Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)

1936-02-15 / 7. szám

4-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A church weekly for the American Hungarian Reformed and Presbyterian people. Established in 1899. Published by the Hungarian Reformed Ministers’ Association Prof. Alexander Tóth, D. D., President EDITORIAL COMMITTEE: Rev. Louis Varga, 221 Johnston Avenue Pittsburgh, Pa. Rev. Sigmund Laky, 737 Mahoning Avenue Youngstown, Ohio. PUBLISHING COMMITTEE: Rev. Andrew Kovács, 307 Spring Street, Brownsville, Pa. Paul Téglássy, 200 Johnston Avenue, Pittsburgh, Pa. RATES: in the U. S. $2.00, elsewhere $2.50 per year. PUBLICATION OFFICE: 4829 Second Ave. — Pittsburgh, Pa. AZ ÉN KÉT TELEFONOM Itt van szüntelen, az Íróasztalom sarkán, egymás mellett, mindakettő. Mig e sorokat írom, könyököm érinti az egyiket, szemem pedig szeretettel simogatja fényes fehér-feketeségüket. Ezek az én legkedvesebb munkaszerszámaim, legédesebb vi­gasztalásaim itt ebben a keserves magánosságomban. Egyúttal örökös bizonyságai annak, hogy milyen csodákat cselekszik velem és általuk minden nap a kegyelmes Isten. Csodákat, amik nem kisebbek az apostolok cselekedeteinél. Csak a karomat kell kinyújtanom — és veletek beszélget­hetek, akármelyikötökkel! Hiába választanak el tőletek ret­tentő távolságok: — hangunk átrepül a hegyeken és erdőkön és mint a sirály, száll át a tavakon. A villámlás, ahogy keleten támad s ellátszik nyugatig, nem szeli át sebesebben a szem­határt, mint ahogyan a ti kedves hangotokat hallom, ugyan­abban a szempillantásban, amikor az ajkatokat elhagyja. Ün­nepi percek azok nekem, a hegyi megdicsőülésnek szent pillan­tásai, amikor hangotokon keresztül lelketekkel egybekapcso­lódom. Ha nem láthatlak is szememmel: a hit szervével egy- gyéforradunk, — s illenék-e hozzánk bármi is jobban? Ez a drága szerszám egyesit minket, megvalósítja a képtelenséget, elűzi az én egyedüllétem félelmét: mindig ott tudlak titeket a kezem ügyében, a vonal másik végén éjjel-nappal számíthatok reátok. Óh milyen jó itt látni e maroknyi jószágban 'a világot átölelő emberszeretet szimbólumát! De ha az igazi long-distance telefonomat akarom hasz­nálni, akkor a karomat sem kell kinyújtanom, csak a kezemmel nyúlnom a másikért, itt a szivem felőli oldalon. Ez még cso­dálatosabb szerszám amannál. A másik telefonon át messze városokba, országokba ér el a szavam, — ha akarom: másfél perc alatt körülfutja a föld kerekségét. Emennél a föld eltör­pül és én kiszállok az űrbe; nem városok, hanem égitestek és naprendszerek maradnak mögöttem, és a szférák zenéje kisér röptömben. Nincs akadály, nincs korlát; a föld szelleme nem tarthatott vissza; nincs semmi, mi utamat állhatná. Már hal­lom az angyalkar énekét a Magasságosnak a trónja körül. Nemcsak térben: időben sem korlátoz semmi. Azonnal megkapom az összeköttetést letűnt évezered régmúltjával. Sőt ez a telefonom már megvalósította a távolbalátást is, amit a másik még csak évek múlva igér. íme, megjelenik Mózes, az­tán meg Illés, — de ha jobban nézem: nem látok senki mást, csak Jézust egyedül! Végigkísérem egész életén; együtt járom be Vele a galileai mezőket, Judea hegyoldalait. Ott ülök Zá- keussal az eperfügefán, amikor hozzám szól, hogy még ma az én házamban akar megszállani — és boldog megnyugvással hallgatom az Olajfák hegyén az ígéretét, hogy velem marad a világ végezetéig. Az ő társaságában kitárul előttem a törvény és a próféták csodavilága, csakúgy, mint a megnyilatkozó mennyeknek minden jelenése. A csillagos égbolt alatt elanda- lodva hallgatom a pásztorfiu zsoltáréneklését, aki Urának ne­vezte azt, kinek őse lön; elbűvöl a szerelmi varázsdal, ahol LELKÉSZI BEIKTATÁS Az Elyriai Magyar Református Egyház 19 éves fennállása alatt jan. 26-án iktatta be harmadik lelkipász­torát, Tiszt. Bacsó Bélát lelkészi hivatalába. E rendkívüli ünnepélyen az ünneplő gyülekezettel együtt ör­vendett a vendég-lelkészek csoportja s valamint a toledoi, loraini, akroni és a Cleveland west sidei testvér egyházaink kiküldöttjeinek nagy so­kasága. A toledoi egyház presbité­riuma lelkészével együtt majdnem teljes számban megjelent az ünne­pélyen s a rokonok és jóbarátok közül is többen részt vettek. A beiktatási istentiszteletet Nt. Ber- náth Árpád, az akroni református egyház lelkésze és a Tóparti Egy­házmegye jegyzője vezette. A gyö­nyörűen feldíszített templom telje­sen megtelt a hivők seregével s a Nőegylet egyenruhás fehér sorfalai között vonult be a lelkészek