányban, hogy felrázza a világ sorsa vezetőinek figyelmét arra, mily jogtalanul és oktalanul bántak el a magyar néppel, — a jó, romlatlan, — a senkit soha bántani nem akaró, becsületes magyar paraszttal, a nemzet gerincével, amelyből valónak, amellyel egynek érezi magát most is, amikor messze idegenben, angol folyóiratokban egymás után jelennek meg angolul Írott cikkei, könyvei, elbeszélései, s mint egy hatalmas szál tölgyfa egy nagy mező közepén, dúsan rázza le az aranyleveleket magáról, hogy azokban érezzük a magunk lelke remegését is s beszivjuk magunkba — a magunk szive-lelke gyönyörűségére — az arany, a tiszta kincs dús áldásait. — Erős tölgyfaként áll ő az ameket a te karjaidon, mint bárányaidat s vezess minket szelíden, mert nagyon gyöngék vagyunk. Szombat: Áldás a szerencsétlenségben. I. Mózes 41:37—45. — Érheti-e szerencsétlenség azokat, akik az Urban bíznak? Minden baj, nyomorúság, szerencsétlenség nem egyébb, mint elkészítő iskola ahoz, hogy meglássuk Istennek az áldását. Hogy ezt igy érthessük meg, ahoz az szükséges, hogy teljesen adjuk át magunkat Istennek, teljes szívvel és készséggel cselekedjük akaratát az életnek minden körülményei között. József soha sem feledkezett meg Istenről s mindig alávetette a maga akaratát az Isten akaratának. József lépésről-lépésre a legnagyobb, a legmagasabb méltóságra emeltetik. Nem történik-e ez ma is igen sok embernek az életében? Drága Megváltónk, hogy az életnek minden körülménye között Benned bízva, reménykedve haladjunk előre, mindig közelebb Te hozzád! Vasárnap: Győzedelmi ének. 126-ik zsoltár. — Istennek az az akarata, hogy az ő gyermekei győzedelmesek legyenek. Azok, akik ő benne biznak és az Ö akaratát cselekszik, többről-többre bízatnak. Akik ő benne biznak: azok nem csalatkozhatnak. Akik könnyhulajtással vetnek, nagy vigadással aratnak majd. Sötét felhők szállhatnak alá, vihar zughat, de a felhők eloszlanak, a vihar elmúlik s Istennek napja fényesen ragyog a győzők felett. A szánk megtelik nevetéssel, a szivünk vigadozással, mert meglátják még a pogányok, az istentelenek is, hogy hatalmasan cselekedett velünk az Ur. Adj nekünk Isten mindig olyan szivet, hogy Téged dicsérjünk szüntelen. Segíts meg minket, hogy a bánatnak, a próbáknak, a szenvedéseknek az idején olyan magvakat vetegessünk, amelyekből az örökélet örömének a gyümölcsei fakadnak fel! Cselekedd meg, hogy az aratásnak az idején ne üres kézzel jöjjünk elődbe, hanem vezessünk valakit te Hozzád, Jézus Krisztus által! rikai magyarság nagy mezején. A téli hóviharos, kemény időkben állja a verést s mi nagy törzse mögé bújva védettebben érezzük magunkat a kemény szelekkel szemben. — A nyári nagy hőségben ágai — lombjai hüs árnyékában, törzse védelmében kellemes üdülést ad tik- kadt fáradságunk napjaira. — Jobbra- balra mindig csak ad. — ő meg állja a sarat. — állja a vihart eső- ben-fagyban, viharban, hőségben egyaránt. — Aki pedig ezt nem érzi, vagy nem érezhette még, — olvassa csak “Herdboy of Hungary” könyvét, amelyet minden amerikai könyvtár vezető ifjúsági könyvnek tart. Olvassa a “Target”-ben — a leg- elterjettebb ifjúsági vasárnapi folyó- iartban — már megjelent “Chico”, “Cheepoo” s a most dec. hó 13-ika óta folytatólagosan minden héten megjelenő “The big game hunters” cimü elbeszéléseit, amelyekben mind a magyar levegőt, a magyar dicsőséget önti szét az angol nyelven a jövő nemzedéke felé, az ifjúság lelkén át azokhoz, akik a világ sorsát intézik. A költöző madarak védelmére alakult nemzetközi szövetséghez intézi alant közölt cikkét, mint akik felelősek azért, hogy a Csonka-Magyar- országon ezer számra sínylődő magyarok s a tízezer, millió számra pusztuló költöző madarak nem találnak védelmet, élelmet az Alföld sok ezer holdas mocsaraiban, nádasaiban, amelyeket az országhatárok megnyirbálása miatt le kellett csapolni, fel kellett szántani, hogy “föld” kerüljön élelemre az embernek s ezzel elvették élelmét a sok millió költöző madárnak, amelyek északról délre és vissza vándorlásukban ott pihenő tanyát bírtak ütjük közepén sok száz éveken át. Ha már az embernek sorsa nem hatja meg a világ sorsának intézőit, talán megmozdul szivük a madarak milliói pusztulása láttára. Ily nagy lélek, ily nemes lélek irta e cikket s mi csak azt szeretnők, ha minden olvasónk gyermeke elolvasná azt s vinné fel az iskolába tanitójának, — a gyárakba a vezetőknek, hogy igy eljusson fokonként, fokozatosan oda, ahová az címezve van, a szent magyar ügynek, a revízió ügyének elbírálói elé. Köszönettel vettük e cikket és azt ime itt közöljük: * * * THE FATE OF THE MIGRATING BIRDS IN EUROPE By Alexander Finta Fifity years ago I started with the observation of the life of the migrating birds. — My fervent studies of bird life and behavior caused one of the greatest naturalists, Mr. Otto Herman, to turn his attention toward my activities. Through our cooperation he decided to call the attention of the civilized world to securing the safety of the migrating birds during their wandering period. The direct result of Mr. Herman’s great work, “The International Law of the
