Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)

1936-12-22 / 47. szám

44k »Mal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A church weekly for the American Hungarian Reformed and Presbyterian people. Established in 1899. Rates: in the U. S. $2,00, elsewhere $2.50 per year. Owned by the Hungarian Reformed Ministers’ Association Rev. Alexander Toth, D. D., President EDITOR AND PUBLISHER: REV. ARPAD L. BERNATH 860 COBURN ST. AKRON, OHIO Minden léről, cikk, újság ős pénz e cimre küldendő! Az Urnák Krisztusa Irta: Autosepha. Lukács ev. 2:26: Ki jelentetett neki a Szent­lélek által, hogy nem lát addig halált, amig meg nem látja az Urnák Krisztusát. Pennslyvániában történt. Egy milliomos bánya-tulaj­donos meghalt. Vagyonát egyetlen agglegény gyermeke örökölte, akit nagyon vallásosnak neve It, akinek szenvedé­lye lett a templomba-járás s főként a templomi adakozás. Hetenként mindig többet adott templomának 15 dollárnál. Ezenkívül sokat áldozott más egyházi célokra is. Különö­sen szerette a szép prédikációkat. Mikor az egyik pitts- burghi lelkész, (akinek mellesleg mondva a havi fizetése 1000 dollár,) igy karácsony előtt előre hirdette, hogy prédi­kációnak tárgya Santa Claus lesz, feljött Miami, Fl.-ból csak azért, hogy meghallgassa. Azután minden szép pre- kációs könyvet megszerzett könyvtara számára. — Egyéb­ként fösvény ember volt. Nem bánta, ha bányászai sztráj­koltak is, sokszor levágatta a fizetésüket. De fordult a kerék, jött a depresszió. A bankok bezár­tak, az ő pénze is befagyott. Még a bányáját is be kellett zárni. Akkor már nem tudott kedves passziójának élni. Elment a kedve a templom-látogatástol s nagy könytárába se ment be, hogy a szép prédikációkat olvassa. Még az is­merősök előtt se mutatkozott. Majd beteg lett, kórházba ke­rült. De nem Pittsburghban, nem akart ott lenni, ahol so­kan ismerik. De volt lelkésze megtudta, hogy hol van, fel­kereste. ő nem akarta elfogadni a lelkész látogatását, aki­nek szép prédikációiban annyiszor gyönyörködött. De vég­re engedett. Beszélgetés közben kérdezte a lelkész, hogy mi a kívánsága. Mindent megtesz, amit lehet. A beteg azt mondta: “Keresse ki a bibliából azt a helyet, melyben ez fordul elő: “Az Urnák Krisztusa” és mondja meg, mit tesz az?” — A lelkész olvasta: “Kijelentetett neki a Szentlélek által, hogy nem lát addig halált, amig meg nem látja az Ur­nák Krisztusát. — “Kinek jelentette ki?” — kérdezte a be­teg. — “Simeonnok, aki igaz és istenfélő ember volt és várta az Izrael vigasztalását és a Szentlélek volt rajta.” — volt a válasz. — “És csakugyan meglátta az Urnák Krisztusát?” — kérdezte tovább. — “Igen, — felelte a lelkész, — mert a- mint írva találjuk, az Isten Lelkének indításából oda ment, ahol éppen akkor a megszületett gyermek Jézus volt: vagyis az Urnák Felkentje, akit Simeon karjaiban vett, amikor az ő lelkét az örökkévaló isteni Lélek szeretete ölelte körül: az a kegyelem, mely megjelent a Jézus Krisztusban. Ez a kegyelem a maga titkos módja szerint hatott Simeon lelkére, így találta meg azt a békességet, amelyet megígért Isten az őt szeretőnek, amely ígéretnek bizonysága volt a gyer­mek Jézus. És mikor meglátta a Krisztusban az üdvéletet, és egészen megbizonyosodott afelöl, hogy az Isten ígéretei a Messiásról vagyis az Ur Felkentjéről beteljesedtek, (vagy amint az írás mondja; igenek és ámenek lettek,) akkor igy kiáltott fel: “Mostan bocsásd el Uram a te szolgádat békes­séggel, mert látták szemeim a te üdvösségedet, melyet a- zért készítettél, hogy az Isteni Kijelentés világossága le­gyen a pogányoknak. Izraelnek, vagyis az Isten Népének pedig dicsősége.” “Elég, elég, — mondá a beteg. — Most már szíveskedjék magamra hagyni. Engedjen helyet az angyaloknak, akik, — látom a lelki szemeimmel, — közelednek felém ...” — “Nincs még valami kérése, Kedves Testvér?” — “De igen, van, ha mindenáron akarja. Égessenek el minden szép prédikációt. Töröljenek el minden templomot . . . Látom, hogy az én szi­vem most az Istennek legszebb temploma . . . Pusztítsák el a felekezeti iratokat is. De a Bibliát hagyják meg. Mert most egy bibliai hely megértése által a látható szép világban megláttam a láthatatlan örök életet: az Ur Krisztusát, aki az én számomra is megszületett.” — Ha