cso­portja az Isten házába. Nőegyletünk még azzal is nemesbitette az ünne­pélyt, hogy ez alkalomra uj zöld bársony térítőkét ajándékozott az egyháznak. Az istentisztelet kereté­ben a Szent Igét Nt. Bernáth Ár­pád olvasta s előimát Nt. Bodor Dániel loraini lelkész mondott. If­júsági énekkarunk, amely még alig pár hete alakult, gyönyörű énekben emelte sziveinket Istenünkhöz. Az alkalmi ünnepi egyházi beszédet Dr. Újlaki Ferenc, az uj lelkész volt lelkipásztora mondotta s utóimája után Nt. Újlaki Ferencné szivet emelő szóló énekben dcisérte a Min­denhatót, az orgonán Nagy Sándorné, a toledoi egyház diakonisszája ki­sérte. Nt. Bodor Dániel alkalmi be­szédet intézett a gyülekezethez s Nt. Daróczy Mátyás, Cleveland, west sidei lelkész pedig a beikta­tandó lelkészhez szólott. A hivatalos beiktatási aktust Nt. Bernáth Ár­pád végezte s ebben a megható pillanat az volt, amikor a gyüleke­zet uj lelkésze és az egyház gond­noka az Urasztala mellett kézfogás­ban tettek fogadást és ígéretet hi­vatásaik teljesitésére. Rev. A. E. Kemp, az Elyriai Lelkészegyesület el­nöke őszinte szavakban üdvözölte úgy a gyelekezetet mint lelkészét. Végezetül az áldást a gyülekezet lelkésze mondotta. Az istentisztelet után ünnepi dísz­vacsora következett, amelyen két­szer kellett megteriteni az asztalokat a résztvevő vendégek és gyülekeze­tünk tagjai számára. Az egyház fő­gondnoka, Nagy Zsigmond, meleg szavakkal üdvözölte a megjelent lel­készeket és vendégeket s az amerikai és magyar hymnusz eléneklése után Nt. Daróczy Mátyás mondott asz­tali áldást. A toastmesteri szerepet Nt. Bodor Dániel töltötte be, aki humoros és alkalom szerű vicceivel mindvégig kacagtatta a közönséget. Valamennyi vendéget arra kért, hogy álljanak fel s ő nagyon büszkének érezte magát amikor látta, hogy a vendégek között a Lorainiak voltak a legtöbben. De azért Toledóból is voltak 22-en s ezek között a lelkész­pár szülei. Az első szónok a város polgármestere, Mayor Baird volt, aki feleségével együtt a város üdvözletét tolmácsolta az uj lelkésznek és gyü­lekezetnek. A többi szónokok a kö­vetkezők voltak: Dr. Újlaki Ferenc, Nt. Bernáth Árpád, Nt. Daróczy Mátyás, Molnár József, a lelkész nagybátyja és a toledoi egyház egyik presbitere, Oláh János, loraini fő­gondnok, Kassai István, a Cleveland west sidei egyház gondnoka, Pandi Albert egyházunk algondnoka, Nagy Andrásné, a Nőegylet alelnöke, Mikó Erzsiké, az Ifjúsági Kör elnöke, Nagy Szeréna a Vas. iskola nevében és Szűcs Istvánná. Ezekután még Kovács Gusztáv, Szanyi Lajos és Fi­del János testvéreink mondottak üd­vözlő beszédeket. Végezetül a gyü­lekezet lelkésze megköszönte a jó­kívánságokat és ajándékokat s arra kérte a gyülekezetei, hogy a szere­tet legyen az, amely mindenkoron vezérelni fogja úgy a gyülekezetét, mint a lelkipásztort. A közönség együtt elénekelte a Szózatot. Üdvözlő leveleket és sürgönyt a következők küldtek: Dr. Tóth Sán­dor, Nt. ifj. Kalassay Sándor, Barta András, a Lorain és Vidéke szer­kesztője , Dr. Csutoros Elek, Nt. Laky Zsigmond és Nt. Vasváry Ödön. (B. B.) •••-—••• EGY BÖLCS BANKÁR Egy komoly gondolkodású bankár olyan képet függesztett fel szobá­jának a falára, mely az emberi lélek megszemélyesítője gyanánt egy nőt ábrázolt, amint arannyal, ezüst­tel megrakott ládája fölé hajolt; mö­götte pedig a Sátán áll, kezében hurok van, melyet a nő elé tart, aztán az alkalmat lesi, hogy meg­fojthassa, amikor t. i. a nő jobban a pénzesládára hajol és nyaka ön­kéntelenül is a hurokba kerül. én is eggyé válók a szeplőtlen jegyessel; elkápráztat a har­madik templom ragyogása, de még jobban az uj anyaszent- egyház lelki ékessége. Reggel a csipkebokor lángjába bámulok, este a golgotái sötétség világosodik ezer napnak a tündöklé­sévé. Ha fáj a világ, ha nem bírom a sorsom: csak őt hívom fel, aki oly szelíden hányja szememre: óh kicsinyhitű, miért kételkednél?! Kitárom az ablakomat kelet felé; nekifeszitem lelkem vi­torláját a láthatatlan szélnek; belemártom hitem kristályát az anyavizbe; összeköttetésbe lépek a szüntelenül munkálkodó Központtal s rajta keresztül a szentek egyességével. Már hal­lom a Kálvin hangját; Géniről beszélnek velem a gályarabok; már int felém az Édesapám, és amott vár repeső lélekkel földi életem Angyala. j Mi történt velem? Hová ragadott a Lélek? Felvettem a jobbik telefonomat: bekapcsoltam Istenbe vetett hitemet és reménységemet: Olvasom a Bibliámat. (A Lelkészegyesület “PÁSZTORTÜZEK c. közlönyéből.) Dr. Tóth Sándor.

Next

/
Thumbnails
Contents