Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-11-20 / 42. szám
4-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A church weekly for the American Hungarian Reformed and Presbyterian people. Established in 1899. Rates: in the U. S. $2 00, elsewhere $2.50 per year. Owned by the Hungarian Reformed Ministers' Association Rev. Alexander Toth, D. [>., President EDITOR AND PUBLISHER: REV. ARPAD L. BERNATH 860 COBURN ST. AKRON, OHIO Minden levél, cikk, újság és pénz e címre küldendő! Órakeresztyének Miért lehet némely keresztyént az órával összehason litani? Mert mindig fel kell őket huzni és nem tudnak úgy dolgozni, hogy le ne járjanak. Te még nem találkoztál ilyenekkel? Jelen vannak minden gyűlésen és konferencián, egészen el vannak telve és nagy áldásokat nyernek. Tele buzgósággal és erővel mennek haza és teljes erővel dolgoznak. Fel vannak huzva! És mégis, lassan, de biztosan lejárnak. Akaratuk csak addig feszült, amig hatalmas Jjefolyások alatt állott, azután mind jobban és jobban elenyészik. Buz- góságuk a forráspontra hágott, nemsokára azonban lehűl és a rendes langymeleg állapotot ismét eléri. (Jel. 3, 16.) Igen, fel voltak huzva, a kulcsnak néhányszori megfordítása által a rugó megfeszült, egy erős kéz a súlyt felhúzta és most, hogy a nyomás megszűnt, a rugó lasasnként lazul és a súly leszáll. Nincs önmagában semmiféle belső hajtóereje, csak hirtelen lökés volt: természetes, hogy az órának csakhamar meg kell állnia. Nem hű képl-e ez a keresztyén életnek? Nincs*e szükségünk ilyen hirtelen felhúzásra és azután nem járunk-e le ismét. Hát nyilhoz kell hasonlóknak lennünk, amelyet az ij- ból hirtelen lökés röpit ki és sebesen száll előre, hogy aztán a levegőben elbágyadjon, elerőtlenüljön, mig a főidre nem esik? Nem kellen-e inkább “szárnyra kelnünk a saskeselyük- kell, hogy fussunk és ne lankadjunk meg, járjunk és ne fáradjunk el?” (Ézsaiás 40, 31.) Ezek az óramű-keresztyének kaptak egy bizonyos mennyiségű erőt, bátorságot, örvendezést és annyira el vannak ragadtatva a kapott áldástól, hogy megszűnnek csak a Megváltóban bizni és csak ebből a forrásból élni. Olyan hajóhoz hasonlitanak, amelyik hosszú útra vesz fel élelmet, aztán útra kel, hogy a tengeren maradjon néhány hétig, mig a készletből tart. Az ilyen keresztyének a kegyelmi ajándékokból akarnak élni, ahelyett, hogy a kegyelem Istenére bíznák magukat. Nagy indíttatást kapnak a Megváltótól és ez egy ideig gyorsítja lépteiket, de nem engedik, hogy Ő adjon nekik erőt és munkaképességet, igy hát nemsokára a régi, megszokott nemtörődömségükbe esnek vissza. Krisztusban maradni, Krisztusban élni. Krisztust magunkban lakni engedni (János 15, 5; Kol. 2, 6; János 6, 57.), ezek a kifejezések igazán sokkal többet jelentenek, mintj- hogy csak alkalmilag legyünk felhúzva vagy ösztökélve, hogy aztán csakhamar ismét lejárjunk. Azt jelentik, hogy Krisztus maga, ő kell, hogy vezessen bennünket és ez a meg nem sziinő össztönzés oly erős, hogy nincs szükségünk semmiféle különleges lökésre és ösztönzésekre: egy bensőséges hatalom folytonosan működik és járásunk szilárd és biztos marad. Némely keresztyén olyan, mint a gyorsvonat végéhez kapcsolt kocsi. Nagy utat megfut a vonattal, de ha a kapcsot kioldjuk és a kocsi a vonattól elválik, csakhamar megáll. Mozgott, de már nincs összeköttetésben a mozgató erővel. Te is nyerhettél Krisztustól áldást, ha azonban te Krisztussal nem maradsz közösségben, az áldás megszűnik és te is a veszteglés állapotába kerülsz! “Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek,” — mondja az Ur. ( János 15, 5.) Mi tartja a vízimalmot mozgásban? Itt nem kell felhúzni semmiféle rugót. A viz ereje dolgozik: amig a kerék a vízben van, addig forog. A folyó viz eleven ereje az, ami