Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)

1936-02-01 / 5. szám

4-ik oldal

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

A church weekly for the American Hungarian Reformed and Presbyterian people.

Established in 1899.

Published by the Hungarian Reformed Ministers’ Association Prof. Alexander Tóth, D. D., President

EDITORIAL COMMITTEE:

Rev. Louis Varga, Rev. Sigmund Laky,

221 Johnston Avenue 737 Mahoning Avenue

Pittsburgh, Pa. Youngstown, Ohio.

PUBLISHING COMMITTEE:

Rev. Andrew Kovács, 307 Spring Street, Brownsville, Pa. Paul Téglássy, 200 Johnston Avenue, Pittsburgh, Pa.

RATES: in the U. S. $2.00, elsewhere $2.50 per year. PUBLICATION OFFICE:

4829 Second Ave — Pittsburgh, Pa.

BESZÉLGESSÜNK - MAGUNKRÓL

(Folytatás az 1-ső oldalról.)

csoportosult lelkészek, nem csak gyülekezetük határain belül viselik a felelősség terheit, kiléptek és egyesülten egy nagyobb, tágasabb munkakört jelentő vállalkozás gondjait vették át, amikor az Amerikai Magyar Reformátusok Lapjának tulajdonjogát magukévá fogadták. E lapon keresztül minden lelkész a lap olvasóihoz, mint egy nagy gyülekezethez szólhat.

Sok külömböző, más munkát teljesítő református csoportok, amerikai református magyar életünknek alkotó elemei, szemmel láthatólag közelednek egymáshoz, mindinkább megnyilvánul megmozdulásaikban az összetartozandóság lelkülete. Átmegy a köztudatba, most sokkal inkább mint bármikor azelőtt, hogy mi egyek vagyunk, összetartozunk, egymásra vagyunk utalva. Érdekeink, céljaink, reménységeink azonosak, hogy csak egyesült törekvéssel érhetjük el azokat a célkitűzéseket, amelyek nélkül jövőről nem beszélhetünk.

Örömmel álapithatjuk meg, hogy az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, mint magyar tulajdon, egyik jelentős alkotó része az amerikai református magyar életnek. Ugyanakkor le kell szögeznünk azt a tényt is, hogy még mindig sokan vannak hittestvéreink, egyházaink, lelkészeink között olyanok, akik nem fogadták be érdeklődő és segítő jóindulatukba ezt a lapot. Legalább is nem olyan mértékben, hogy az jelentene valamit a lap életében. A Reformátusok Lapja az összességé, szolgálja az egyetemes reformátusságot, illetve kész szolgálni, ha a szolgálatra megadják az iletékesek a lehetőséget. Most már mienk a lap. Növekedése a mi büszkeségünk, hanyatlása a mi szégyenünk.

Hogy azzá tehessük lapunkat, amivé tennünk kellene, szükségünk van munkatársakra. Kérünk egyházi híreket, de kérünk általános érdekű közleményeket is. Minél több helyről kapunk kéziratokat, minél több lelkész vagy más tollforgató hittestvérünk küld közölhető közleményt, annál nagyobb a mi örömünk, annyival változatosabb lapunk.

Szükségünk van arra, hogy az olvasó közönség tábora minél nagyobb legyen. Hogy ez a tábor növekedhessék, szükség van minden olvasónk pártoló jóindulatára. Ha minden olvasónk, lelkészek és gyülekezeti tagok megtennék azt, amit megtehetnének, terjesztenék lapunkat, azok között, akik nem ismerik, ha minden gyülekezetben volnának lap képviselők, akik szorgalmas igyekezettel gyűjtenék az előfizetőket, rövid időn belül lapunk egyik legtekintélyesebb kiadvány lenne. Eddigi szétforgácsoltságunk minden református magyar ügynek ártalmára volt, ártott lapunknak is. Szétdaraboltságunk minden téren nagy veszteséget jelentett. Egyházaknál, lapnál, egyesületnél stb. De most, a változott körülmények, az uj, nehéz viszonyok oda juttattak, hogy nem engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést, hogy egymást figyelmen kívül hagyva, külön csoportonkint akarjunk létezni, növekedni. Most már nem csak mulasztást követünk el, hanem valósággal bűnt,

önmagunk és egymás ellen elkövetett vétket, ha egymást mellőzzük. Ha szószék, lap, biztosítási, egyesület, jótékonysági intézmények úgy viselkedünk egymással, mintha ellenségek vagy idegenek lennénk és nem egy hitnek követői, testvérek. Itt az ideje, a 12-ik óra, hogy a magyar egyházak lelkészei meglássák, milyen értéket jelent vagy jelenthet munkájukban a sajtó, a lap igénybe vétele, mint ahogy a lap elismeri, mily nagy szüksége van a lelkipásztorok segítségére. Egyházi életünknek szüksége van, mint a repülő gépnek, vagy mint a madárnak, két szárnyra. A szószékre és a sajtóra. A kettő egymást kiegészíti, az egyensúlyt megtartja, az előrehaladás munkáját megkönnyíti.

