Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-12-17 / 46. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA «-& oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A church weekly for the American Hungarian Reformed and Presbyterian people Established in ISh'.i. Rates: in the U. S. $2(00, elsewhere $2 SO per year. Owned by the Hungarian Reformed Ministers' Association Rev. Alexander Toth, D. D., President EDITOR AND PUBL1 HL, REV. ARPAD L. BERNATH 860 fOBURN ST. K ON. OHIO Minden levél, cikk, újság és pénz e cimre küldendő! ................................................................. ............ A mi ádventunk Eljön az Ur. Most már rendben van minden. Óh valóban ug^ érzed-e, hogy most már rendben van minden a világban is, a te életedben is? Úgy érzed-e, hogy elnyerted a fiuságot, hegy nem kell remegned és félned beneid miatt az Istentől? És körülötted a világ olyan-e, hogy az veled együtt nem szolgál mást, csak az isten dicsőséget:' Meg ne csald magadat és az Istent, kedves testvérem. “Ha azt .mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk.” (I. János 1 :8.) Meg vagy elégedve ezzel a vajúdó, formátlan, sötét és kietlen világgal, melyben a biin szennye között alig látsz valami drágagyöngyöt? Nem hiszem, hogy magadat és ezt a mai világot jobbnak tartanád, mint azt, amelyről azt mondotta a próféta: “Tetőtől talpig nincs e testben épség.. .” Nem hiszem, hogy — bármilyen jól menjen is dolgod — néha eléd ne toppanna a halál gondolata s te összerezzensz és kérdezed: mi lesz velem, mikor itt kell majd hagynom mindent,' amit szerettem és oda kell állanom az elé, akit nem szerettem? Mi lesz veled? Mi a célja életednek? Mi vár reád? Számot tudsz-e adni lelkedről az előtt, aki ítél? Óh miért ezek az aggodalmak, hiszen eljött már az Ur? “Az igazi világosság előtt volt már a világba... de a világ nem ismerte meg őt. Az övéi közé jőve, de az övéi nem fogadták be őt.” (János 1:9—10.) Igen, a nagy ádventben az emberiség nem készült el az Ur fogadására. Csak várakozott rá, de nem tisztította meg előtte az utat. Azzal kellett kezdeni Jézusnak is, amivel Keresztelő János végezte: “TÉRJETEK MEG!” Azért olyan szomorú ma is ez a világ, mert nem fogadta meg ezt a szót. Azért kell neked is készülnöd az Ur fogadására. Mert Ő még mindig csak jön. Jegyezd meg jól: a Tézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz, Ő mindig az Atya szeretetét hozza el hozzánk. Kétezer esztendő ködén keresztül is megtalál téged és ha beleengeded Őt a te szivedbe, akkor megismered, hogy mit tesz “elnyelni a fiuságot”. Minden esztendőben újra szól hozzád: térj meg! Minden esztendőben uj alkalmat ad neked, hogy egyengesd az Ő ösvényeit. Ezt a felhívást is azért küldi most hozzád, hogv megmondja neked, hogy most kell elfogadnod Őt. — Most, mert jövőre talán már késő lesz. Nem tudod, lesz-e még alkalmad meghallani az Ő szavát: TÉRJ MEG! S lesz-e időd a megtérésre? Most még talán csak nem akarsz, később, már nem lehet, nem birsz. Siess, mert minél inkább múlnak a napok, telnek az évek, szived annál keményebb lesz s az önzés, a köznapiság, a sziikkeblüség annyira erőt vesznek rajta, hogy még ha akarnál se tudnál az Ur felé fordulni. Én hiszem, hogy meg van a szivedben a vágyakozás a megtérésre és az Ur befogadására, csak azt nem tudod, mit kell cselekedned. Óh, hát mit csinálsz, mikor vendéget vársz? tfo-^-e micsoda sürgés-forgás, készülődés van nálad? Kitakarítasz, kifényesitesz mindent. Most is igv kell cselekedned, mert jő az Ur. Igen, de Ő a te szivedbe akarja beszállásolni magát. Szivedet kell tehát megtisztitanod, azt kell kiseoerned, abból kell kidobnod minden szemetet, minden bűnös érzést, önzést, elbizakodottságot, durvaságot, a világ szeretetét, a közönyösséget. Szived keménységét kell meg- lámvitani a bünbánat töredelmével, szived hidegségét kell felmelegitened az imádság melegségével. “Ha te az Istent buzgón keresed és a Mindenhatóhoz bocsánatért könyörögsz. akkor legott felserken érted.” (Tób 8:5.) De még mást is cselekedhetsz. Te már tudod, hogy ki az, aki jön. Tudod, hogy Istennek ama Báránya, hogv elvegye