Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)

1936-02-22 / 8. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5-ik oldal Finta Sándor üzenete a jövő nemzedéken át Biblia olvasási kalauz Emlékvers: Az Ur kegyelme örök­től fogva és örökkévaló az Őt félő­kön és az Ő igazsága a fiáknak fiain. 103. Zsoltár 17-ik verse. Hétfő: A bűnnek meg van a maga büntetése. Ézsaiás 1:1—9. — A bű­nösök nem szeretik azt, hogy az ő bűneikért őket megbüntetik. Nem szeretik, ha arról beszélnek nekik, hogy minden bűnnek meg van a maga büntetése, mert ezt megkö­veteli Istennek az igazságossága. Nem fogadják be Istennek intéseit, hanem bezárják az ö füleiket és megkeményitik a sziveiket. Úgy cse- lekesznek, mint a gonosz szolga, aki a számadásnak a napját azzal halogatta, hogy nem várta az 5 Urának a megérkezését s napról- napra gonoszabb dolgokat cseleke­dett. De megjött az ő ura és meg kellett bűnhődnie minden cselekede­teiért. Mind az, aki halogatja a meg­térést, aki nem tart bünbánatot, csak nagyobbá teszi a maga bün- hödését. Minden bűnért, amit el­követnek elébb vagy utóbb el kell szenvednünk a büntetést. Ézsaiás könyvének az első fejezete meggyőz­het mindenkit arról, hogy egyesek épen úgy, mint a nemzetek megbün- hödnek, hacsak meg nem térnek az ő bűneikből. “Tanuljatok jót csele­kedni, törekedjetek az igazságra, ve­zessétek jóra az erőszakoskodót, pár­toljátok az árvák és özvegyek ügyét!” Jertek törvénykezzünk! Megvalljuk neked Atyánk, Iste­nünk, hogy sokszor vétkeztünk Elle­ned gondolatban, beszédben és cse­lekedetben. Tisztits meg minket a mi bűneinktől és taníts a te Szent- lelkednek erejével arra, hogy elhagy­juk a bűnnek útját és teljes szívvel szeresünk és szolgáljunk téged! Kedd: A száműzetésben való meg­tartás. Ézsaiás 49:8—13. — Isten nem engedte addig az Ö népét fog­ságba vitetni, amig a bűnét mérlegre nem vetette. Mikor megmértetett és kevésnek találtatott: akkor vitte el Babylóniába, szomorú fogságra. A fogságban való megaláztatásuk és szenvedésük nagyobb, mint sem azt emberi nyelv kibeszélhetné. De Isten nem hagyta őket el, hanem velők volt és megtartotta őket, megvi- gasztalá az Ur az ő népét és kö­nyörült szegényein. Istennek az volt a célja a velők kötött szövetség sze­rint, hogy úrrá tegye őket az egész földön. “Megtartalak és népszövet­ségévé teszlek, hogy megépítsd a földet.” Micsoda biztatás van ezek­ben az igékben. Istenek a szere- tete beszél azokban mi hozzánk is. “Hát elfeledkezhetik-e az anya gyer­mekéről? És ha ezek elfeledkezné­nek is: én te rólad meg nem feled­kezem!” Ez az Atyának a biztatása ma is azokhoz, akik méltókká te­szik magukat arra, hogy megtartas­sanak. Köszönjük neked édes Atyánk azt a sok biztatást és bátorítást, ame­lyet adsz nekünk a te szent igéd­ben és velünk közlött áldásaidban, hogy Te mindig a békességnek a lei­kével veszel bennünket körül és tá­vol tartod tőlünk a gonoszt. Óh, Te Israelnek megtartója és védelme­zője tarts meg minket is magadnak a Jézus Krisztus által. Szerda: Békesség az emberek kö­zött. Lukács 2:8—20. — Ének zen­dült a tiszta légben, amikor Jézus megszületett Bethlehemben. A leg- szeb ének, amit valaha halandók hallottak. Angyal ajkán hangzott az ének a csöndes éjszakában s az ének­ben benne van a legtisztábban a keresztyén életnek a célja és hiva­tása. Az üzenetet meghallották a pásztorok és nem késedelmeskedtek, hanem elmentek Bethlehembe, hogy meglássák a dolgot, amit az Ur meg­jelentett nekik. Nagy örömmel hir­dették, ami eljövendő. A menny és föld ettől az énektől zengett. Az an­gyalok, az emberek és a természet egybeolvadó énekének meg van a maga prófétikus jelentősége. Száza­dokon keresztül vártak az emberek erre a mennyei kijelentésre. Az élet énekét, harmóniáját csak Krisztus­ban lehet