az Isten Lelkének szavára hallgatunk, akkor mi is megláthatjuk az Üdvözítőt: azt az üdvéletet, melyet ajándé­kozott nekünk az Isten a Jézus Krisztus által. De ha nem hallgatunk az Isten Lelkének szavára, akkor nem láthatjuk meg az Üdvözítőt, sőt akkor a szép prédikációk, egyházias- kodások, vallásos iratok és konferenciák semmit sem hasz­nálnak, mert úgy lekötik figyelmünket és elfoglalják szemün­ket, hogy azok között nem találjuk meg az Urat: a látható szép dolgokban nem tudjuk meglátni a láthatatlant. Mindaz, ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örök­kévaló hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megláttatik úgy, hogy azok, akik nem látják meg, menthetetlenek. Az “Ur Krisztusa” pedig képe a lát­hatatlan Istennek, akiben teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok. Min­denek ő általa és őreá nézve teremtettek. És ő előbb volt mindennél. Mert tetszett az Atyának, hogy őbenne lakoz­zék a teljesség. De ezt csak hit által láthatjuk meg. Mózes szülei is hit által látták kis gyermekükben Izrael szabaditóját. Mó­zes is hit által látta, hogy ő nem Faraó leányának gyermeke. Azért inkább választotta azt, hogy együtt szenvedjen Isten népével, mint a trón fényében sütkérezzék. Egyiptom kin­cseinél nagyobb gazdagságnak tartván a Krisztus gyaláza­tát, mert erős szivü volt, látva a láthatatlant. (Zsidókhoz irt levél 11:26-27) Van-e olyan hitünk, mely megnyitja szemünket, hogy mi is meglássuk karácsony szent ünnepén azt az üdvösséget, melyet szerzett nekünk a mi jó Istenünk? Vili. Henrik—Vili. Edward A királyi trónról eltávolított VIII Edward esetével kap­csolatban különösen római katholikuls oldalról többen fog­lalkoznak az ügy egyházi részével és szívesen vonnak pár­huzamot és elvált nőt feleségül venni szándékozó volt angol király és VIII Henrick között, aki a XVI. században bot­rányos válásaival tette magát hirhedtté. A Daily Mirror egyik olvasója írja: “Miért ellenzi az anglikán egyház can- terburyi prímása, hogy Edward elvált nőt vegyen el, mikor egyháza a VIII Henrick király válásának köszönheti léte­zését?” Egy magyar heti lap szerkesztője szerint az angol király az angol államegyház feje, akit épen olyan hatalom­mal ruháztak fel egyházi kérdésekben, mint a római pápát, aki az egyháznak a válásra vonatkozó rendeletét hatályon kívül helyezheti. Egy magyar római katholikus pap szerint “nagyon érdekes, hogy az anglikán egyház, amely annak kö­szönhette léteiét, hogy VIII Henrik a pápa minden tiltako­zása dacára nyolcszor vált el, most mennyire ellene van Mrs. Simpsonnak.” Majd naivul megjegyzi, hogy az anglikán egyházban két párt van: a high és low church. Egyik a vá­lás ellene van, a másik nem bánja.” Úgy látszik, az a baj, hogy a király a high churchöz tartozik.” Az történeti tény, hogy a római katholikus VIII Henrik a XVI. században válni akart feleségétől Arragoni Katalin­tól és. a válás kimondása végett a pácához fordult, aki ellene volt. Nem azért, mintha a pápa egyházában királyi csalá­dok egyházilag való elválasztása ismeretlen és lehetetlen fo­galom lett volna. VIII Henrik jól tudta, hogy a pápa an­nak idején elismerte a francia Augustus Fiilöp második há­zasságát, noha a francia főpapság a pápai intézkedéssel szem­behelyezkedve mondotta ki a válást és felbontotta a XII La­jos francia király házasságát is magtalanság címén. Vili Henrik úgy gondolta, hogy a mit a francia királyok megkap­tak a pápától, azt ő is megkaphatja. A baj ott volt, hogy felesége, akitől szabadulni akart, a hatalmas V Károly csá­szárnak nagynénje volt és a pápa politikai okokból nem te­hette meg azt a szívességet az angol királynak, amit koráb­ban francia kollegáinak kegyes volt megtenni. így tehát VIII Henrik a pápa nélkül vált el. Anglia független ka­tholikus ország lett, amely felett a pápa joghatalma meg­szűnt. Szolgalelkii főpapja, egy pár kivételével beleegyez­tek válásába és botrányos életét újabb válásokkal gazdagí­totta. Azonban VIII Henrikre sem az anglikának, sem általá­ban a protestánsok nem büszkék és nem ismerik el a magu­kénak. VIII Henrik élete végéig megmaradt a római kö­zépkori hitében. Az urvacsorai átlényegülés tanának mind (Folytatás a 6-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents