Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)

1936-11-05 / 40. szám

4-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A church weekly for the American Hungarian Reformed and Presbyterian people. Established in 1899. Rates: in the U. S. $2 00, elsewhere $2.50 per year. Owned by the Hungarian Reformed Ministers’ Association Rev. Alexander Toth, D. D., President EDITOR AND PUBLISHER: REV. ARPAD L. BERNATH 860 COBURN ST. AKRON, OHIO Minden levél, cikk, újság és pénz e cimre küldendő! HIM—Mfi—I—■B—1mu ■■mu P i T n i Belmissiói vasárnap A reformáció igazsága (Folytatás) * A reformáció palotában és kunyhóban a legbecse- sebb könyvé tette a Bibliát. Az az egy könyv elég volt egész életre. A reformáció utáni kór legnagyobb kulturális vív­mányának tartjuk a lelkiis­mereti szabadságot, a vallás- szabadságot. A reformáció utáni kor közerkölcsiséget. Kálvin Já­nos városában, Genfben, a legszigorúbb erkölcsi törvé­nyek uralkodtak. A jezsuita morál sokkal többet megen­ged, mert ott a fődolog az egyházhoz való tartozás. Jó példa erre egy vakbuzgó fő­úri nő, akinek fia házasság­törést követett el és aztán párbajozott. Nem fájlalta annyira fia erkölcsi botlását, még a párbajt se, de legne­hezebben viselte, hogy fia a böjtben párbajozott. A babona a reformáció előtti keresztyén vallásban nagy szerepet játszott. A legborzasztóbb megnvilvánu- lása volt a boszorkány-ége­tés. Az egyedül istenben va­ló bizalom, melyet a refor­máció oly erősen hangsu­egyik- vagy másik gyüleke­zetben erre a célra, használ­ják fel a gyülekezetek no­vembernek akármelyik va­sárnapját. A fő dolog az, hogy minden gyülekezetünk­ben meg legyen tartva a bel- missziói vasárnap s adjon minden gyülekezetünk annvi adományt, a mennyit adni képes! Isten megfizet kinek-kinek az ő cselekedetei szerint! Id. Kalassay Sándor lyoz, megtöri a babona ural­mát. Az isteni igazságoknak az emberi életbe való átvitele legjobban sikerült Kálvin­nak, a nagy reformátornak és azoknak az országoknak, melyekben az ő követői sze­rephez juthattak. Kálvin konzisztoriális, presbiteri egyházkormányzá­sa lett a minta mindenfelé. III. Az igaz ember hitből él. Luthernek ez a jelszava ismét előtérbe állította a ke­resztyén ember fő-kötelessé­gét. Krisztushoz megtérni, benne igazán hinni és hűsé­gesen követni őt egészen a teremtő Istenig. Nem elég tehát csak az egyházhoz tartozni. Krisztus a megvál­tó, kit Isten evégre küldött. Higgy és tedd rá életed hitedre és idveziilsz! Egyik nagy magyar refor­mátorunk, Dévay Biró Má­tyás, Budavárában egy kath. pappal oly nagy vitába keve­redett, hogy a helytartó végre is elhatározta, hogy ő tesz közöttük igazságot. A régi babonás idők szokása szerint istenítéletet akart tartani. Elő hengerittetett a budai piacra két puskaporos hordót és felszólította a vi­tatkozókat, hogy üljenek fel a hordókra. Ő majd alájuk gyujtat és amelyik nem re­pül a levegőbe, annak a ta­nítása lesz igaz. Erre Dévay nvugodtan, minden vonako­dás nélkül felült az eyvik hordóra, ellenfele azonban szép csöndesen elkotródott. Igv szokott ő szembenézni száz halálveszedelemmel — gyedül Istenére támaszkod­va. A KIADÓ KÖZLÉSEI November második vasár­napja belmissziói vasárnap. Ezen a vasárnap természe­tesen arról a munkáról kelleL ne beszélni, amit a belmisz- sziói bizottság végez az anya szentegyház érdekében és arra kellene felhívni a gyü­lekezeteket, hogy ennek a munkának a segitése tulaj;- donképen az egész egyházi életnek a fundamentumát képezi. Mi tudjuk, hogy mit je­lent a magyar református­ig egyházi életében a bél- missziói munka. A Refor­med Church belmissziói bi­zottsága volt az, amelyik megkezdte a magyarok köp zött a munkát, segített a szétszórt csontok összesze- désében, a gyülekezetek megszervezésében, templo­mok építésében és a lelké­szek kihozatalában, tisztes­séges eltartásában. Ott ál­lott, mint erősebb testvér a gyengébb mellett és nem har