megtalálni. A pásztorok, a bölcsek megtalálták. Vájjon meg­találjuk-e mi mindnyájan? Meg, ha harmóniában élünk Istennel, aki szent Fiát azért küldte hozzánk, hogy ezt a harmóniát visszaállítsa Isten és az ember között. Dicsőség a magas menyekben az Istennek Békesség a földön, Jóakarat az emberekhez örök­kön, örökké! Csütörtök: Imádság a fogságban. Dániel 9:15—19. — Egyike a leg­szebb, a legmeghatóbb imádságok­nak. Erőt merit belőle a bűnbánó lélek és biztatást nyer a bizakodó, aki minden reménységét az Isten­ben veti. Nem magáért imádkozik a próféta, hanem Jeruzsálemért, a szent városért: “Nem a mi igazsá­gunkban, hanem a te nagy irgalmas­ságodban bízva terjesztjük elődbe a mi esedezéseinket. Uram, hallgass meg minket! Mennyire együtt kell éreznünk a mieinkkel a megaláz­tatást, a fájdalmat, a szomorúságot. De együtt kell oda mennünk az Ur elébe, hogy hallgasson meg minket. Isten mindig vár. Vár engem, vár téged, várja mind azokat, akik el­távolodtak tőle s ha visszamennek hozzá, az atyai ház nyitva áll. Is­tennek az az óhajtása, hogy meg­gyógyuljon minden sebzett szív s felüdüljön minden lélek. Dániel imádsága legyen a mi imádságunk. Kegyelmes Istenünk, jó Atyánk, fogadd el szivesen a mi könyörgé­sünket és változtasd meg kegyel­mesen egész életünknek a folyását, hogy neked éljünk a Jézus Krisz­tus által! Péntek: Bünbocsánat a bűnbánó­nak. Ézsaiás 40:3—11. — Mikor az ember megbánja bűnét és az Isten megbocsátja a bűnt, a bünbánat tu­lajdonképen nem ára a bünbocsánat- nak. A bünbocsánat Istennek ki nem beszélhető kegyelme, amelyet nem magáért a bünbánatért közöl ve­lünk, hanem irgalomból és a Krisz­tus érdeméért való kegyelemből. A bünbánat azonban szükséges dolog ahoz, hogy megnyerjük a kegyelmet. Nekünk magunknak kell megnyit­nunk Isten előtt azt az utat, ame­lyen át beléphet a mi életünkbe. Éhez alázat, töredelmes szív, bün­bánat szükséges. Utat kell készíte­nünk a pusztában, ösvényt kell egyengetnünk Isten előtt. Csak igy jelenhetik meg bennünk Istennek di­csősége. így jön el az Ur hatalom­mal, az ő jutalma ő vele és az ő megfizetése ő előtte. Kegyelmes Isten! legeltes bennün­ket mint nyájadat. Hordozz bennün­Lapunk mai számában alant közöl­jük Finta Sándornak egyik angol nyelvű cikkét, amely a soha meg nem nyugvó, mindig utakat és módokat kereső őstehetségnek egy újabb haj­tása oly irányban, hogy felrázza a világ sorsa vezetőinek figyelmét arra, mily jogtalanul és oktalanul bántak el a magyar néppel, — a jó, rom­latlan, — a senkit soha bántani nem akaró, becsületes magyar paraszttal, a nemzet gerincével, amelyből való­nak, amellyel egynek érezi magát most is, amikor messze idegenben, angol folyóiratokban egymás után je­lennek meg angolul Írott cikkei, könyvei, elbeszélései, s mint egy ha­talmas szál tölgyfa egy nagy mező közepén, dúsan rázza le az arany­leveleket magáról, hogy azokban érezzük a magunk lelke remegését is s beszivjuk magunkba — a ma­gunk szive-lelke gyönyörűségére — az arany, a tiszta kincs dús áldásait. — Erős tölgyfaként áll ő az ame­ket a te karjaidon, mint bárányai­dat s vezess minket szelíden, mert nagyon gyöngék vagyunk. Szombat: Áldás a szerencsétlen­ségben. I. Mózes 41:37—45. — Ér­heti-e szerencsétlenség azokat, akik az Urban bíznak? Minden baj, nyo­morúság, szerencsétlenség nem egyébb, mint elkészítő iskola ahoz, hogy meglássuk Istennek az áldását. Hogy ezt igy érthessük meg, ahoz az szükséges, hogy teljesen adjuk át magunkat Istennek, teljes szívvel és készséggel cselekedjük akaratát az életnek minden körülményei között. József soha sem feledkezett meg Istenről s mindig alávetette a maga akaratát az Isten akaratának. József lépésről-lépésre a legnagyobb, a leg­magasabb méltóságra emeltetik. Nem történik-e ez ma is igen sok