Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-11-20 / 42. szám
n . \ KaUis^ay Entered as Second Class Matter at the Post Office at Akron, Ohio, on 15th September, 1986. Entered as Second Class Matter at the Post Office at Akron, Ohio, on 15th September, 1986. VOL. XXXVII. ÉVFOLYAM. AKRON, OHIO, NOVEMBER 20. No. 42 SZÁM ISTEN MUNKATÁRSAIHOZ! Testvéreim, — Református Egyházunk valamennyi ma- gyár egyházközségében munkálkodó lelkipásztorok, segédlelkészek és tanítók, főgondnokok és gondnokok, pénztárt nokok és ellenőrök, titkárok és jegyzők, jogtanácsosok vagy bármilyen más elöljárók, örökös vagy választott presbiterek, kollektorok és egyházfiak, vasárnapi iskolai igazgatók és tisztviselők és tanítók, énekkari karnagyok és tisztviselők, nőegyleti és egyéb egyházi egyleti tisztviselők, valamennyi egyházi ifjúsági testületnek a vezetői és tisztviselői, — mind, — békesség mindnyájatoknak! Üdvözöllek titeket a mi Urunknak a Jézus Krisztusnak nevében, akinek a követségében együtt végezzük a kien- gesztelődés szent szolgálatát, amit reánk bízott a kegyelmes Isten, miután előbb mi magunkat engesztelt ki önmagával a Krisztuson át, akinek a szeretete azóta folytonosan szorongat minket, hogy többé ne magunknak éljünk, hanem Annak, aki értünk meghalt és feltámadt. Amikor hát az Ő nevében köszöntelek titeket, egyúttal őérette is szólok hozzátok, jól tudva, hogy amikor Őérette szólok: egyúttal a ti saját érdeketekben is beszélek, — és amikor a ti saját érdeketekben beszélek: egyúttal annak a szent közösségnek is javára munkálkodom, amely minket mindnyájunkat egy közös egységben foglal össze: anyaszentegyházunknak. Kik vagytok ti? Valamennyi magyar református egyházunknak valamennyi gyülekezeti munkása, akiknek a kezébe tette le az Ur, mint féltett bizományi, mindazt a drága roppant értéket, amit egész munkánk képvisel. Hogyan sáfárkodtok vele? Isten majd számonkéri. De köteles számonkérni már itt a földön is a Krisztus egyháza, melynek mi mindnyájan tagjai vagyunk, mint egy testnek. Sok ugyan a tag, de egy a test. Ti tehát a Krisztus testének a tagjai vagytok. De még ennél is többek vagytok. Isten munkatársai vagytok. Olyanok, mint volt Pál, meg Kéfás, meg Appollos. Az Isten szántóföldjében az egyik iií- tet, a másik öntöz, — de a növekedést az Isten adja. Sem az ültető, sem az öntöző, hanem a növekedést adó Isten a valami. Az ültető pedig és az öntöző egyforma; mindegyik a maga jutalmát veszi majd a saját fáradsága szerint. Isten rendelte az ültetőt is, meg az öntözőt is. Nem akarja egymaga végezni a munkát: részt ad belőle neked is, Nekem' ís. Érzitek az ezzel járó nagy felelősséget? Istennek módjában van, hogy'engem, ha hűtlen és gonosz szolga vanvok, elbocsásson, — de nekem nem lesz többé módomban, hogy még egyszer az ő munkatársává legyek, ha egyszer elbor csátott! Úgy kell hát végeznem a rám bízott munkát, hogy erre a szolgálatra alkalmatos és méltó lehessek. Még a legközönségesebb földi munkában is hűséget kíván munkásától a munkaadó;, mennyivel inkább kívánhat hát hűséget munkásaitól az ég és föld Királya, aki olyan munkába állított be minket, ahol a mi hűségűnktől a Krisztus vérén megváltott drága lelkek üdvössége és örök élete függ. Isten ugyan nélkülünk is beviheti őket a maga Országába, -— de egyedül magam leszek felelős azért, ha elhanyagoltam az Ő munkájának azt a részt, amit reám bízott. És nem rettent- het-é annak meggondolása, hogy milyen rövid az emberi élet és mily gyorsan elröpül az az óra, amit Isten munkájában kellett volna eltöltenem és elmulasztottam? . . . Vájjon lehelé nyugalma az, Isten munkatársának? Jézus nyilván megmondotta: Az én Atyám szüntelenül munkálkodik, — s hozzátette: én is munkálkodom. Vájjon mi szüntelenül munkálkodunk-e az Atya