Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-10-15 / 37. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7-ik oldal KARAFFA BECSÜLETE Krónikás történet a XVI-ik századból. A börtön éje irtózatos. Az álom barátja, jóakarója a megnyomorodottaknak, szenvedések balzsama, kétségek ek szenderitője, fáradt elmék puha vánkosa ... de a börtön éjszakája nagyon hosszú, eltart mindennap huszonnégy ó- ráig s egy-egy árva fénysugár, ha be is vetődik, csakhamar kioson újra . . . nem érezi jól magát a börtönben. Későn, nagyon későn száll le az álom a rabok szemére, de nem ölti fel himes ruháját, nem szivet gyönyörködtető képeket fest, hanem borzalmat kelt, megeleveníti az agy izgatott gondolatait, testet ad a névtelen fájdalomnak, elűzi a reménységet s a halál vázával rémitgeti az ártatlanokat is. Keczer András egy órai nyugodt álomért odaadta volna minden ezüst-arany marháját . . . KARAFFA ELŐTT Negyednapra került rá a sói Addig napról-napra kellett látnia, mint viszik sorjában rabtársait vallatni. A rideg porkoláb névszerint szólította őket elő, nem volt a hangjában a szánakozásnak még csak árnya sem. Miért is sajnálkozott volna? A felséges császár szolgája orgyilkosoknál gonoszabbaknak nézte őket, mert az orgyilkos embertársát szúrja le uton-utfélen, de ezek a rebellis magyar kutyák a felséges császár életére törnek, az ő fejé1- ről akarják elrabolni a koronát. így tudták, igy vallották. Karaffa maga elé idézte Keczer Andrást. Látni akarta őt előbb, vad gyönyörűsége tellett abban, hogy az áldozatokat szemtől-szembe lássa, szavaival meggyötörje, szemeivel elrémitse. Ez a dúsgazdag magyar úgy fog csúszni előtte, mint a vérig korbácsolt eb és fog sírni, könyörögni. De az nem használ neki, semmi sem fog használni. Összefont karokkal, szívtelen arccal állott a tölgyfából faragott íróasztal előtt Karaffa, szúró szemeit reá szegezte Keczer András, aki bilincsekkel terhelten, de felemelt fővel álott előtte ártatlanságának tudatában, önérzetesen. — Keczer András vagy? — Tisztes nevem Keczer András — feleli a rab. Folytatjuk EGYHÁZI HÍREK (Folytatás a 6-ik oldalról.) ÁRVAHÁZI GYŰJTÉS. “Nem minden, aki azt mondja: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába, hanem aki cselekszi az énmennyei Atyám akaratát!” Az Atya akarata az is, hogy meggondoskodjunk az árvákról és öregekről. Isten akaratát teljesítik a gyűjtők és az adakozók. — Eddig Mészáros Józsefné és Sim- kó Gyuláné $20.15, Pető Pálné és Henez Sándorné $18.30 gyűjtésről számolt be. Te csak mondod: Uram! Uram! Vagy cselek- szed is az Atya akaratát? GYÜMÖLCSEIKRŐL ISMERITEK MEG ŐKET, mondotta Jézus. A hit legszebb gyümölcsét termelő közösség, a Nők Missziói Köre, okt. 9-én, a mi egyházunk körében tartotta áldásos, igen szép összejövetelét. Hét egyházból 66-an jöttek össze. A mieink, mint vendéglátók, magyaros szívességgel vendégelték meg őket. Akik a vendégeléshez munkával, ajándékkal járultak, fogadják hálás köszönetünket. A mi egyházunk Missziói Köre öt dollárt küldött az óhazába Molnár Mária Mánusz szigetére utazása költségeire. REFORMÁCIÓI HETÜNK vasárnap, okt. 25-én, kezdődik és egész héten át tart, minden esti istentisztelettel. Mához két hétre, nov. 1-én, őszi hálaadás alkalmából Úrvacsora lesz. Az istentiszteletek esténkint fél nyolc órától lesznek. ESKÜVŐ. Egyházunk ifjuságá. nak két közszeretetben és megbecsülésben álló tagja, ifj. Ber- tók Gyula a C. E. elnöke, egyházunk jegyzőjének Bertók Gyulának és nejének fia és Kovács Olga, néhai Kovács Ferenc és neje leánya, szombaton délután esküdött templomunkban. Az ifjú párnak szívből gratulálunk és életükre Isten áldását kérjük! TRENTON, N. J. Egyházunk harmadik negyedévi közgyűlését a múlt vasárnap tartotta. A negyedévi bevétel $4.43 áthozatallal együtt $119.- 12, a kiadás $196.59 volt. — Uj- bor hálaadásra úrvacsora osztás okt. 25-én lesz. Az egyház őszi bazárjára már folyik a gyűjtés. A bazárt okt. 31 és nov 7-én tartják. — Nov. 1-én Ref. Emlék Ünnepet ül az egyház, a prédikáció tárgya: A reformáció indító okai — lesz. Flemington, N. J.