em­bernek az életében? Drága Megváltónk, hogy az élet­nek minden körülménye között Ben­ned bízva, reménykedve haladjunk előre, mindig közelebb Te hozzád! Vasárnap: Győzedelmi ének. 126-ik zsoltár. — Istennek az az akarata, hogy az ő gyermekei győzedelme­sek legyenek. Azok, akik ő benne biznak és az Ö akaratát cselekszik, többről-többre bízatnak. Akik ő benne biznak: azok nem csalatkoz­hatnak. Akik könnyhulajtással vet­nek, nagy vigadással aratnak majd. Sötét felhők szállhatnak alá, vihar zughat, de a felhők eloszlanak, a vihar elmúlik s Istennek napja fé­nyesen ragyog a győzők felett. A szánk megtelik nevetéssel, a szivünk vigadozással, mert meglátják még a pogányok, az istentelenek is, hogy hatalmasan cselekedett velünk az Ur. Adj nekünk Isten mindig olyan szivet, hogy Téged dicsérjünk szün­telen. Segíts meg minket, hogy a bánatnak, a próbáknak, a szenve­déseknek az idején olyan magvakat vetegessünk, amelyekből az örökélet örömének a gyümölcsei fakadnak fel! Cselekedd meg, hogy az aratásnak az idején ne üres kézzel jöjjünk elődbe, hanem vezessünk valakit te Hozzád, Jézus Krisztus által! rikai magyarság nagy mezején. A téli hóviharos, kemény időkben állja a verést s mi nagy törzse mögé bújva védettebben érezzük magun­kat a kemény szelekkel szemben. — A nyári nagy hőségben ágai — lombjai hüs árnyékában, törzse vé­delmében kellemes üdülést ad tik- kadt fáradságunk napjaira. — Jobbra- balra mindig csak ad. — ő meg állja a sarat. — állja a vihart eső- ben-fagyban, viharban, hőségben egy­aránt. — Aki pedig ezt nem érzi, vagy nem érezhette még, — olvassa csak “Herdboy of Hungary” köny­vét, amelyet minden amerikai könyv­tár vezető ifjúsági könyvnek tart. Olvassa a “Target”-ben — a leg- elterjettebb ifjúsági vasárnapi folyó- iartban — már megjelent “Chico”, “Cheepoo” s a most dec. hó 13-ika óta folytatólagosan minden héten megjelenő “The big game hunters” cimü elbeszéléseit, amelyekben mind a magyar levegőt, a magyar dicsősé­get önti szét az angol nyelven a jövő nemzedéke felé, az ifjúság lel­kén át azokhoz, akik a világ sorsát intézik. A költöző madarak védelmére ala­kult nemzetközi szövetséghez intézi alant közölt cikkét, mint akik felelő­sek azért, hogy a Csonka-Magyar- országon ezer számra sínylődő ma­gyarok s a tízezer, millió számra pusztuló költöző madarak nem ta­lálnak védelmet, élelmet az Alföld sok ezer holdas mocsaraiban, ná­dasaiban, amelyeket az országhatá­rok megnyirbálása miatt le kellett csapolni, fel kellett szántani, hogy “föld” kerüljön élelemre az ember­nek s ezzel elvették élelmét a sok millió költöző madárnak, amelyek északról délre és vissza vándorlá­sukban ott pihenő tanyát bírtak üt­jük közepén sok száz éveken át. Ha már az embernek sorsa nem hatja meg a világ sorsának intézőit, talán megmozdul szivük a madarak milliói pusztulása láttára. Ily nagy lélek, ily nemes lélek irta e cikket s mi csak azt szeretnők, ha minden olvasónk gyermeke elol­vasná azt s vinné fel az iskolába tanitójának, — a gyárakba a veze­tőknek, hogy igy eljusson fokonként, fokozatosan oda, ahová az címezve van, a szent magyar ügynek, a re­vízió ügyének elbírálói elé. Köszö­nettel vettük e cikket és azt ime itt közöljük: * * * THE FATE OF THE MIGRATING BIRDS IN EUROPE By Alexander Finta Fifity years ago I started with the observation of the life of the migrat­ing birds. — My fervent studies of bird life and behavior caused one of the greatest naturalists, Mr. Otto Herman, to turn his attention toward my activities. Through our coopera­tion he decided to call the attention of the civilized world to securing the safety of the migrating birds during their wandering period. The direct result of Mr. Herman’s great work, “The International Law of the

Next

/
Thumbnails
Contents