Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-02-08 / 6. szám
2-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA “ÉN MINDENÁRON A KRISZTUST VÁLASZTOM!” ötvenöt évvel ezelőtt) Dr. Clark Ferenc látomást látott. Lelkét foglyul ejtette az a kép, hogy a világ ifjúsága Krisztus lobogója alatt egyesülve, mint győzelmes sereg, halad előre Isten országa megvalósítására. És nem volt engedetlen a látomás iránt. Égette lelkét s megindult, hogy megvalósítsa azt. Megkezdte a Christian Endeavor munkáját. Ötvenöt évvel ezelőtt néhány ifjúval imádkozott, álmodozott, és ma? 55 év múltával? 1934-ben Philadelphiában az Egyesült Államok területéről 35 $ ezer ifjú gyűlt egybe. A gyülésteremben hatalmas felirat: WE CHOOSE CHRIST! Az ifjak ezrei imádkoztak, énekeltek együtt és fogadták meg: “Követlek bárhová is mégy!” Az utolsó világgyülésen, Budapesten, 27 országból, a világ minden részéből, 3000 ifjú sereglett egybe. A konferencia jelszava itt is: ÉN MINDENÁRON A KRISZTUST VÁLASZTOM! Azután: JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD! A 3 ezer ifjú a világon levő öt millió C. E. tag képviseletében gyűlt egybe. 55 évvel ezelőtt egy lelkész és néhány ifjú... Ma, 55 év múltával. öt. millió ifjú vallja: “Én mindenáron a Krisztust választom!” Mily dicső sereg! Te benne vagy? Jézusnak szüksége van rád, neked szükséged van Jézusra! Jöjj hát, állj a seregbe és dolgozz Isten országa eljöveteléért! Dr. Újlaki Ferenc. KÁLVINIZMUS ÉS KAPITALIZMUS Irta: Vasváry Ödön. A kálvinizmus túlságos leegyszerűsítése Weber egyik legnagyobb hibája. Mintha nem is tudna arról, hogy a kál- vinizmusnak külömbözö, egymástól lényegesen eltérő csoportjai voltak és vannak, nemcsak országok szerint, hanem egyes államokban is, mint pl. Angliában. A magyar kálviniz- must például nem lehet ugyanazzal a mértékkel mérni, mint a hollandust, vagy a franciát, vagy az angolt, különösen akkor nem, ha a kálvinizmus nemzetgazdasági kapcsolatait és elágazásait kutatjuk. Súlyos fogyatkozása Webernek az is, hogy vizsgálódásaiban mintha egészen elfelejtette volna, hogy a kálvinizmus aránylag kicsiny körén kívül ugyanazokban a századokban mi történt künn, a nagyvilágban. A világ történelmének legfontosabb századai közé tartoztak ezek, amelyeknek évtizedei alatt rengeteg uj és fontos tényező összetevéséböl állott elő az uj világ. A kapitalizmus ezeknek a tényezőknek összejátszása révén fejlődött ki és erősödött meg és nem a puritán kálvinista életfelfogás korcsszülöttje. Robertson a 16-ik és 17-ik századok gazdasági individualizmusának a vallásos felfogással való összekapcsolását fantasztikus állításnak mondja, már csak azért is, mert könnyen ki lehet' mutatni, hogy az azt előmozdító okok a felfedezésekkel együttjáró kereskedelni és pénzügyi körülményekben gyökereztek. A kereskedő minden időkben individualista, akinek legfőbb elve: a haszon. A kapitalista szellem tehát a világkereskedelem növekedése révén fejlődött ki, ahoz azonban a protestantizmusnak, vagy a kálvi- nizmusnak semmi köze sem volt. Sokat ^ehetne beszélni Webernek arról a megállapításáról is, hogy azok az államok, amelyekben a kapitalizmus legjobban megerősödött, protestáns államok. A francia Laveleye 1875-ben megjelent: “Protestantizmus és katholicizmus” cimii munkájában azt mondja, hogy Anglia és Skótország gazdasági felvirágzása a reformáció elfogadásának gyümölcse. Amióta a skótok a reformációt elfogadták, szorgalom és anyagi jólét tekintetében az angolokat is felülmúlják. Érdekes, hogy ezt az állítást már a múlt század katholikus irói, akik a reformációnak csak rósz gyümölcseit látták, hevesen tagadták, azt mondván, hogy Skócia épen a reformációt követő századokban Európa egyik legszegényebb és legbarbárabb országa volt. Ami igaz is. Robertson, a kálvinizmus védője, enyhébb szavakkal ugyanezt mondja. Az egész 17-ik században és a 18-ik század első felében Skócia szegény és elmaradt ország volt. (Aspects, 99. old.) Amikor a Bank of Scotland 1695-ben megalakult, a többi bankokkal együtt jóformán semmi forgalmat sem tudott csinálni, mert nem volt pénz. A protestáns vagy