gyott elesni akkor sem, ami­kor pedig nagyon közel vol­tunk az eleséshez. Nézzék át a Reformed Churchhöz tarí- tozó gyiiekezetek egyházuk történetét s azonnal meg fognak győződni arról, hogy többszörös okuk van arra, hogy megemlékezzenek a belmissziói vasárnapon arról a nagy munkáról, amit a bel­missziói bizottság végez és hálát adjanak az Istennek azért a segítésért, amelyet Isten akarata szerint a Re­formed Church belmissziói bizottsága immár negyven­öt esztendeje nyújt a mar gyár reformátusság legna­gyobb részének. Ha valaha szükség volt ar*- ra, hogy kivegyük a magunk osztályrészét a belmissziói vasárnapnak a megünneplé­séből, akkor ma van erre szükség. A belmissziói bi­zottság azzal a kéréssel for­dult az egyház egyeteméhez, hogy ebben az esztendőben tegye lehetővé az egyház, hogy a belmissziói bizottság minden adósságát kifizesse. Ebben az adósságban majd­nem 116 ezer dollár az az összeg, amellyel a missziói munkát végző lelkészeknek tartozik. Első sorban ezt az adósságát akarja a belmisszi­ói bizottság kifizetni. Már maga az, hogy a magyar misszionáriusok hozzájuthas­sanak a fizetésükhöz, lekötek lezi minden gyülekezetün­ket arra, hogy a belmissziói vasárnapot megtartsák és ne csak a befolyó perselypénzt adják át a belmissziói bizott­ságnak, hanem magyarázzák meg azt a “200 ezer dolláros tervet”, amelynek az alapján a belmissziói bizottság az adósságot ki akarja fizetni. Mi erről a tervről még a nyár folyamán megemlékez!- tünk. A terv az, hogy össze kell gyűjteni 20 ezer olyan egyháztagot, akik erre a cél­ra tiz dollárt hajlandók adni. Az ajánlat havi részletekben is fizethető tiz hónap alatt, tehát havi egy dollárjával. Bizonyos, hogyha megma­gyarázzák a lelkészek az egyháztanácsban, a gyüleke­zetben, úgy nem lesz egyetr len egy gyülekezetünk se, amelyik kimaradna ebből a munkából. Az egyházi hirek- ből olvasom, hogy a toledoi gyülekezet már néhány rés^- vényjegyet jegyzett. Példa­adó cselekedet! Aztán a belmissziói vasár­napot kellene felhasználni arra is, hogy megmagyaráz­zuk a mi testvéreinknek, hogy a belmissziói bizottság csak abból adhat segélyt, amit a gyülekezetektől kap. Ha nem kap kellő fedezetet, úgy a munkáját nem tudja végezni. Meg kellene ma­gyarázni azt, hogy a belu missziói bizottság a maga munkájának az elvégzésére minden egyháztag után egy- egy dollárt kér és vár esz­tendőről esztendőre. Ha ezt az összeget megkapná, úgy nem volna tartozása. Isteni­országának a terjesztéséért ennyit bizony meg kellene cselekednünk s ezzel is bi­zonyságot kellene tennünk a mellett, hogy kivesszük a magunk részét az egyház­nak a munkájából. Ha tehát november másol­óik vasárnapja nem alkalmas NYUGTÁZÁS. Daytonból Tóth Andrásné $1, S. Chi­cagóból Benkő Ambrus $4, Benkő Erzsébet $2, Donorá­ból Lucskay András $1, Fle­ming Parkból özv. Kicsiny Istvánná $2. ELŐFIZETÉSI VER­SENY. Aki előfizetési dijat vagy hirdetési dijat küld be öt dollárig, akkor egy kis- sebb könyvet, ha 10 dollárt küld be, akkor egv nagvobb könyvet kap a kiadótól és aki karácsonyig a legtöbb előfizetést küldi be, külön öt dollárt kap a könyveken kí­vül. Jelentkezzenek azok, akik az előfizetések bekol- lektálásával részt akarnak venni eb^en a versenvben. EXPIRED SUBSCRIP­TIONS. Ilyen cim alatt le­velet küldött a postahivatal a kiadónak, hogy a Par. 4. Sec. 526. alapján nem küld­heti a lapot, kinek cime fö­lött a lejárati idő 1933, vagy 1934 és a jövő évben olya­noknak sem, akiknek 1935- ben lejárt az előfizetésük. Küldjék be tehát a hátralé­kosok az előfizetési dijat, hogy zavartalanul kaphassák a lapot. NYILATKOZAT. Egy politikai körlevél látott nap­világot egy lelkész nejének aláírásával. Az illető kijelen­ti, hogy a kérdéses levelet nem irta és nem küldte szét, annak létezéséről és tartal­máról semmit sem tudott. A nevét ugv hamisították oda. Talán bosszúból, va^v tudat­lanságból, vagy jóakaratból.

Next

/
Thumbnails
Contents