dolgában? Szüntelenül eszünkben vanré legalább az, hogy ebben a szolgálatban bármit teszünk is, soha nem embereknek, hanem magának az örökkéválló Istennek cselekessziik. Ebben van azonban ennek a szolgalatnak nemcsak a felelőssége, hanem a méltósága is. Ez a szolgálat nem teher, hanem a legnagyobb kiváltság, jutalom és ajándék. JéL zus maga tanított meg rá, hogy Istennek a jutalmazási módja mindig a több szolgálat, a nagyobb munka, a nehezebb feladat. “Jól vagyon, jó és hü szolgám, — kevesen voltál hü: többre bizlak ezután.” Hiszen igy van ez az ember között is: a hűséges bojtárból lesz a jó pásztor, a jó pásztorból lesz a számadó gazda. Nem lehet ez másként sehol-sem. Még az iskolában is csak annak tanítanak többet, aki már megtanulta az alapvető tudományokat. A hadseregben is azt léptetik rangban előbbre, feljebb, aki az alsóbb rangokban jól megfelelt tisztének. — Ha mindezeket elvárjuk és helyesnek találjuk az emberek részéről: mennyivel nagyobb és megnyugtatóbb dolog az, hogy Isten is asszerint biz reánk többet és többet, amint az előbb reánk bízott kevesen híveknek talált. Minél többet biz rám, annál kevesebb lesz az, amire ő maga akar gondot viselni. Érzed-é testvérem, hogy mekkora tisztsség ez? A maga atyai gondoskodásából ad igy részt neked is. Azt jelenti ez, hogv bévesz a fiuságba. Az Atyai háztartásban atya után legtöbb része van a fiúnak. A munkából is, de az örökségből is. Isten munkatársának lenni tehát a?JLjs jelenti, mint Isten fiának lenni. Az Isten fiaira pedig megváltói hivatás vár állandóan. Ezt mondta már Pál is: “ha egész teremtett világ sóvárgása várja az Isten fiainak megjelenését.” Mennyivel inkább ma, mint akkor! Ebből azonban az is következik, hogy aki Isten munkatársa: annak készen kell lennie a megváltói szenvedésekre is. A fiuság útja a Golgothán vezet keresztül. A világot ma sem válthatja meg más, mint az önfeláldozás keresztje. A tisztitó-tiiz itt van a földön: a szenvedés tüze az, ■— ahogy Jézus mondta: “mindenki tűzzel sózatik meg.” A tűz tisztit, mint a só. A szenvedés is nemesit, mikor másokért kell azt elszenvednem, vagy mikor önbüneim kisértéséről kell fj lemondanom. Ezek az én keresztem. “Aki fel nem veszi az | ő keresztjét és úgy követ engem : nem méltó az én hoz- j zám!” Készen vagy-é, testvér, a kereszthordozásra ? A tűzzel való megsózatásra? Te magadért is: a bűneidről való lemosásokban; másokért is: a Krisztus munkájának köztük folytatásában. Készen vagy-é rá? Vagy félsz tőle? ki akarod ; huzni magad alóla? — “Aki meg akarja tartani az ő életét: elveszti azt. Valaki elveszti az ő életét én érettem: meg ’ tartja azt.” Pál egyenesen örvendezett annak, hogy részt vehet Krisztus megváltó szenvedésében. “Örülök az én ti értetek való szenvedéseimnek, hogy azt, ami hijja r an a Krisztus szenvedéseinek, bétöltöm az én testemben, az Ő testé- • ért, ami az egyház.” Betölteni azt, ami hijja maradt a Krisztus szenvedéseinek! Az egvik legnagyobb kersztyén gondolkozó Pascal, azt mondta eo-vszer, hogy Tézus Krisztus haláltusában marad a világ végezetéig. Igén, mert a viláo- mindvégig üldözi őt, — de hála Istennek: mindvégig leszek hü Pálok is, akik átveszik magukra és tovább hordozzák a Krisztus keresztjét. Üdvözlégy kereszt, egyedüli reménység! (Augustinus.)-—- íme, ezt is jelenti az, hogy Isten munkatásai vagyunk! Osztozás a Krisztus sorsában. Örökös Nagypénteket. Haláltusát egész életünkre. Olyat, amilyenben Krisztus jarta Zsidóország földjét. Kevés hozsannát, sok feszítsd1, meget. Kinos megáldozatást. A méltatlanul szenvedés minden gyötrelmét. — De jelenti a Husvét minden diadalát is Jelenti azt az uj életet, amin a halálnak nincsen hatalma Jelenti azt a diadalmenetet, amiben a keresztyénség halad (Folytatás a 4-ik oldalon.)