Az Amerikai Magyar Református Egyesület, a református amerikai magyarok legerőteljesebb intézménye vezető szerepet vívott ki magának, mert nem zárkózott el a jelen időknek megfelelő uj eszközök és módszerek igénybe vételétől, amikor a jövendő megalapozásáról volt szó. Most is előljár, útmutató a tagszerzés terén. Amikor a székhelyét áthelyezte Washingtonba, nem csak központi székhelyet változtatott, hanem egyben ügykezelési rendszert, s ezzel uj tagszerzési módszert. Uj hivatalokat létesített. És a változtatás eredménye bizonyára meghozza a kívánt eredményt. És aligha van közöttünk olyan, aki sikert ne kívánna e nemes célú és irányú intézménynek.

Református lapunk nincs abban a helyzetben, hogy olyan kijelentést tehessen, amit a Református Egyesület képviselete tehet. Mi nem mondhatjuk, hogy készpénzben egy millió dollárt adunk örökségbe a második generációnak, a’ mi gyermekeinknek. De adhat lapunk mást, szinte drága örökséget, gyermekeinknek is, meg egyháziasan gondolkozó reformátusoknak. Drága kincseket, pénzen meg nem vásárolható értéket. Amire szinte nagyobb szükségünk van mindannyiunknak a pénznél is. Valláserkölcsi alapot az élet nagy küzdelmében. Erőt, támaszt a kisértések között. Tudományt, amelyik nem csak az elmét teszi bölcsebbé, hanem a lelket is. És ezekre is nagy szükségünk van, nekünk is korosabbaknak, ifjainknak is.

Református lapunk nem állíthat be utazó ügynököket, megbízottakat. De igazság szerint erre nem is kellene hogy szükség legyen. Mivel mindannyiunknak közös érdeke a lap megerősödése, elterjedése, minden lelkipásztor, minden prezs- biter, minden egyháztag, minden olvasó nemes ügyet szolgálna, ha a lapnak önkéntes megbízottja, terjesztője lenne. Hiszen a szerkesztő-bizottság, valamint az üzleti részt végző bizottság tagjai is önkéntes, fizetésnélküli munkásai a lapnak. Miért ne lehetnénk többen önkéntesek? Ha mindnyájan ösz- szefognánk, csodálatos eredményeket érhetnénk el.

Azoknak, akik azt mondják, hogy könnyebben lehetne terjeszteni a lapot, ha jobb, érdekesebb, változatosabb lenne a lap tartalma, azt Írjuk: legyenek segítségünkre, mondják vagy írják meg, hogyan tehetnők a lapot érdekesebbé. Küldjenek be minta cikkeket, olvasni valót. Természetesen nem személyes élű, nem adminisztrációs vitákkal fűszerezett kéziratokra gondolunk, hanem ismeretterjesztő, építő, tanító kéziratokra. Olyan olvasnivalókra, amelyekben a református gondolkozás domorodik ki, amelyek épitö tartalmúak.

Nagyon szeretnők, ha református lapunk bekapcsolódhatna az Amerikai Magyar Református Egyesületünk megalakulásának 40-ik évfordulójával kapcsolatos ünnepségekbe. Úgy szeretnénk bekapcsolódni, hogy abból látható haszna legyen az Egyesületnek is, de ugyanakkor református lapunknak is. Mi nem pénzbeli haszonra gondolunk, bár a lap kiadásában a pénz bizony nagyon szükséges rész. Szeretnők, ha lapunk olvasó tábora annyira megnövekednék a közeljövőben, hogy sokkal több család otthonába vihetnők el jubiláló Egyesületünk híreit. Segíthetnének ebben az Egyesület tisztviselői, a központban úgy, mint az osztály tisztviselők.

Szeretnők, ha lapunk hathatós segítségére lehetne az ünnepre készülő egyházaknak, a problémákkal küzködő lelkészeknek és egyházi elöljáróknak. Röviden, azt szeretnők, ha lapunk azzá lenne, ami volt a nyomtatott betű a reformáció korszakában. Erőteljes, hatalmas eszköz, engedelmes munkás. Lenne elmaradhatatlan, hűséges látogatója a bibliás, imádkozó, templomszerető, áldozatokat meghozó testvérek ottho-