kálvinista jellegű államok fokozatos megerősödése s ennek a megerősödésnek a kálvinizmussal való ösz- szefüggése szintén erősen vitás kérdés, amelyet T. C. Hall igy dönt el: Egy tekintet a térképre elég annak beigazolásá- hoz, hogy ahol a kapitalizmus fejlődésnek indult, ott a kálvinizmus lehanyatlott. (Op. cit. 211 lap.) A kálvinista jellegű államok gazdasági megerősödése a kialakuló uj világ sajátos körülményeinek összetalálkozásából keletkezett. Ezek az államok gazdaságilag mindig fejlettebbek voltak a katholikus- nak maradt államoknál, már a reformáció előtt is és többnyire északi államok lévén, népük munkakészsége és temperamentuma is más volt, mint a déli katholikus államok népeié. Anyagi gyarapodásukhoz a kálvinizmusnak édes-kevés köze volt. A Weber által felállított tételt most már, különösen Robertson könyvének megjelenése óta, elintézettnek tekinthetjük. A tétel, amely Kálvint és a kálvinizmust állítja a világ itélőszéke elé a kapitalista szellem kialakulásának elősegítésével vádolva, nem egyéb, mint egy jóhiszemű tudós először magátólértetődőnek látszó, de alapjában téves tétele. A kapitalista szellem az emberi természet velejárója. Nyomait a legrégibb időkben is megtaláljuk s ha csak az utolsó évtizedekben lett világhatalommá, annak magyarázata az emberiség történetének természetes fejlődésében rejlik. Kálvin is ember volt, követői is gyarló emberek, akik azonban minden gondolkodó emberrel együtt a jövőben is ugyanazokban az erényekben fogják látni a boldogulás legjobb módszereit, amelyekből állítólag a kapitalista szellem is kinőtt. Nagyon sok bűn nem egyéb, mint valamelyik erény tulhajtása. Ha a takarékosságból fukarság lesz, a szorgalomból kapzsiság, abban egyedül az ember maga a bűnös és sohasem az a kálvini, vagy mondjuk, minden időben érvényes, egyetemes tanítás, amely sürgeti ugyan a szorgalmat és takarékosságot, de ugyanakkor keményen elitéli annak minden tulhajtását. Kálvin többek között igy nyilatkozik: “Bár vannak emberek, akik látszólag a saját éberségük folytán gazdagodnak meg, Isten az, aki megáldja őket és gondol reájuk. Bár vannak, akik már születésük előtt gazdagok, akiknek atyái nagy vagyont gyűjtöttek, ez azonban nem véletlenül történik, hanem Isten gondviselése irányítja.” Másutt ezt mondja: “Azért egyáltalában ne a szerencsének tulajdonítsuk, amikor az egyik embert szegénynek, a másikat gazdagnak látjuk, hanem ismerjük el, hogy Isten rendelkezett igy, még pedig nem ok nélkül;” Majd ismét: “Általános alapelvnek kell elismernünk, hogy a gazdagságot az ember nem a saját erényei által nyeri el, sem bölcsesége, vagy szorgalma, hanem egyedül Istennek áldása által.” Kálvin kérlelhetetlen logikája, amely rendszere középpontjává Isten szuverén uralmát tétette, Istent nem tudja elvonatkoztatni az élet semmilyen megnyilatkozásától sem. A kálvinizmus középpontjában Isten áll és nem az ember s igy, amikor a mindennapi életben való boldogulásról van szó, ott is Isten mindenütt jelenvaló gondviselését látja. Az Isten országához a vagyonnak semmi köze s ha valakinek vannak kincsei, azokkal is Isten dicsőségét kell szolgálnia. Kálvin, mint az emberiség egyik legnagyobb tanítója, az isteni Ige egyik legkiválóbb magyarázója és a róla elnevezett vallási rendszer fölemelt fővel áll a világ itélőszéke előtt. A kapitalizmusnak sem Kálvin, sem a kálvinizmus nem volt bűntársa. /NA^WVWWWWWWWWWWWWWVWWWWWVWVWWVWV/WVN/VWWWVAÁ» KERÉKJÁRTÓ DUCI HANGVERSENYE A jövő vasárnap, íebr. 9-én este fél nyolc órakor a Moose Tempieben tart hangversenyt. Ez az ismert, nagy magyar hegedűművész tervbe vette az idén, hogy az ő művészetét nemcsak a maga hasznára, hanem az egyházak javára is gyü- mölcsöztetni fogja. Ezért látogatott el most is Pittsburghba. Ezenkívül már eddig is több egyházunkat tüntette ki látogatásával és segítségével. A helyárakat adókkal együtt 50 centben azért állapította meg ilyen alacsonyan a rendező bizottság, hogy minden magyarnak alkalma legyen élvezni ezt a művészi hangversenyt. Reméljük azért, hogy a vasárnapi hangversenyen egy nagyszámú közönség fogja várni Kerékjártó hegedűművészt.