a te bűneidet. Nem jó lenne-e tehát, ha a^dig is, mig szemtől szembe megláthatod őt, elővennéd fényképét és szivedbe zárnád jóságos arcának drága vonásiat. Az ő fényképe rendelkezésedre áll, csak vedd elő bibliádat és olvasgasd azokat a történeteket, amelyek róla szólnak. Egyeszer egy faluba várták a királyt, aki ismeretlenül jött egyszerű ruhában korona és bíbor nélkül. Mindenki készült a fogadására, sütöttek, főztek, felvették ünneplő ruháikat. S mikor a király megérkezett, karon fogott egy rongyos alakot s elment vele annak házához. A többiek pedig tovább várták a királyt, nem tudták, hogy már megérkezett. S mikor megtudták, h( gy már hiába várnak, irigykedve megkérdezték azt, akinél a király vacsoráit, hogy miért őhozzá ment és miért nem vette észre őket is. Az pedig csendesen felelt: azért, mert én ismertem őt s ő is ismert engem: mi már régóta ismerjük egymást. Vigyázzunk, hogy mi is úgy ne járjunk, mint az ünneplő ruhás sokaság. Ha megismerkedünk Jézussal, ha szivünkbe engedünk egy-egy sugárszálat az Ő tekintetéből, akkor nem mehet el melleit nk, mikor megérkezik: nem, mert megismerjük őt és odajárulunk elé s ő is megismer minket, mert látja rajtunk az ü ábrázatának dicsőséges sugárzását. Készülj hát és gondolj arra, hogy mi lett a következménye annak, hogy “a világ nem fogadta be Őt.” Azt gondolod, hogy mindegy, Ő úgy is jön. Igen, Judáshoz is jött, a farizeusokhoz is. De mi lett a következménye annak, hogy ők nem készítették el szivüket? Bizony, bármennyire szeret is téged az Isten, nem élhet egy fedél alatt bűneiddel, nem léphet szivedbe, ha az tele van tisztátalansággal. Mi lett volna, ha a tékozló fiú után elmegy az Atya és úgy, amint volt, bünbánat nélkül haza viszi? Újra megszökött volna, vaev beszennyezte volna a tiszta szülői házat is romlott szivével. Ne késedelmeskedj hát! Az Atya vár reád, várja, mikor indulsz el “haza”. S ha megtetted az első lépést, Ő jön eléd, keblére ölel és újra gyermekének nevez téged. Tedd meg ezt az első lépést s meglátod, hogy az Ur vezet téged tovább, megtapasztalod, “amiket szem nem látott, fül nem hallott és emberek szive meg se gondolt, amiket Isten készített az Őt szeretőknek.” (I. Kor. 2:9.) Ha pedig úgy érzed, hogy már befogadtad életedbe Jézust, ha boldogan, örvendezve járod Vele az élet útjait, óh akkor is “egyengesd az Ő ösvényeit”, mert ő nem csak téged akar megváltani, hanem uralkodni akar az egész világ felett. Ahop'v belépett a te szivedbe, úgy akar belépni a te barátaid, testvéreid, hozzátartozóid szivébe is s ahogy tebenned él, i p-v akar élni minden egyes ember életében, ő jön “és minden szem meglátja Őt.” (Jel. 1:7.) “Készitsétek az Urnák utat!” Ha már megismered is Őt, ha megtapasztaltad is Délén szeretetét, akkor is, sőt annál inkább, alázatos tö- redelemmel készülj és minden pillanatban légv kész ama nagy napra, amikor “az embernek Fia eljő az ő Atyjának dicsőségében az ő angyalaival és akkor megfizet mindenkinek az ő cselekedete szerint.” (Mát. 16:27.) Légy kész, mert nem tudod, mikor jő el “az Urnák napja”, amikor majd “Krisztus ítélni fog élőket és holtakat az Ő eljövetelekor és az Ő országában.” (2. Tim. 4:1.) Eléje mersz-e állani? Szereted-e őt annyira, hogy nem félsz majd Tőle? Világosság lesz-e számodra az Urnák napja, vagy sötétség? (Ámos 5:18—20.) Óh halljátok meg mindnyájan a szót, halld meg te is, bárki légy, aki e sorokat olvasod: “KÉSZÍTSÉTEK MEG AZ URNÁK ÚTJÁT, EGYENGESSÉTEK MEG AZ Ő ÖSVÉNYEIT!” ÁDVENTI DICSÉRET Dicséretet zeng ajka népednek, Te néked áldott örök Istennek, Hogy megtekintvén gyászos sorsunkat, Elhatároztad megváltásunkat. E végre mennyből fiadat küldéd le, Hogy utat nyisson nekünk is az égbe. Ma is hirdetjük az ő eljöttét Csodálva zengjük sok nemes tettét. Mert szenvedett ő, de mást vigasztalt, Alázatos volt s mást felmagasztalt, Szegénvséget tűrt minket gazdagítva, Meghalt, de holta sírunkat megnyitja. Áldott légy Isten! nagy irgalmadért: Megváltásunkra küldött Fiadért! Tanits, ismernünk őt jobban-jobban, Példája által épits a jóban, Hogv ben»ie hivek, vele egyesüljünk, És őt szeretve, vele idvezüljiink.
