Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)

1936-12-17 / 46. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7-ilc oldal KARAFFA BECSÜLETE Az ártatlanok könyörögtek, térden csúsztak eléje; az pedig fenyegeti őt, Karaffa Antalt, az eperjesi vértörvény­szék mindenható urát. — Vigyétek le a börtönbe! — Hahaha! ... Ez az osztott konc, kegyelmes hóhér!... Nem fogott meg a jók átka, fogjon meg a legátkozattabb gazembernek az áldása . . . Nőjj nagyra, hóhér, legyen ten­gersok rablott kincsed, de — veszitsd el az eszedet . . . Elhurcolták. Hogy mi történt vele, nem tudta meg soha a világ. A jó embert megsiratják, egy ideig megemlegetik s vé­gül is el szokták feledni; a rossz embert nem siratják meg, de őt is elfeledik. Az eperjesi börtönök sírjának hallottaival nem igen szá­molnak be, főleg ha nincs, aki számon kérje őket. Karaffa bort hozatott fel, tüzes magyar bort. Ivott. Nem vidám társaságban, hanem egyedül. Lát­szólag volt csak egyedül . . . valójában sokan-sokan voltak körülötte. Lelke szemeivel látta őket. Ismerte őket mind. Mi­kor először látta, egészséges, szép arcú magyar urak voltak, akik nem remegtek a tekintetétől . . . Aztán néhány nap alatt a szeme láttára elsorvadtak, véres homloku, megbé­lyegzett kezü-lábu félholtakká váltak; mikor a hóhér bárdja levágta fejőket: már egy csepp vér sem szivárgott ki a tör­zsükből. Mig a fejők nem gördült le, tudtak sírni és könyö­rögni, mikor fej nélkül járultak elébe: táncra szólították fel, őrületes haláltáncra. Dicsérték őt a dicsőséges generálist . . . — Te vagy a legvitézebb ember a császár hadseregében, Karaffa Antal ... te vagy ... a halálra kárhozatottaknak a gyönyörűsége . . . Neveddel fogják késő unokák rémitgetni a gyermekeiket . . . Jövel táncra velünk! Vége immár a vérpad iszonyatának, mulassunk . . . ! Ha bort iszol is, igyál vörös bort Karaffa, az hasonlít a vérhez, pedig a vér becses, drága folyadék, olcsó volt neked. Karaffa ivott. Szemei nem láttak tisztán, mintha az elméje is elborult volna olykor-olykor. Zavaros beszéde után nem tudták eli­gazodni az emberei, felgerjedő dühösségétől féltek. Ha azok, akik nagy hatalma miatt irigyelték, avagy mindenható befolyása miatt féltek tőle: látták volna, mi­képpen mulat egymagában, milyen ijedten rezzen össze min­den kopogtatásra, bizonyára belátják, hogy az eperjesi ma- gyargyülölő generális alapjában véve szánandó ember, ha­sonlatos a gonosztevőhöz, minden percben azon évődik: — Hátha rajta kapnak . . . S mi lesz vele akkor, ha a bor tüze el nem kábítja többé, ha homlokára süti bélyegét a nyugtalan lelkiösméret s a csá­szári generálist fényes ruhája, tömérdek kincse nem menti meg a bukástól? . . . Az isten igazságos, Karaffa Antal, őt megtagadhatod, ha benne vad lelked gyönyörűségét találja, de büntető kezét ki nem kerülheted . . . A SÚJTÓ KÉZ Magyarország megtelt az eperjesi hóhér szörnyűséges tetteinek hírével. Iszonyodva adták szájról-szájra, meg sem tóditották, elég hihetetlenül hangzott a maga mivoltában. A megalázott, vérig sértett nemzetnek tűrnie kellett, mert a panasz, a feliratok mind nem változtatták meg a hely­zetet. A bécsi kormány tagjai azonban végre maguk is meg- sokallották; Karaffa jelentési, s a Karaffáról Bécsbe szál­lingózó hirek méltán gondolkozóba ejtették őket. A császár kiadta a rendeletet, melyben az eperjesi vér- törvényszéket feloszlatja s kedvelt hívét Bécsbe visszahívja. A császárnak ez a kedvelt hive Karaffa Antal volt. És azok a szerencsétlenek, kik a halál rémes képével gyötrődtek heteken át, akikre még nem lehetett rájok bizo­nyítani a bűnt: kikerültek a sötét börtönökből . . . Az erkély, ahonnan Karaffa a kivégzéseket nézte, üres maradt aztán, üresek a szobák, hol a halálos Ítéleteket sziv- ttlenül aláirta . . . ő maga felköltözött fényes palotájába, hogy élvezze a gazdagságot, tündököljék a gonoszul harácsolt kincsekkel. Nem gyönyörködhetett sokáig, nem bámulhatták sokáig, mert gonosz vége lett...Amit ezer. meg ezer ember szemé­ről elragadott, szivéből, kitépett,, őt