-ben ujbor hálaadásra az urasztala okt. 25- én reggel fél nyolc órakor lesz megtérítve. SZERETSZ-E OLVASNI? Aki az Istennel akar lenni, az szüntelen imádkozzak és olvasson. Mert midőn imádkozunk, akkor az Istennel szólunk, midón olvasunk, az Isten szól minekünk. Ágoston atya. Az olvasás vágya. Miért van az, hogy az ember szereti feljegyezni azt, ami történik vele? Éppen a református férfiak között vannak nagyon sokan, akik a harctéri életükről naplót vezettek. Régi időkből maradt könyvek, Bibliáknak Jdszta lapjait teleirva találjuk érdemes feljegyzésekkel. Miért van ez? Feledésért vagy emlékezetért? . . . Robinzon, a hajótörött hajós, a puszta szigeten egy fára rovást ró mindennap talán magának, talán másnak — s néma árvaságában feljegyzi mindennap történetét. A lélek jeladásokat kiván önmagáról és más lélekről. Elfoglaltságot, élményt, szárnyalást akar, mert úgy érzi, hogy a tétlenség: halál! Kossuth Lajos könyvek bölcsességével világítja meg börtöne homályát s Kazinczy Ferenc, a munkácsi vár foglya, véréből csinál tintát, mert talán megrepedne a szive, ha nem adhatna életjelt benső világáról. Amilyen vágy epeszti az irót, hogy Írjon, olyan vágy nyugtalanítja az értelmes embert, hogy olvasson. Minél műveltebb, minél fejlettebb lélek, annál inkább. Református embernél különösen igy van ez. .A magyar könyv története össze van nőve a magyar reformáció történetével. Nemzetmegváltó erő fejlődött ki abból, hogy népünknek kezébe adtuk a könyvekkönyvét, a Bibliát s vele a könyvnek, mint az élet útmutatójának szeretetét. Régi királyaink közül kettőt tett híressé a könyvek sze- retete. Egyik Könyves Kálmán, másik Hunyadi Mátyás. Mindkettő nemes gondolkozással, lelki műveltséggel lett tisztelt vezérévé korának. Károli Gáspár, a Biblia magyarra fordítója. Két Könyv cimii igen érdekes munkájában úgy rajzolja meg az uralkodó mintaképet, hogy vegye kezébe a Szentirást s úgy legyen világosságra vezérlője nemzetének. Református fejedelmeink, főuraink aranyaikból bőven telt könyvek kinyomatására s a Bethen Rákóczi diákjainak meg volt parancsolva, hogy kölföldön is, ahol jó könyvet találnak, vásárolják meg itthoni könytáruk számára. A lelkipásztor lett a nemzet írója. S az ilyenek nem váltak szégyenére a magyarságnak sem azzal, hogy a betűmetszés, betűszedés, könyvnyomtatás mesterségét megtanulták és gyakorolták, sem azzal, hogy a könyvet a népnek ajánlották és árulták. Az olyan pásztortüznek a sorsa, mely mellett senki sem képes melegedni, kihamvadás. A reformáció őrtüzeit mindig magasabbra lobbantotta az a melegség, melynek világa mellett a nemzeti lélek kívánt fényre derülni. Az a vallomás, mellyel Jókait tisztelte meg egy csodálója, hogy “Minél többet ir Ön, annál többet kell nekem olvasni” — mintha kezdettől fogva ott lebegett volna a református öntudat ajkán. Az iró irt s a nemzet olvasott. Könyvek jelentek meg s könyvek fogytak el sok-sok példányban. Köztük persze a három legkedveltebb: a Biblia, az Énekeskönyv s az Imakönyvek. A mi népünk ma is olvasó nép. S kell, hogy az legyen. Megfeszült munkában a testnek kétszres táplálékra van szüksége. A léleknek szintén. Ma a szorongatások korszakát éljük. Erős a munkánk, erős legyen a táplálékunk. Ha nem olvasunk, alatta maradunk annak a színvonalnak, amit el kellene érnünk s amit mások elérnek. Bethlen Miklós, aki 200 év előtt irta önéletrajzát, igen helyesen bizonyítja igazát, mikor az ifjúságot azzal az indokolással igyekszik az olvasás szeretetében megtartani, hogy az olvasás azért hasznos szerfelett, mert egyfelől feledéstől óvja meg eddigi ismereteinket, másfelől újabb ismeretekkel segít arra, hogy a régi világ és a mostani idők viszonyai közt szerencsésen tudjunk eligazodni . . . Mennyire szükséges az olvasás eszerint a mi napjainkban, mikor a mi felserdülésünk óta az iskolában megszaporodtak és kibővültek azok az ismeretek, melyekről tudni minden embernek javára válik. És mennyi mindenről kell még tudni, ami nélkül az életben ügyefogyoltak maradunk! Nagyon jól megfigyelhetjük különösen az érettebb ifjúságon, hogy a harctéri, hadifogsági élményeivel mennyire felfokozódott az érdeklődése tájékok, emberek és sok minden iránt. És megállapíthatjuk, hogy milyen páratlan értékű Útmutatónk és utitársunk a könyv. Milyen mélységes a vágyódás a mai nemzedékben a művelődés után! A művelődésnek pedig a könyv az egyik főeszköze.