az egész gépezetet mozgásban tartja. így csak egyedül Isiién kegyelme 'és szeretete folyamának a folytonos áramlása és a Szentlélek hatalma tudja tisztán tartani a mi szivünket és tudja a mi életünket helyes irányba terelni. Csak “a Krisztusban való kegyelemben” (II. Tim. 2, 1.) tudnuk erősek lenni. Erre feltétlenül szükségünk van, hogy a mi bírunk Jézus Krisztusnak a kegyelme mindig velünk maradjon. Vigyázz, hogy te a kegyelem folyamában maradj! Természtesen vannak azért serkentések és különösen megáldott idők. A kegyelem folyama időnként =ehesphben folyik. A Jordán gyakran kilépett partpai közül. Isten “megnyitja az egek csatornáit, és áraszt bőségesen.” (Mai. 3, 10.) Szivünk csordultig van szeretettel, örvendezéssel és erővel. De éppen ezekben az időkben óvakodjál a gyors előretöréstől, hogy a Jézussal való kapcsolatod meg ne lazuljon. Az a veszedelem, hogy lelki életed duzzadó ereje az Úrtól való függésnek az érzetét csökkentheti és téged azzal kisérthet, hogy a saját erődre támaszkodva dolgozzál. Adj hálát az Istennek minden buzdításért, minden uj vezetésért és ösztönzésért, amelyet kapsz, az mind nagy segítségedre lehet! Mipden ima és bibliaóra, minden urvacscr ravétel, a közösségnek minden különös alkalma, mint pl. a konferenciák, arra kell hogy segítsenek bennünket, hogy az égi kegyelem árja minél elevenebben follyon. Adj hálát az Urnák az áldás idejéért, de ne hagyd magad pusztán ezekre: a te erőd a benned lakó Megváltóban van. Ne légy óramű- keresztyén ! ŐSZI DAL Csendes elmúlásról szol halkan az ének. Hulló falevelek, hervadó virágok Mind erről beszélnek. — Hulló falevelek akármit beszélnek: Mi azért nem félünk Isten a reményünk. A vándorló varjak sorjában elmennek, Az elmúlásról beszélnek mindennek. Bucsuzkodó darvak bárhogy is beszélnek: Mi az enyészettel bátran szembe nézünk, Istenben halunk meg, az Istenben élünk. őszi széltől hajtott továbbszálló felhők Azt beszélik nekünk, Hogy mi is elmegyünk, rövid az ittlétünk. Sötétszinü felhők, mi ettől nem félünk. Nincsen ott elmúlás, hol mi újra élünk. Örök tavasz ragyog abban az országban, Ott nem hull le soha a fák koronája. Csendes elmúlásról szól halkan az ének. Hulló falevelek, hervadó virágok, Vándorló madarak mind erről beszélnek. Bodó Árpádné ISTEN MUNKATÁRSAIHOZ (Folytatás az 1-ső oldalról.) kétezer év óta már. Nem a mának a diadalait, hanem az örökkévalóságnak tartós és bizonyos győzelmét. — Akarsz- é igy diadalmaskodni? Tudom, hogy akarsz, — hiszen beállottál Krisztus hadseregébe, Isten munkatársai sorába. Akkor tudnod kell, hogy köztünk már nincsen sem félelem, sem gyűlölet, sem irigység, sem versengés, sem harag, sem féltékenység, — mert mi köztünk csak szeretet van. Szeretet, amiből békesség származik; szeretet, ami békességből származik: Krisztus békességéből. Mi már nem akarunk magunktól semmit mi magunk, hanem csak azt akrjuk, amit Krisztus akart, ő pedig azt akarja, amit az Atya akar. “Én azért jöttem, hogy cselekedjem az én Atyámnak az akaratát. Bizony, bizony mondom nétek, hogy aki hallj a az én beszédemet és hisz annak, aki engem elküldött: örök élete van és nem megy ité1- letre, hanem az már átment a halálból az életre.” — Testvérem, még egyszer köszöntelek, mint Isten munkatársát. Istenét, aki engem is, közietek talán a legméltatlanabbat, arra méltóztatott, ho~ közöttetek és veletek együtt szolgáljam őt. Kik eddig egymástól külön, elszigetelve, egymással sokszor nem törődve, próbáltuk végezni az Ö munkáját: mostantól fogva összefogunk és egyr más kezét erősen szorítva, uj elhatározásokkal megyünk tovább a szent munkában. Te is itt jösz a sorban velünk. Már együtt lépünk veled. Jézus jár előttünk.... “Bízzatok! Ne féljetek! Én vagyok. Békesség tinéktek!” Dr. Tóth Sándor