magát is kerülte az álom, nem volt nyugta; megháborult az elméje, dühöngő őrült lett, kitől mindenki futott. ■/,' Az ezerek meg ezerek átka fogta-e meg, vagy annak a féleszii kémnek áldása teljesedett-e be rajta? Emléke él s emléke fájni fog a magyarnak még sokáig . . . sokáig . . . (Vége) A meghűlésről Nagyon aktuális téma ez, melyről egy német folyóirat­ban a következő figyelemre méltó dolgokat olvassuk: Az emberek a hideget és a meghűlést a legrégibb időktől kezdve összefüggés­be hozták egymással, de az újabb búvárkodások kimu­tatták, hogy a meghűlésből származó betegségek nem a hideg nagyságától függ­nek. Éppúgy lehet meghűl­ni akkor, amikor “betör” a hideg, mint akkor, amikor a meleg “tör be” — váratla­nul és alattomosan. A meg­hűlés nem abból származik, hogy a levegő hőfoka ki­csiny, hanem abból, hogyan éri testünket a levegő hő­mérséklete, vagyis a lehűlés élettani tényezőjét, melyet nem a levegő hőmérséklete, hanem főként a szél erőssé­ge befolyásol. A szél általá­ban az időváltozások idején erős. A tél erőssége a meghű­lésből származó hurutokat és a hurutokhoz közelálló spanyolt idézi elő, amig a tulajdonképeni gyulladások leginkább a hideg betörése­kor jelentkeznek. A hideg idők beállta előtt sokat kell gondolnunk arra, hogy hogyan öltözködjünk és hogyan táplálkozzunk? Erre nézve a köztapaszta­lat azt mondja, hogy minnél melegebben és minnél na­gyobb gonddal “öltözkö­dünk” annál inkább ki va- . gyünk téve annak, hogy alattomosan ránktör a nát­ha s olyan észrevétlenül el­csípjük a “meghűlést,” hogy sokszor fogalmunk sincs ar­ról, hogy tulapdonképen mikor, hogyan és hol kap­tuk azt meg? Edzzük tehát állandóan testünket. Mossuk le min­den reggel felkelés után jó hideg vizzel s töröljük szá­razra a testünket le­mosás után. Öltözködjünk ész-szerüen: nem tulmele- gen de hanyagul sem és táp­lálkozzunk sokkal jobban, mint nyáron. Sokan bizo­nyos diétákat Írnak elő úgy télire, mint a nyári időszak­ra. Maguk az orvosok — legalább is 55 per cent-jük nem hisz ezekben a diéták­ban. A rendszeres és elővi­gyázatos táplálkozás többet ér, mint mindenféle étkezési tilalom. Diétákra csak bizo­nyos .... betegségeknél, mint Magyarhoni h’rek (Folytatás az 5-ik oldalról) a községtől mintegy húsz kilóméternyi távolságban le­vő hegységben, az Ugolc- patak mentén barlang van, melyben néhány száz évvel ezelőtt rablónők laktak. — Ezek csak éjnek idején jöt­tek elő rejtekükből, végigra­bolták a környéket, majd visszatértek a barlangba és ott vigadoztak. A tanító a népmese alapján kutatni kezdett; többször kirán­dult Széleslonka határába és kereste a mesebeli barlang bejáratát. — Kutatása most eredménnyel is járt. Az Ugolc patak kies fekvésű keskeny völgyében egy bar­lang bejáratára bukkant. A barlangban csodálatos világ tárult eléje. A barlan­got óriási kiterjedésű és gyönyörű zöldszinü csepp­kövekből álló alakulatok di- szitik. Eddig két hatalmas üregbe sikerült behatolnia. A bejárattól nem is messze templomhoz hasonló térség van, amelynek egyik sarká­ban gyönyörű zöld színben játszó oltárszerü cseppkőa- lakulat áll. Ferencsuk tanító a barlangot egyedül nem tudta átvizsgálni s ezért ku­tatásainak eredményéről jelentést tett a hatóságok­nak. A közel jövőben geoló­gusokból álló bizottság fog kiszállni a helyszínre. AHOL CSAKIS A CSEH GIMNÁZIUMRA TELIK Mint a “Prágai Magyar Hírlap” írja, az ungvári magyar gimnázium bizott­sága évről-évre megújuló harcot folytat a magyar gimnázium visszaállitása ér­dekében. Ez évben két be­advánnyal fordult a kor­mányhoz és mindkettőre kü­lönböző választ kapott. — Az efryik válasz azt mond­ja, hogy nincs pénz a ma­gyar gimnázium felállításá­ra, a másik pedig arról érte­síti a bizottságot, hogy a kormány elkészítette az Ungváron épitendő cseh gimnázium terveit. például vesebajuál, cukorbe­tegségnél, stb. kell gondol­nunk, de ha nem szenve­dünk krónikus bajokban, szükségtelen a diétázás. Azt is inkább a divat kapta fel, mint az egészségügyi köz­szükséglet. v

Next

/
Thumbnails
Contents